2013. október 14., hétfő

A Mester és Margarita - Egy online filmklub nyomában

Mottó: 
 
Az Isten és ördög két jó hivatalnok.
Mennyivel vadabb lett és gazabb a világ,
mióta az Ember, e gyenge akarnok,
viszi mindkettőnek ürült hivatalát!
Mint a gyermek, épít és rombol is egyben.
Épít, hogy legyen mit rombolni. Felhőket
karmol házaival; majd fölibük szökken
és nagy diadallal lebombázza őket.

De talán úgy kell és már elvégeztetett.
Én már összeomlott városokat látok.
Vad paloták helyén csöndes romhegyeket,
s betonok gőgjéből törmelék sziklákat.
Szakadt drótok lógnak, mint a tavalyi gaz
s messze tereket fed a vasak selejtje:
feledt célú gépek hullamezeje az,
ahol a rozsdának nyil virágoskertje.

A megmaradt ember kibúvik tornyából,
Gyilkos ülledékek foszlanak a völgyben.
Van-e még friss szellő eleven virágból?
Vannak-e ép csirák a mérgezett földben?
Óh lesz-e még jó íz gyümölcsben, italban?
Lesz-e jámbor állat a gyilkos gép helyett?
S a megehült pásztor fogja-e, mint hajdan,
nézni még óriás óráját, az eget?

Mit mutatsz minekünk, te nagy, sima óra,
magunk gyilkosává ítélt embereknek,
Vagy átallod sorsunk jegyezni, mióta
gonosz kis órákat gyártunk tehelyetted?
Közönyösen tűz rám vad arcod. Itt állok
a fa alatt, mely pár aszu meggyet ad még,
s úgy érzem hogy ingád vagyok és himbálok...
Csak ringass, míg bambán végkép elaludnék!

(Babits Mihály: Az Isten és ördög...)



Rövid összefoglaló: 

Babits bölcsessége visszaköszön. A harmincas évek ördögi Moszkvájában megjelenik maga a Sátán, s bebizonyosodik, hogy emberségesebb az embernél. Ez az ördög maga Lucifer, a Fényhozó, és ebbéli feladatát betöltve az égiek hű munkatársa, bár az ő nyomában "csak" néhányak élete váltódik meg, ám elgondolkodtató, nem férne-e ránk is egy ilyen látogatás.





1-2. epizód kifejtve:  "A lakói által "ördögi" sötétségbe züllesztett, sztálini Moszkvában látogatását teszi Woland, azaz személyesen maga a Sátán.
Bulgakov nem járatlan vallási kérdésekben, édesapja teológia professzor volt. 
A vallásos oroszoknak a pátriárka székhelye, tehát Moszkva jelentette magát Jeruzsálemet, a keresztény spiritualitás központját. A két helyszín, a két idősík, az események és szereplők egymás tükörképei. Jesua magányos tanítóként áll Pilátus előtt, Woland pedig azt vallja Berlioznak, hogy mindig egyedül jár.
Ha figyelembe vesszük az evangéliumokat is - még ha csak nyomokban tartalmaz is valamit a valóban megtörténtekből - , Jesua hasonlóképp éppen elég galibát okozott Jerusalaimban, miként Woland Moszkvában. Woland beszélgetése Berliozzal, Jesuáé Pilátussal - egyikük direkt kihívó, másikuk pedig éppen szelíd lényével - egyaránt provokáló. (Ahogy a melegfelvonulással kapcsolatban hallottam nemrég, muszáj provokálni a társadalmat, különben ezer év alatt se változik.) Egyikük a költő kedvenc cigarettamárkáját, másikuk a helytartó fejfájását találja ki. Berlioz és Pilátus is a hatalom hívei, szolgái, mégis mindketten gondolkodó igyekvő, művelt emberek.
Pilátust megérintik a vallatott magányos tanító szavai, sugallani próbálja az egérutat jelentő választ, "vagy most azt mondod, hogy nem emlékszel?", ám Jesua nem hazudik.
Pilátus világképe meginog (én úgy érzem, nem is volt túl szilárd), még a zsidó főpappal is szembeszáll a fogoly védelmében, ám a saját feletteseivel nem. Félti a pozícióját, hite maradékát, és tán az életét is, hiszen könnyen ő is a felségárulás vádja alá eshet.
A regényben Kantot diliházba, itt - nyilván a Gulágra utalva - lágerbe akarják zárni.
További párhuzamok: Goethe Faustjában Mefisztónak pudlifejes sétapálcája van, ahogy ez Wolandnál is szépen látható, valamint Berlioz neve az azonos nevű zeneszerző Faust c. operája nyomán csenghet ismerősen.
Bulgakov tükröt mutat a szovjet rendszernek, az ilyen mondataival, hogy "minden hatalom erőszakot tesz az emberen, és eljön majd az idő..." el is érte, hogy az éhhalál fenyegesse. Végül Sztálinhoz írt könyörgő levele nyomán segédrendezőként színházi munkát kapott. A sorozat utolsó részeiben a rendszerkritikát harmincas évekbeli dokumentumfilmek és a filmbeli jelen összevágása emeli ki. Külön érdekesség, hogy a rendező, Vlagyimir Bortko a sorozat bemutatásának idején, 2005-ben is tagja volt az orosz kommunista pártnak.
"




Hozzászólások a fészbukon:


"Wolandot nem látom gonosznak. Sőt, a legszimpatikusabb szereplő számomra. Tükröt mutat! Ahogy Jesua, ő is provokál, és tükröt mutat."


"Pilátus is annyira jó figura, mármint a színészválasztás! Na persze egyébként is, annyira emberi, annyira mi vagyunk... a szív és az ész harca..."


"A Mester sapkájára hímzett M" betű és Woland cigarettatárcáján a W" monogram hasonlósága jelentheti azt is: ők ketten egyszerre ellentétei és párhuzamai egymásnak. A Mester Jézus földi mártírsorsát éli újra a humánum és az abszolút igazság szolgálatában. A Sátán (a vallás tanítása szerint) jóllehet Jézus ellentéte és ellenfele, de egymás kiegészítőinek is tekinthetők, a regény végső szakaszában a szerepkörük össz
emosódik. (Az abszolút rossz és az abszolút jó az abszolútumban azonosak.) Woland tehát korántsem csupán a gonoszság szellemeként látogat a földre (hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék?"), sőt Moszkvában, a sátáni gonoszság birodalmában egyoldalúan az igazságteremtő énje szerepel. A valóság olyannyira fonák, hogy az ördög uralma csak jó lehet."

"Mester és Margarita Bulgakov látomása szerint a modern Krisztusok a művészek. A művészet az igazság felmutatásának legtökéletesebb módja, ezért lesz a Mester történészből művésszé, amikor rekonstruálni akarja a krisztusi igazságot. A művész új evangélista is, aki a tökéletlen apostolok hamis feljegyzéseit (Lévi Máté) hitelesekkel helyettesíti. Bulgakov értékrendszerében a művészet a vallás és a tudomány fölött áll már abban is, hogy míg vallások és tudományos igazságok elavulnak, a remekművek örökéletűek. Ezért foglalja a Mester (és maga Bulgakov is) üzenetét a legmaradandóbb közegbe, a művészetbe."

"Ugye Margarita koronája alatt vérző homloka és szorító vascipője meg az egész báli éjszakája  párhuzam a keresztrefeszítéssel? És ez az áldozat váltja meg a Mestert, és közvetve Hontalant stb..."

"Babits verse engem is megfogott...sokakra ráférne egy ilyen látogatás ...."

"Woland Lévi Mátéhoz: De légy szíves egy pillanatra eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden ember, minden tárgy, kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy." - Hát valahogy így, ennyit az ember által jónak és rossznak ítélt dolgokról..."


"Nehéz megfogalmaznom, hogy mi is tetszett benne. Talán az, hogy nem csak a „régi” idők embereiről szól, hanem akár ma is játszódhatna, és nem csak Moszkvában. A korrupció, a hatalmi harcok, a besúgás rendszere, a politikai elit kiszolgálása, ugyanúgy ma is jelen van.
A filmben például, Hontalannak a költőnek, nélkülöznie kellett, mert az ő Jézusa túl eleven lett, nem ilyet rendeltek tőle.
De felteszem a kérdést, vajon a mi Jézusunk milyen? Van-e egyáltalán Isten, de „ha nincs Isten, felmerül a kérdés, ki irányítja az ember életét?” ”Ahhoz hogy az ember saját maga irányítsa a sorsát, pontos tervekkel kellene rendelkeznie!” De hogyan irányíthat, ha nem kezeskedik saját sorsa holnapjáért sem? ” Sokaknak, nincs semmilyen terve, máról holnapra élnek, s ha egyszer csak megcsúsznak, nem helyesebb-e azt hinni, hogy valaki más rendelkezett, mint vállalni a felelősséget tetteinkért.
A kettősség az egész filmet végig kíséri, mert ugye mivé lenne a Föld, ha nem lenne árnyék?
És hogyan mutatkozhatna meg a jó, ha nem lenne mellette a gonosz?
Woland személyében maga a Sátán látogat a földre, és bizonyos esetekben emberségesebb az embernél.
- A Moszkvaiak megváltoztak! Vajon belsőleg is megváltoztak? – teszi fel a kérdést Woland.  És mi? Mi, mai emberek, vajon mi változunk belsőleg? – kérdezem én.
Mert gyarló az ember, olykor könnyelmű, szereti a pénzt, olykor az irgalom is megszólal a szívében.
A Mester, nem azért nem szökik meg a szanatóriumból, mert túl magas a kerítés, hanem azért, mert nincs hova mennie. És ez nem állítható-e párhuzamba, a mai kor bizonyos „túlélési” bűnözésével? Amikor azért követ el valaki bűncselekményt, hogy legalább addig legyen fedél a feje felett, és tudjon mit enni.
”Furcsán keveri a természet a kártyát. A fájdalmat emlékül hagyja ránk az idő.”
”A tények a legmakacsabbak a világon! Egyébként, egyik elmélet sem különb a másiknál.”
De nem az én dolgom, hogy ítéletet mondjak. Mint ahogy Jesuának sem az a dolga, (Pilátus szerint) hogy ítéletet mondjon!  ” Csak az vághatja el a hajszálat, aki felfüggesztette.”
A film végére Jesua és Woland szerepe összemosódik.
Ők is, mint mi, mindannyian, más-más nyelvet beszélünk, mint mindig. De ez, mit sem változtat azon, amiről beszélünk.

„Minden a tűzzel kezdődött, és azzal végződik!  „ "




A filmklub a youtube-on is megtalálható, orosz, tízrészes minisorozat alapján indult szeptember elején, öt hét péntekére tervezve, úgy, hogy az utána következő napokon is vártuk azok hozzászólását, akik később tudták megnézni. Ám a kezdeti lelkesedés után hamvába holt. Hetvennégy jelentkezőből hárman tartottak ki a harmadik pénteki "vetítésig". Többen azt írták, köszönik, hogy megismertettem velük ezt a filmet és/vagy regényt, ám ők inkább egyedül nézik meg, nem várnak egy hetet két-két epizód között. Mások a háztartási teendőiket sorolták fel ott, ahol mi a filmelemzést írtuk. Megint mások tudatták, hogy már végig is nézték a sorozatot, jó, hogy felhívtam rá a figyelmüket, de nincs mondanivalójuk... (???) Van aki az eső epizódoknál ébredt rá, hogy előbb el szeretné olvasni a regényt... Egyszóval ez a kísérlet nem vált be, ám az összegyűlt megfigyelések talán egy lépéssel előbbre vittek néhányunkat annál, ahol addig voltunk. 






Vonatkozó bejegyzések még:
Dualitásban, avagy "legnagyobb bűn a gyávaság"
"Kivonulók", avagy mi fán terem a "spirituális egoizmus"


A Léna folyó, ami csak országbelisége révén kapcsolódik, ám nekem tetszik :)


A film megtekinthető 10 epizódban itt: http://www.youtube.com/watch?v=EI6numOVqac... innentől már csak az epizódszámokat kell módosítva bemásolni. 



Használati utasítás ismét...

Mottó: 

Ha ki gyáva
engem merni,

jobb lesz annak
továbbmenni.
Köd utánam,
fény előttem.
Lelek utat magam is.
Ahogy jöttem.
 


(Rab Zsuzsa: Fütyörésző)



Ismét idekívánkozik, most, hogy - egy sokakat bevonzó, másokat elriasztó, egyszóval megosztó posztnak köszönhetően - három hét alatt 7000-ről hirtelen 9000 fölé szökött a blogspotos letöltések száma, fészbukon is egyre többen jelöltek be követésre. Tudom, hogy minden csoda három napig tart (a statisztika szerint ez négyig). Továbbra sem kívánok elvárásoknak megfelelni, sem rajongás, sem ellenszenv által befolyásoltatni magam, hiszen ezek nem rólam szólnak. Örülök, ha vannak, akikkel egy darabon együtt megyünk, eszmecserével, figyelemmel gazdagítva egymást. Ha elválunk, remélem, békével engedjük saját útjára a másikat. Írom tovább az oldalt, még ha csak két, csendben, lájok nélkül figyelő olvasója lesz is. 

A leglátogatottabb írások tízes listája a blog alján található, a számok - melyek a posztra "kattintásokat" igen, az oldalt görgetve olvasást nem mutatják - jelenleg:

Nemzethelyzet 7. - Nemzeti társasjáték "pálferis" módra 893
Rajongás, karizma, jelenlét... - Feldmár, Tolle... 244
Hamvas Béla: A Jóisten uzsonnája 188


Használati utasítás 

"Szavaimmal nem egy tetszetősebb álomba akarlak ringatni, épp ellenkezőleg, fel akarlak rázni. Azt bizonyára magadtól is tudod, hogyan színezd ki az álmodat. Épp ezért - pillanatnyi érzelmi és mentális állapotodtól függően - szavaim egyszer nagyon gyengédnek és kedvesnek, máskor kevésbé gyengédnek és kedvesnek tűnhetnek." - (Adyashanti: Az üresség tánca)

Utazó vagyok, bár útjaim java - Weörest idézve - "mozdulatlan utazás". Tudásom folyamatosan - kedves Útitársaim, a ti hatásotokra is - formálódik, ám arra számítani lehet, hogy felvetéseim gyakran olyasmire mutatnak rá, amit nem akarunk látni.

Ez nem egy caminós blog, bár nyomokban tartalmazhat. A hasonló oldalak áradatában igyekszem, hogy ne váljék elringató ál-spiritualitás áldozatává. Valamivel keskenyebb úton járva (botladozva?), álomból ébresztgetem... leginkább magamat.

"Az Út, ahogyan van, nem ahogyan szeretnénk." (Vipassana, jelentése: úgy látni a dolgokat, ahogy azok valójában vannak, nem ahogyan szeretnénk.)

Egy ideje már ez áll az oldal bemutatkozó szövegében a fészbukon és a blogspoton is. El nem olvasása a felelősség alól nem mentesít. Szerintem reklamációnak helye nincs. 


Vonatkozó bejegyzés még:
Mese a szeretetről, ami biztosan nem...
7000!




2013. október 13., vasárnap

Mese a szeretetről, ami biztosan nem...

Mottó: Nagyon gyakran azonosítják a szeretetet a mások iránt érzett jó érzésekkel, jótékonysággal, erőszakmentességgel, vagy szolgálattal.
De ezek egyike sem a szeretet. A szeretet tudatosságból ered. Csak amennyiben valójában annak látsz valakit, aki és ami az illető, és nem annak, ami az emlékedben, vágyaidban, fantáziádban, vagy kivetítéseidben szerepel, csak akkor tudod igazán szeretni az illetőt. Máskülönben nem a személyt szereted, hanem azt az ideát, amit róla formáltál, vagy azt, aki a vágyaid tárgya, és nem azt, aki valójában. A szeretet első cselekedete tehát, hogy olyannak lássuk a személyt vagy a dolgot, amilyen valójában. Ezzel pedig együtt jár az a rettenetes feladat, hogy elhagyd vágyaidat, előítéleteidet, emlékeidet, kivetítéseidet, válogató látásodat. (Anthony de Mello)


Fotó Pelegrina: Párkány, Simon-Júda napi vásár

"...Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: "Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!..." Mi az hogy "de ha még egyszer" - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. "Ejha!" - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. "Én szeretem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!" - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. "Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!" - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: "Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem." Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: "Én igazán szeretlek." "Mi az hogy igazán?! - háborgott magában Dömdödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem." S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: "Dömdödöm." Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm..." (Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő)

Fotó Pelegrina: Párkány, Simon-Júda napi vásár

Amikor valaki azt mondja neked, hogy "szeretlek", és erre te úgy érzed, "na, ezek szerint csak vagyok valaki", ez egy illúzió. Nem valós. De ha valaki azt mondja neked, "gyűlöllek", és te úgy reagálsz, hogy "ó Istenem, tudtam, hogy engem nem lehet szeretni", az ugyanúgy nem igaz. Ezek közül egyik gondolatnak sincs egy cseppnyi realitása sem. Amikor valaki azt mondja neked, hogy "szeretlek", valójában saját magáról beszél, nem rólad. És ugyanez a helyzet akkor is, ha azt mondja, "gyűlöllek". (Adyashanti: Az üresség tánca - Káprázat)




"Azt mondják, szeretik az esőt, mégis esernyőt használnak. Azt mondják, szeretik a napot, mégis árnyékot keresnek, amikor kisüt. Azt mondják, szeretik a szelet, mégis becsukják az ablakot, amikor fújni kezd. Ezért ijedek meg, amikor azt mondja nekem valaki, hogy szeret." (Bob Marley)



Általában elmondható, hogy nem ismerjük elég jól önmagunkat, így egymást sem. A szeretet ismereten alapul. A többi csak vágyaink, frusztrációink, önmagunkhoz való bicegős viszonyunk kivetítése, elvárásainkat pedig csalódás követi. (Pelegrina)





2013. október 9., szerda

Identitás mégis

"Majd eltelt az életem, amikor ráébredtem, hogy éppen az vagyok, ami mindig szerettem volna lenni: Utazó." - Pelegrina



Bámulunk ki a vonatablakon, ahogy elhaladnak mellettünk emberek, helyzetek, világképek, elméletek, hiedelemrendszerek, identitások, helyek, tragédiák, harcok, diadalok, veszteségek, érzelmek, hangulatok ... életszakaszok, mind egy-egy állomás... néhol maradunk egy ideig, aztán tovább utazunk, semmihez se ragaszkodva, se kellemeshez, se kellemetlenhez, az emlékeket, tapasztalatokat megtartva, a tanulságot levonva... És hogy hová? Ahová vezetnek bennünket. Nekünk nem kell ismernünk a célt, hiszen az ÚT a fontos. Olyan utazás ez, amit egy börtönben is át lehet élni. Ami nem maradhat ki a batyuból soha: annak tudása, hogy "ez is elmúlik egyszer".



