2013. július 6., szombat

Depresszió, bigyók és bogyók

Mottó: 
"…olykor, ha bármit is teszek:
 mindent valami más helyett…" 

(Fodor Ákos: Depresszió)



... A gyógyszeres kezelés volt az utolsó dolog, amit kipróbáltam, miután két évig küzdöttem ezzel a szomorúsággal. Ha bárkit is érdekel a véleményem, szerintem ennek mindig a legutolsó mentsvárnak kéne lennie. Én akkor döntöttem a gyógyszeres út mellett, amikor egy este, a hálószobám padlóján töltött hosszú órák alatt arról próbáltam meggyőzni magam, hogy tán mégsem kéne felvágni az ereimet a konyhakéssel. Aznap éjjel megnyertem a konyhakés elleni csatát - de csak hajszálon múlt. Abban az időben voltak más ötleteim is: fegyverrel szétlőném az agyam, akkor talán pontot tehetnék ennek a szenvedésnek a végére. De valami miatt az az este, amikor a konyhakést a kezemben szorongattam, teljesen betett nekem. ...
Bár a gyógyszerek azonnali hatását nem vitathattam, szedésük mindig is kényelmetlen érzéssel töltött el. Akárki próbált is meggyőzni arról, hogy a gyógyszeres megoldás jó ötlet, és a szedésük teljesen biztonságos, a fenntartásaim megmaradtak. A pirulák átsegítettek a nehéz szakaszon, ezt nem vitatom, de amilyen gyorsan csak lehetett, abba akartam hagyni a szedésüket. ...
Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy a gyógyszerek enyhítették szenvedéseim katasztrofális jellegét. Ezért hálás vagyok. Lenyűgöz a hatalmuk, de aggódom a túlzott mértékű használatuk miatt. szerintem ebben az ország ban sokkal visszafogottabb mértékben kéne használnunk az antidepresszánsokat, és csakis pszichológiai kezelés kiegészítéseként kellene alkalmazni őket. Gyógyulást várni ott, ahol a betegség tünetét gyógyszeres kezeléssel csupán elfedik, a mélyben rejlő ok feltárása nélkül - ez az abszurd gondolkodásmód tipikusan a nyugati világra jellemző. Lehet, hogy azok a tabletták megmentették az életemet, de a siker nem csupán nekik köszönhető: velük párhuzamosan abban az időszakban még vagy húsz különböző módszert vetettem be, hogy megpróbáljak javítani az állapotomon. Őszintén remélem, hogy soha többé nem kell a gyógyszeres megoldáshoz folyamodnom. Bár az egyik orvos szerint lehet, hogy életem során többször is újra kell kezdenem a szedésüket, mivel "hajlamos vagyok a melankóliára". Remélem, ebben téved. Minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy bebizonyítsam, nincs igaza, vagy hogy legalább legyőzzem a melankolikus hajlamomat. ...
(E. Gilbert: Ízek, imák, szerelmek)


Ha valaki nem simul bele a kis rózsaszín világképükbe, akkor azt telepumpálják gyógyszerekkel, ugye?
Már nem öljük meg a hírnököket, inkább meggyógyítjuk őket.
(Miért éppen Alaszka?)


Vajon elgondolkodott már valaki azon, hogy van az, hogy a nyugtatókkal, altatókkal öngyilkosságot megkísérlőket utána nyugtatókkal, altatókkal kezelik? 
 (Pelegrina)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése