2013. július 8., hétfő

Függünk, vagyis lógunk a szeren



A videoklipből: Megosztok, tehát vagyok.
Magányosak vagyunk, ugyanakkor félünk az intimitástól. Mindenféle technológiát létrehozunk, ami a társaság illúzióját nyújtja. Noha a magány célja, hogy megtaláljuk  magunkat, felkészüljünk a kapcsolódásra...


Fotó: Free Ostástka

"Hogy milyen sokan vannak, akik rá vannak cuppanva arra, hogy mások hogy látják őket. Miért vagyunk szinte függők attól, hogy akkor most lájkoltak, nem lájkoltak, mit írtak?
Ez a társas lényiségünk miatt van. Hhhá!
Tehát, ami miatt ez érdekel bennünket, az egy értékes dolog. Mert az a fontos, hogy észrevegyenek minket. Hogy törődjenek velünk, hogy figyeljenek ránk, hogy emberszámba vegyenek. S amikor úgy érezzük, hogy nem vesznek minket emberszámba, akkor hihetetlen... A belső motivációs rendszerünk kezd összeomlani..." - Pál Feri atya (http://www.palferi.hu/2013.04.23.)



"A magány, amelyet én választok, nem ijesztő. A magány, amelyből nem találom a kiutat, bármennyire is vágyom társaságra, az olyan, mint egy büntetés: börtön." - Feldmár András  (http://www.nlcafe.hu/ezvan/20080224/feldmar_andras_a_szeretet_es_a_bizalom_egy_torol_fakad/)

"Amikor padlóra kerültek az  illúzióid, akkor a realitással kerülsz végre kapcsolatba, és higgy nekem, soha többé, de soha többé nem leszel újra magányos. A magányt nem gyógyítja az emberi társaság. A magányt a realitással való kontaktus gyógyítja. Gondolj a magányosságra, amely a tiéd. Elveheti-e azt  valaha emberi társaság? Csupán a figyelem elterelésére szolgál. Üresség van belül, ugye? És amikor az üresség a felszínre tör, mit szoktál tenni? Elfutsz, bekapcsolod a tévét, bekapcsolod a rádiót, könyvet olvasol, mások társaságát keresed, szórakozás után nézel, igyekszel elterelni a figyelmedet. Mindenki így szokott tenni." - Anthony De Mello: Ébredj tudatára

"Ha valaki el is éri a sikert, a hírnevet, a győzelmet,  nem lesz tőle boldog, mert ahhoz az egész rendszernek, a hátterének jól kéne működnie, de  neki csak az az ezer lájk van ott. Mindez nem növeli az életet, csak fenntartja. Ugyanakkor ha valakinek ez valóban segít, hogy fenntartsa az életét, és tudja is, miért csinálja, az rendben van. De ha egy egész kultúra megerősíti, hogy ez minden, ennél több nincs is, az nincs rendben." - Pál Feri (http://palferi.hu/2012-2013 05.11).



Egy lenyűgöző előadás 18 percben, Sztálinról, Jézusról, Buddháról, szeretetről, félelemről, függőségeinkről...
(Ha nem automatikus a magyar felirat, a videó jobb alsó sarkában kapcsolható be.)

"A függőségek valójában sohasem szolgálják a valós életnek azokat a szükségleteit, amelyeknek ideiglenesen a helyükre állnak. Az általuk kielégített hamis szükségletek még akkor sem okoznak kielégülést, ha mások csodálják őket - lásd munkamániások. Az addiktok agya sohasem érzi azt, hogy valamiből elég volt, meg lehet nyugodni, és el lehet kezdeni valami más fontos dologgal foglalkozni, Ez olyan, mintha valaki jól belakmározna, majd azonnal megéhezne, ezért kénytelen lenne ismét valami elemózsiát felkutatni. A viselkedésektől függő személyeknél az orbitofrontális kéreg és a vele kapcsolatban állón neurobiológiai rendszerek már gyermekkortól kezdve úgy vannak beprogramozva, hogy a hamis szükségleteket a valódiak elé helyezik. Ezeknek az addiktaknak a kétségbeesése, a függőségük tárgya iránti sóvárgás tényleg olyannak látszik, mintha valós szükségletek sürgős kielégítéséről lenne szó." - Máté Gábor: A sóvárgás lélektana







5 megjegyzés:

  1. Drága Pelegrina!

    Ez a Máté Gábor videó most felkavart, megríkatott és felrázott. Már régen vágytam rá. Köszönöm.
    (Talán nem is eszem ma annyi csokit...)
    Kinga

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Máté Gábor a figyelemhiányos hiperaktivitással nekem is újat mondott, az én állam is leesett.

      Törlés
    2. Ez a válogatás nekem mindig aktuális. S hogy másnak is, jelzi, hogy bár régóta itt van, s azóta is újra meg újra kiposztolom - arra a bizonyos csoportoldalra is -, mégis mindig van akit frissiben eltaláljon.

      Törlés
    3. És még sokáig így lesz :)

      Törlés