2013. március 31., vasárnap

Scorsese megfeszíttetése, avagy Krisztus utolsó megkísértése


A Nikosz Kazantzakisz (a Zorbász, a görög miatt egyházából kitagadott  író) regényéből készült film komoly elmélyedést kívánó munka, korántsem azok figyelmére méltó, akik az egyházi botrány miatt érdeklődnek iránta. A betiltások és korlátozások ellenére  a hitükkel szabadságban élő vallásos nézőknek is ajánlom.



A történet váza az evangéliumokra épül, ám leginkább talán az apokrif  Júdás evangéliumra. Az ábrázolt Jézus bizonytalan (ellenszegül, mint az ószövetségi Jónás),  szeszélyes, mindentől félő kollaboráns, aki egyetlen erre vállalkozóként ácsolja a rómaiak számára honfitársai kivégzéséhez rendelt keresztfákat,  még a megfeszítéseknél is segédkezik. Júdás a szeretett tanítvány, a legjobb, vagy tán egyetlen barát, akit Jézus kér meg az az elárulására, hiszen a megváltás csakis így teljesedhet be. A mester szerint az árulás a nehezebb rész, azért bízatott rá, mert ő a bátrabb, neki magának pedig csak kereszthalált kell halnia. A kereszten aztán választás elé kerül. Vagy mindnyájunk üdvösségére kínhalált hal, vagy visszamehet az életbe... egy civil, polgári életbe, ahol Mária Magdolna halála után két újabb asszony és fészekaljnyi gyerek mellett megöregszik, majd Pállal és Júdással is szembe kerül, utóbbi megmutatja neki, hogy az Úr angyala valójában maga a kísértő (akinek szavain szintén érdemes mélyen elgondolkodnunk), végül felismeri, valójában mégis csak egyetlen választása van, meghalni a keresztfán. Álom? Valóság? Gyönyörű, hogy a történetbeli isten annyira szereti a fiát, neki is szabad akaratot, választási lehetőséget ad. Talán sokunknak nem meglepő, hogy éppen a kísértő tereli Jézust isten akaratának (sorsának?) betöltése felé. 




A könyvet nem olvastam, az emlékezetemre hagyatkozva álljon itt néhány gondolat: "Izrael istene nem izraelita." "Köszönöm Uram, hogy elvittél oda, ahová nem akartam menni." "Magadat kell megváltanod, nem a világot." "A megváltás ölelésről ölelésre terjed."




... Hogy keresve se talált volna tizenkét kevésbé alkalmas tanítványt (ez a minta pedig sorra ismétlődik a történelem során), volt-e emögött koncepció?  ... Hivatás és család, milyen szinten egyeztethető össze, például a Messiási hivatás mellett juthat-e idő, energia ilyesmire, ebben az esetben éppen úgy, hogy a hivatás ne szenvedjen csorbát? ... Hogy a kísértő vajon nem az isteni akaratot közvetíti, annak beteljesülését segíti? ...




Nagypéntek este, egy katolikus filmklubban láttam. Néhány bigottan keresztény, több szinkretista, egy-két más vallású ill. ateista társaságában. Sokszínű, izgalmas vita az ezernyi részletről, no meg a lényegről, mely hajnali fél háromig folytatódott egy kocsmában, s néhányunkban talán azóta, a magunkkal való szembenézés is. Bizarr, talán kevéssé kanonizálható, azonban építő program volt. Az én liturgiámba belefért.

Jelenleg elérhető itt: http://www.mozicsillag.cc/movie_show.php?like=63017&id=8140#.VHpR8jGG8uA


3 megjegyzés:

  1. Én is megnéztem tegnap este. És még mindig tetszik. És bennem is dolgozik. Leginkább az, hogy mennyire nehéz áthidalni a belső látomások világát a földi világgal. Ami ott igaz és valós, a hétköznapi élet színterére érve elmebetegségnek, őrületnek hat. A kettő szinte összeegyeztethetetlen, mély szakadék választja el e két világot. Azt hiszem, ezen a kereszten szenvedünk és haldoklunk sokan. Én legalábbis...

    VálaszTörlés
  2. Én a készen kapott sémákat, és a gyűjtötteket érzem keresztemnek.

    VálaszTörlés
  3. Hát igen. Azokat is ki kell szenvedni...

    VálaszTörlés