Ez aztán a multikulti!
Ukrán, orosz, belorusz, angol, amerikai, etióp, ecuadori... No és ki látott már olyat, hogy a táncos-vokalista egy vagány kínai lány legyen? Legalább féltucat énekelt nyelv. Valahonnan kitaszított, valahová bevándorolt fehérek, feketék, sárgák... és ne feledjem, hogy néhányuk még a cigányságot is magára halmozta. Három éve folyamatosan turnéznak, a zenekar megjelenése olyan is, mint egy cigánykaraváné. Mindenfajta önkényes szabadságkorlátozás ellen lázadnak. Mégsem destruktív, inkább előre mutató, a szó eredeti - nem agyonkoptatott - jelentésében közösségi, a sokféleségtől gazdag világzene.
Na nálunk aztán mutogathat... Vagy mégse olyan reménytelen? Budapest Park, a közönség egyévestől hetvenig (utóbbi pár láthatóan valamely nyitottabb kultúrából keveredett ide), rakodómunkás-szerű figurától az alternatív értelmiségin át a családanyáig. Előttem éppen egy apró kínai lány táncolt a magyar barátjával, mellettem afro-frizurás, angol nyelvű diákok ropták. Egyszóval voltunk ott hidegek, melegek, forrók és langyosak, boci boci tarka. Egy pohár cider, a látvány és a fergeteges hangulat segített, hogy végre nekem is leessen a tantusz, ami- nem lévén punk-rajongó, a szövegből pedig keveset értvén - a felvételeket hallgatva valahol elakadt.
A sok kikövetelt ráadás után végül Johny Cash (?) énekelt a szabadságról egy felvételen. Mondom: a szabadságról. Többször jártak már nálunk, de vajon tudják, hogy most hová jöttek? Mindenesetre a bejátszás alatt fent maradtak a színpadon, egészen előrejöttek és biztató, szeretetteli gesztusokat szórtak felénk valahogy úgy, mintha az üzenték volna: "kitartás bajtársak!"
Hát kitartás, hajrá magyarok, itthon és a nagyvilágban! A karaván tagjai egy klip-balladában - maguk is emigránsként - üzennek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése