"Egy jógáról szóló régi szöveget tanulmányoztam, amelyben rábukkantam az ősi spirituális keresők leírására. A bekezdésben felbukkant egy szanszkrit szó: ANTEVASIN. Azt jelenti: "az, aki a határon él". A régi időkben ez egy szó szerinti leírás volt. Arra a személyre utalt, aki maga mögött hagyta a város nyüzsgését, és annak az erdőnek a szélére költözött, ahol a spirituális tanítómesterek éltek. Az antevasin már nem tartozott a falusiak közé - többé már nem volt hagyományos élettel rendelkező családfő. De még nem volt igazán transzcendens sem - még nem ébredt fel, mint azok a szentek, akik a felderítetlen erdő mélyén éltek. Az antevasin valahol a kettő között helyezkedett el. Határlakó volt. Mindkét világot jól láthatta, de tekintetét az ismeretlenre szegezte. És emellett tudós is volt.
Amikor elolvastam az antevasin jellemzését, a felismerés olyan izgalommal töltött el, hogy egy kis vakkantást hallattam. Ez az én szavam, bébi!... Lehetséges, hogy ott élsz a régi gondolkodásmódod és az új megértésed csillogó hatávonalán, miközben folyamatosan tanulsz és okulsz. Átvitt értelemben, ez a határ állandóan változik - ahogy haladsz előre a tanulmányaidban és a felfedezéseidben, az ismeretlen titokzatos erdeje mindig kitolódik, mindig pár lépéssel előtted jár, és ha az a terved, hogy követed, jobb, ha nem cipelsz túl sok terhet magaddal. Maradj mozgékony, maradj rugalmas. Mondhatnám azt is, hogy síkos...
Az utóbbi időben annyit rágódtam azon, hogy miféle szerepnek kéne megfelelnem. Feleség? Anya? Szerető? Önmegtartóztató? Olasz? Haspók? Utazó? Művész? Jógi? De ezek egyike sem vagyok, legalábbis nem teljes egészében. ... Csak egy síkos antevasin - átmeneti állapotban -, egy tanítvány, aki az újdonság erdejének csodálatos, rémisztő, örökké változó határvonalán él."
(Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)
"A kómában fekvő asszony haldoklott. Hirtelen az volt az érzése, hogy felvitték az égbe, és ott állt a bírói szék előtt.
- Ki vagy te? - kérdezte egy hang.
- A polgármester felesége - válaszolta.
- Nem azt kérdeztem, hogy kinek a felesége vagy, hanem azt, hogy ki vagy.
- Négy gyermek anyja.
- Nem azt kérdeztem, hogy kinek az anyja vagy, hanem, hogy ki vagy.
- Tanítónő vagyok.
- Nem a foglalkozásod kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy.
És ez így ment tovább. Bármit is válaszolt, úgy tűnt, hogy nem a megfelelő választ adta arra a kérdésre, hogy ki is ő.
- Keresztény vagyok.
- Nem a vallásodat kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy te.
- Én az vagyok, aki mindennap a templomba ment, és mindig segítette a szegényeket és a rászorulókat.
- Nem azt kérdeztem, hogy mit tettél, hanem hogy ki vagy.
Végül is megbukott a vizsgán, mert visszaküldték a földre. Amikor felgyógyult betegségéből, elhatározta, hogy utánajár, ki is ő. És ez nagyon megváltoztatta az életét.
- Ki vagy te? - kérdezte egy hang.
- A polgármester felesége - válaszolta.
- Nem azt kérdeztem, hogy kinek a felesége vagy, hanem azt, hogy ki vagy.
- Négy gyermek anyja.
- Nem azt kérdeztem, hogy kinek az anyja vagy, hanem, hogy ki vagy.
- Tanítónő vagyok.
- Nem a foglalkozásod kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy.
És ez így ment tovább. Bármit is válaszolt, úgy tűnt, hogy nem a megfelelő választ adta arra a kérdésre, hogy ki is ő.
- Keresztény vagyok.
- Nem a vallásodat kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy te.
- Én az vagyok, aki mindennap a templomba ment, és mindig segítette a szegényeket és a rászorulókat.
- Nem azt kérdeztem, hogy mit tettél, hanem hogy ki vagy.
Végül is megbukott a vizsgán, mert visszaküldték a földre. Amikor felgyógyult betegségéből, elhatározta, hogy utánajár, ki is ő. És ez nagyon megváltoztatta az életét.
Ha azt hiszed, hogy az vagy, amit a barátaid és ellenségeid mondanak rólad, akkor nyilvánvalóan nem ismered magadat."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése