Útközben - On the way: A Mester és Margarita - Egy online filmklub nyomában

Mottó:

Az Isten és ördög két jó hivatalnok.

Mennyivel vadabb lett és gazabb a világ,

mióta az Ember, e gyenge akarnok,

viszi mindkettőnek ürült hivatalát!

Mint a gyermek, épít és rombol is egyben.

Épít, hogy legyen mit rombolni. Felhőket

karmol házaival; majd fölibük szökken

és nagy diadallal lebombázza őket.

De talán úgy kell és már elvégeztetett.

Én már összeomlott városokat látok.

Vad paloták helyén csöndes romhegyeket,

s betonok gőgjéből törmelék sziklákat.

Szakadt drótok lógnak, mint a tavalyi gaz

s messze tereket fed a vasak selejtje:

feledt célú gépek hullamezeje az,

ahol a rozsdának nyil virágoskertje.

A megmaradt ember kibúvik tornyából,

Gyilkos ülledékek foszlanak a völgyben.

Van-e még friss szellő eleven virágból?

Vannak-e ép csirák a mérgezett földben?

Óh lesz-e még jó íz gyümölcsben, italban?

Lesz-e jámbor állat a gyilkos gép helyett?

S a megehült pásztor fogja-e, mint hajdan,

nézni még óriás óráját, az eget?

Mit mutatsz minekünk, te nagy, sima óra,

magunk gyilkosává ítélt embereknek,

Vagy átallod sorsunk jegyezni, mióta

gonosz kis órákat gyártunk tehelyetted?

Közönyösen tűz rám vad arcod. Itt állok

a fa alatt, mely pár aszu meggyet ad még,

s úgy érzem hogy ingád vagyok és himbálok...

Csak ringass, míg bambán végkép elaludnék!

(Babits Mihály: Az Isten és ördög...)

Rövid összefoglaló:

Babits bölcsessége visszaköszön. A harmincas évek ördögi Moszkvájában megjelenik maga a Sátán, s bebizonyosodik, hogy emberségesebb az embernél. Ez az ördög maga Lucifer, a Fényhozó, és ebbéli feladatát betöltve az égiek hű munkatársa, bár az ő nyomában "csak" néhányak élete váltódik meg, ám elgondolkodtató, nem férne-e ránk is egy ilyen látogatás.

1-2. epizód kifejtve: "A lakói által "ördögi" sötétségbe züllesztett, sztálini Moszkvában látogatását teszi Woland, azaz személyesen maga a Sátán.
Bulgakov nem járatlan vallási kérdésekben, édesapja teológia professzor volt.
A vallásos oroszoknak a pátriárka székhelye, tehát Moszkva jelentette magát Jeruzsálemet, a keresztény spiritualitás központját. A két helyszín, a két idősík, az események és szereplők egymás tükörképei. Jesua magányos tanítóként áll Pilátus előtt, Woland pedig azt vallja Berlioznak, hogy mindig egyedül jár.
Ha figyelembe vesszük az evangéliumokat is - még ha csak nyomokban tartalmaz is valamit a valóban megtörténtekből - , Jesua hasonlóképp éppen elég galibát okozott Jerusalaimban, miként Woland Moszkvában. Woland beszélgetése Berliozzal, Jesuáé Pilátussal - egyikük direkt kihívó, másikuk pedig éppen szelíd lényével - egyaránt provokáló. (Ahogy a melegfelvonulással kapcsolatban hallottam nemrég, muszáj provokálni a társadalmat, különben ezer év alatt se változik.) Egyikük a költő kedvenc cigarettamárkáját, másikuk a helytartó fejfájását találja ki. Berlioz és Pilátus is a hatalom hívei, szolgái, mégis mindketten gondolkodó igyekvő, művelt emberek.
Pilátust megérintik a vallatott magányos tanító szavai, sugallani próbálja az egérutat jelentő választ, "vagy most azt mondod, hogy nem emlékszel?", ám Jesua nem hazudik.
Pilátus világképe meginog (én úgy érzem, nem is volt túl szilárd), még a zsidó főpappal is szembeszáll a fogoly védelmében, ám a saját feletteseivel nem. Félti a pozícióját, hite maradékát, és tán az életét is, hiszen könnyen ő is a felségárulás vádja alá eshet.
A regényben Kantot diliházba, itt - nyilván a Gulágra utalva - lágerbe akarják zárni.
További párhuzamok: Goethe Faustjában Mefisztónak pudlifejes sétapálcája van, ahogy ez Wolandnál is szépen látható, valamint Berlioz neve az azonos nevű zeneszerző Faust c. operája nyomán csenghet ismerősen.
Bulgakov tükröt mutat a szovjet rendszernek, az ilyen mondataival, hogy "minden hatalom erőszakot tesz az emberen, és eljön majd az idő..." el is érte, hogy az éhhalál fenyegesse. Végül Sztálinhoz írt könyörgő levele nyomán segédrendezőként színházi munkát kapott. A sorozat utolsó részeiben a rendszerkritikát harmincas évekbeli dokumentumfilmek és a filmbeli jelen összevágása emeli ki. Külön érdekesség, hogy a rendező, Vlagyimir Bortko a sorozat bemutatásának idején, 2005-ben is tagja volt az orosz kommunista pártnak."

Hozzászólások a fészbukon:

"Wolandot nem látom gonosznak. Sőt, a legszimpatikusabb szereplő számomra. Tükröt mutat! Ahogy Jesua, ő is provokál, és tükröt mutat."

"Pilátus is annyira jó figura, mármint a színészválasztás! Na persze egyébként is, annyira emberi, annyira mi vagyunk... a szív és az ész harca..."

"A Mester sapkájára hímzett M" betű és Woland cigarettatárcáján a W" monogram hasonlósága jelentheti azt is: ők ketten egyszerre ellentétei és párhuzamai egymásnak. A Mester Jézus földi mártírsorsát éli újra a humánum és az abszolút igazság szolgálatában. A Sátán (a vallás tanítása szerint) jóllehet Jézus ellentéte és ellenfele, de egymás kiegészítőinek is tekinthetők, a regény végső szakaszában a szerepkörük összemosódik. (Az abszolút rossz és az abszolút jó az abszolútumban azonosak.) Woland tehát korántsem csupán a gonoszság szellemeként látogat a földre (hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék?"), sőt Moszkvában, a sátáni gonoszság birodalmában egyoldalúan az igazságteremtő énje szerepel. A valóság olyannyira fonák, hogy az ördög uralma csak jó lehet."

"Mester és Margarita Bulgakov látomása szerint a modern Krisztusok a művészek. A művészet az igazság felmutatásának legtökéletesebb módja, ezért lesz a Mester történészből művésszé, amikor rekonstruálni akarja a krisztusi igazságot. A művész új evangélista is, aki a tökéletlen apostolok hamis feljegyzéseit (Lévi Máté) hitelesekkel helyettesíti. Bulgakov értékrendszerében a művészet a vallás és a tudomány fölött áll már abban is, hogy míg vallások és tudományos igazságok elavulnak, a remekművek örökéletűek. Ezért foglalja a Mester (és maga Bulgakov is) üzenetét a legmaradandóbb közegbe, a művészetbe."

"Ugye Margarita koronája alatt vérző homloka és szorító vascipője meg az egész báli éjszakája párhuzam a keresztrefeszítéssel? És ez az áldozat váltja meg a Mestert, és közvetve Hontalant stb..."

"Babits verse engem is megfogott...sokakra ráférne egy ilyen látogatás ...."

"Woland Lévi Mátéhoz: De légy szíves egy pillanatra eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden ember, minden tárgy, kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy." - Hát valahogy így, ennyit az ember által jónak és rossznak ítélt dolgokról..."

"Nehéz megfogalmaznom, hogy mi is tetszett benne. Talán az, hogy nem csak a „régi” idők embereiről szól, hanem akár ma is játszódhatna, és nem csak Moszkvában. A korrupció, a hatalmi harcok, a besúgás rendszere, a politikai elit kiszolgálása, ugyanúgy ma is jelen van.

A filmben például, Hontalannak a költőnek, nélkülöznie kellett, mert az ő Jézusa túl eleven lett, nem ilyet rendeltek tőle.

De felteszem a kérdést, vajon a mi Jézusunk milyen? Van-e egyáltalán Isten, de „ha nincs Isten, felmerül a kérdés, ki irányítja az ember életét?” ”Ahhoz hogy az ember saját maga irányítsa a sorsát, pontos tervekkel kellene rendelkeznie!” De hogyan irányíthat, ha nem kezeskedik saját sorsa holnapjáért sem? ” Sokaknak, nincs semmilyen terve, máról holnapra élnek, s ha egyszer csak megcsúsznak, nem helyesebb-e azt hinni, hogy valaki más rendelkezett, mint vállalni a felelősséget tetteinkért.

A kettősség az egész filmet végig kíséri, mert ugye mivé lenne a Föld, ha nem lenne árnyék?

És hogyan mutatkozhatna meg a jó, ha nem lenne mellette a gonosz?

Woland személyében maga a Sátán látogat a földre, és bizonyos esetekben emberségesebb az embernél.

- A Moszkvaiak megváltoztak! Vajon belsőleg is megváltoztak? – teszi fel a kérdést Woland. És mi? Mi, mai emberek, vajon mi változunk belsőleg? – kérdezem én.

Mert gyarló az ember, olykor könnyelmű, szereti a pénzt, olykor az irgalom is megszólal a szívében.

A Mester, nem azért nem szökik meg a szanatóriumból, mert túl magas a kerítés, hanem azért, mert nincs hova mennie. És ez nem állítható-e párhuzamba, a mai kor bizonyos „túlélési” bűnözésével? Amikor azért követ el valaki bűncselekményt, hogy legalább addig legyen fedél a feje felett, és tudjon mit enni.

”Furcsán keveri a természet a kártyát. A fájdalmat emlékül hagyja ránk az idő.”

”A tények a legmakacsabbak a világon! Egyébként, egyik elmélet sem különb a másiknál.”

De nem az én dolgom, hogy ítéletet mondjak. Mint ahogy Jesuának sem az a dolga, (Pilátus szerint) hogy ítéletet mondjon! ” Csak az vághatja el a hajszálat, aki felfüggesztette.”

A film végére Jesua és Woland szerepe összemosódik.

Ők is, mint mi, mindannyian, más-más nyelvet beszélünk, mint mindig. De ez, mit sem változtat azon, amiről beszélünk.

„Minden a tűzzel kezdődött, és azzal végződik! „ "

A filmklub a youtube-on is megtalálható, orosz, tízrészes minisorozat alapján indult szeptember elején, öt hét péntekére tervezve, úgy, hogy az utána következő napokon is vártuk azok hozzászólását, akik később tudták megnézni. Ám a kezdeti lelkesedés után hamvába holt. Hetvennégy jelentkezőből hárman tartottak ki a harmadik pénteki "vetítésig". Többen azt írták, köszönik, hogy megismertettem velük ezt a filmet és/vagy regényt, ám ők inkább egyedül nézik meg, nem várnak egy hetet két-két epizód között. Mások a háztartási teendőiket sorolták fel ott, ahol mi a filmelemzést írtuk. Megint mások tudatták, hogy már végig is nézték a sorozatot, jó, hogy felhívtam rá a figyelmüket, de nincs mondanivalójuk... (???) Van aki az eső epizódoknál ébredt rá, hogy előbb el szeretné olvasni a regényt... Egyszóval ez a kísérlet nem vált be, ám az összegyűlt megfigyelések talán egy lépéssel előbbre vittek néhányunkat annál, ahol addig voltunk.