Rajz: Free Ostástka
"Ugyan sokan értetlenkedve szemlélik az aktuális politikai berendezkedést és nem értik, hogyan következhetett mindez be, addig a válasz roppant egyszerű - a jelenlegi politikai kultúrát maga a társadalom hozzáállása hozta létre, hiszen a többségi magyar társadalom ilyen politikai elitre vágyik. Orbán Viktor éppen azért annyira népszerű, mert a többségi társadalom értékrendjét testesíti meg. Ebben beletartozhat akár még a mutyizás, a korrupció, valamint a mindennapi életünket meghatározó erős állam, élén egy teljhatalmú vezérrel. Ezen megállapítások első hallásra talán meghökkentőnek tűnnek, de ha megnézzük a társadalmi kutatások eredményeit, akkor kénytelenek vagyunk felismerni, hogy a magyar társadalom többségében nagyon torz értékrend alakult ki, ami megmagyarázza, hogy az újkori demokráciánk miért tart a kisiklás felé...A kutatások szerint Magyarországra leginkább az jellemző, hogy nem fontos a szabadság, az érdekérvényesítés és az önállóság, nincs tolerancia a mássággal szemben és nincs közbizalom sem. Sajnos ezt még nem is lehet az "elmúlt nyolcévre" fogni, mert a korábbi kutatásokban is közel hasonló eredmények születtek. - (http://anonymus-hu.blog.hu/2013/06/04/osszezavarodott_magyarok)
"Feladat- vagy problémaközpontú megoldásmódok. A legnagyobb különbség az, hogy a feladatközpontú megoldásnál átgondolom a helyzetet, beazonosítom, hogy mit kellene tenni, hogy mi volna a helyes cselekvés, és átelmélkedem azt, hogy mi vezethetett idáig?
És stratégiákat munkálok ki arra nézve, hogy hogyan lehetne a struktúrát, a helyzetet, a rendszert úgy megváltoztatni, hogy lehetőleg ilyesmi ne történjen meg? Majd pedig nekiállok megoldani a feladatot. Ez a feladatközpontú hozzáállás. Hogy van egy feladatom, egy dolgom.
A problémaközpontúnak mi van a középpontjában? Hogy mi a probléma és ki okozta. Ki csinálta? Tehát ki a felelős?!
Tehát hozzá se látok a feladat megoldásának, mert azzal töltöm az időt, hogy megnevezzem, hogy ki a felelős. Majd pedig, ha megneveztem a felelőst, akkor arra törekszem, hogy őt meg kelljen büntetni. Azzal az illúzióval, hogy ha a felelősöket, akik valami rosszat tettek, megbüntetjük, akkor majd minden jobb lesz. És nemcsak a felelősöket akarom megbüntetni, hanem azt mondom: akkor újabb szabályokat kell hozni, mert a szabályok be nem tartása miatt jutottunk el ide.
Tehát még világosabb szabályokra van szükség! Akkor még több szabályt hozunk. (Hááát).
A hosszú távú megoldás nem a szabályok szaporításával történik, hanem a rendszer megreformálásával; rendszerszintű változással.
És a rendszerszintű változás egészen azokat az alapokat érinthetné...
A feladat- vagy problémaközpontú megközelítés tehát nem ugyanabba az irányba viszi a cselekvést.
A problémaközpontú megoldás adott problémákat megold, de nem oldja meg azt, ami miatt a probléma történt. Hanem azt megpróbálja szabályokkal valamiképpen...
A feladatközpontúnál pedig nem szabályokat hozok, hanem rendszert változtatok. Tulajdonképpen ahogyan beszélünk pl. a kudarcra ítéltség sémáról, itt szó sincs arról, hogy a felelősök után nyomoznánk vagy őket keresnénk. Nem az apukákat szidjuk, nem az anyukákat, a nagymamát, a társadalmat vagy bárki mást. Hanem azon ötletelünk, hogy hogyan lehetne a rendszert megváltoztatni ahhoz, hogy abból a lehető legnagyobb természetességgel jól-levő emberek tudjanak kikerekedni. Ezen ötletelünk." - (Pál Feri: http://www.palferi.hu/2013.03.12.)
Csudajó lenne ehhez felnőni
"Ami most itt folyik, ne higgyétek el! Az egész olyan hülyeség, mint amiket Besenyő Pista bácsi beszél. Csak a Besenyő Pista bácsin lehet röhögni, a kormányon meg nem." - (Laár András a buddhizmus és a humor kapcsolatáról, 2013.07.21. Buddhista Misszió)
Nem
megdöbbentő, hogy embertelenségekre vagyunk képesek abból kiindulva, hogy
együtt, vállat vállnak vetve… ? S közben kinyírtuk azt a nyomorultat, de mi
bajtársak vagyunk!
Ezért minden
olyan közösséghez tartozás, melynek valamiképpen feltétele, belső logikája,
strukturális sérülése, hogy mások ellen irányul, az nagyon-nagyon
veszélyes. Nagyon. Amikor az összetartozásunkban
benne van, hogy azáltal éljük meg a közösségünket, hogy másokat lenézünk,
kicikizünk… Ezt strukturális bűnnek hívhatjuk.
Egészen
ijesztő, úgy megerősíteni a közösséget, hogy újból és újból elevenen tartjuk,
hogy kik a rosszak. Azért félelmetes, mert nagyon járható. Az emberi
természetnek az egyik legmélyebb motivációs rendszerét szólaltatja meg." - (Pál Feri, http://palferi.hu/2012-2013.
05.14.)
05.14.)
"Nem értem, hogyan szavazhatnak jövőre a határon túli magyarok, hiszen nem ide adóznak, és nem is ők fogják tapasztalni a hétköznapokban, a bőrükön döntésük következményeit." - (hozzászólás egy közösségi portálon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése