Suttogta halkan...

A klasszikus történet Ernest Liptonról az volt, amikor egyszer elment túrázni a hétvégére néhány barátjával a San Bernardino-i hegyekbe. Letáboroztak a hegyek közt az éjszakára. Mialatt a többiek aludtak. Ernest Lipton bement a bokrok közé, és amilyen figyelmes ember volt, arrébb sétált a tábortól, hogy ne alkalmatlankodjon senkinek. Megcsúszott a sötétben és legurult a hegyoldalon. Utóbb elmondta a barátainak, biztos volt benne, hogy halálra zúzza magát a völgy fenekén. Sikerült megkapaszkodnia az ujjhegyeivel egy sziklapárkányon, amibe órákon át kapaszkodott, lábaival kutatva valamilyen támasz után a sötétben, mivel a karjai kezdték feladni – mindhalálig ki akart tartani. Olyan szélesre tárva a lábait, amennyire csak tudta, apró kidudorodásokat talált a sziklán, amik segítettek neki kitartani. Ott maradt a sziklára tapadva, mint a matricák, amiket gyártott, amíg elég fény nem lett a számára ahhoz, hogy észrevegye, csak harminc centiméterre van a talajtól.

– Ernest, segítségért kiálthattál volna! – reklamáltak a barátai.

– Hú, azt gondoltam, semmi értelme nem lenne. Ki hallott volna meg? Azt hittem, minimum egy mérföldet gurultam le a völgybe. Amellett mindenki aludt.

(Carlos Castaneda: A végtelen aktív oldala, részlet)

- Segítség! - suttogta Micimackó, de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit, miközben a két méterrel alatta terpeszkedő ág felé zuhant.
- Tulajdonképpen... - mondotta a három méternél lejjebb nyúló ágra pottyanva.
-Véleményem szerint... - magyarázta tovább két bukfenc között, miközben öt méterrel alább került - csak azt akartam mondani...
- Természetesen ebben az esetben... - folytatta udvariasan, miközben rekordsebességgel zuhant keresztül a következő hat darab faág között.
- Feltevésem szerint mindez csak azt jelenti... - határozott végre, elbúcsúzva az utolsó faágtól, hogy további három bukfenc árán végre kecsesen elhelyezkedjék a rekettyebokorban - azt jelenti, hogy bizonyos szempontból nagyon szeretem a mézet. Egyébként pedig: Segítség! Kievickélt a bokorból, a tüskéket kikefélte orrából, és ismét átadta magát gondolatainak. 

(Milne: Micimackó, részlet)

Szerénység? Kisebbrendűségi komplexus? Tanult tehetetlenség?...