Csendsziget a Bródy Sándor utcában

Kívülről átlagos bérház, szépnek se mondható. Ám talán mégis az. Nem csak azért, mert belépve, a megszokott porolóudvar helyett zöld kertet látni padokkal, asztalokkal. És nem csak a színesre festett betonjárda teszi a hangulatot különössé. Van itt valami más is. A negyedik emeleten a Vipassana Magyarország Dhamma Háza, e sokat sejtető név mögött pedig egy apró lakás, abban egy barátságos, ugyanakkor puritán, jelképek és szimbólumok nélküli parányi szoba. Közös meditációra gyűltünk össze kilencen.
A szűkszavú írásos tájékoztató után nem tudtam, pontosan hová jövök, így rábíztam magam a résztvevő többiekre. Hamar kiderült, ez a program csak önszabályozásra képes embereknek való, nincs aki kívülről megtenné ezt helyettünk. Az első meditációs óra után mindenki hallgatásba burkolózott, hát én is, s így maradtunk az utolsó ülés végéig. Nem tudom, van-e erre szabály, mindenesetre a hosszú ebédidőben se léptünk ki a házból, nekem is jólesett maradnom. Ki pilleszéken ücsörögve, ki guggolva, mind ott sorakoztunk a gangon, tányérral kezünkben vagy ölünkben, zoknis vagy textilpapucsos lábunk a meleg kövön, csak a nap mozdulásával araszoltunk odébb, sütkéreztünk a zúduló fényben. Igen, hatalmas bérház, belváros, szűk udvar, ám a negyediken ömlött ránk a napsugár!
Ám a ház viselkedése az, ami igazán lenyűgözött. Emberek, állatok halkan élnek ott. Ilyen alkalmakkor biztosan. Csendes, nyugodt napot szántam magamnak ajándékba, és egészen különös módja volt annak, ahogyan ezt megkaptam. Egy ajtón kilépve valaki hangosabban köszönt a szomszédjára, ám ahogy meglátott bennünket, amint némán, egymásra se nézve ácsorogtunk a fényben, szája elé kapta a kezét, és csendesen folytatta. Valaki más pedig vendégeket engedett be, a folyosón haladva lepisszegte őket. Éppen alattunk napozott kint egy kutya, félszemmel a szemben levő ablakban mórikáló macskát figyelte... némán. A legalább ötvenlakásos házban a meditációs ülések alatt is tapintható, hallható volt a csend.
E parányi sziget méltóan várja a világ bármely részén tíz napos vipassana-alaptanfolyamot végzett, bármilyen világnézetű meditálókat, most is volt egy külföldi vendégünk. ... Várja, amíg tudja. A válság ide is elért, e kis lakás bérleti díjára, fenntartására sem gyűlik össze elég adomány.

A nap végén, távozás közben ránk buhantott a harmadik emeletet őrző kutya, jelezve, hogy tudja, vége a meditációnak. Azóta is azon merengek, hogyan létezhet ilyen harmonikus összhang egy ház, és az ő alkalmi vendégei között. Milyen jó, hogy van ilyen is!