"Szereted azt képzelni, 
Hogy az egész egy utazás.
Szereted azt gondolni,
Hogy tartasz valamerre.

Azt hiszed,
Ha mész valahová,
Akkor meg is érkezel majd.
Lenyűgöz
Az előrehaladás lehetősége,
S ez elégedettséged mértékét is jelzi.

Ram Tzu tudja:
Onnan nem tudsz
Idejutni."


Vonatkozó bejegyzések még:
Mozdulatlan utazás
Ram Tzu tudja
Elmúlik-mese
Identitásaink




2013. október 8., kedd

Mindennapi csodáimból 3. - A kert

Szeretek itt olvasni, a kertben, a szőllőlugas alatt,
ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap -
mind titkos lencse fényköre titkos mikroszkóp alatt,
amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak. 
Itt csak egyszerű virágok vannak: árvácskavirág,
petúnia, muskátli, dáhlia és georginák, 
és rózsa, rózsa! - A reggelnek még a zöld gyep örül,
a zöld gyep és a barna lóher az ágyások körül...
(Babits: A régi kert)



Felzsendülés. Az ablakban nyíló orchideák méltó háttere a márciusi zöld fűpárna. Naposabb áprilisi délidőben már a teraszon lehet tálalni az ebédet.






Májusban az apácarácson körbe-körbe hivalkodik színével, illatával a sokféle lonc, a lilaakác. A virágágyásban nárcisz, jácint, kankalin színvariációi felelnek rá. Esőben pici békák ugrálnak a teraszon.




Június. Idén először terem a szőlő. Két tőke - nagybirtokos vagyok -, muskotályos és Otelló. Tavasszal megijedtem, hogy túlmetszettem őket, ám most látható, hogy ezt jó szívvel vették. Büszkélkedik rajtuk vagy száz kis  fürt. A füge is most tisztel meg első gyümölcseivel, szám szerint hét apró, zöld nudlival. Szép feladat a következő hónapokban cirógatni, biztatni őket.
Ha egy-két napig távol vagyok, bekapcsolom a nagyon egyszerű, elemes, ám a célnak megfelelő "öntözőrendszert". Jól szolgál, a korábbi években életben tartotta a kertet  két hosszú Camino alatt is.
Paradicsomajándékomnak még a szomszéd is örül. A másfél négyzetméternyi konyhakertben vidul néhány fajta. Fa, bokor, koktél, szilva, sárga, piros, szabályosan gömbölyű, és hatalmas, gerezdes, egyenként vagy harminc dekás "falusi" paradicsom. Olykor a lecsóba is jut belőle. A pergolán égi eper... mit is tehetne mást, csüng és pirosodik. A rukkola, a mángold és a tépősaláta már tálba kéredzkedik. Áttelelő fűszernövényeim mellé beültettem a bazsalikomot is. A falon kúszórózsák, egy nagyon mély bordó, és egy nagyon illatos barackszínű. A kerítésen törékeny iszalag virít sötétlila virágaival. A cseppnyi virágágyásban készül illatozni a levendula.
Szép tőlük, hogy nem veszik zokon, amiért   nem talaj, de leginkább sitt van a kert alatt, épp csak egy-két centi termőfölddel, telente marhatrágyával meghintve. A fű is hősiesen küzd...
Az ablakpárkányon azt se tudja, hogyan tomboljon a sok fajtából edénybe válogatott porcsinrózsa. Rigópár tanítja fiókáit repülni, a hosszú körök után olykor a terasz polcán piheg egy tollas gombóc.


Júliusi késődélután. Úgy igazítom a székemet, hogy a napot szőlőlevelektől átszűrve lássam. Ide-oda biccentgetem a fejemet, játszom a fénnyel. Másként szűrnek a levelek, másként a hízó fürtök.
Alkonyat. A nap most a szemben, távolabb álló hatalmas öreg fa koronája mögé bukik, a fakerítés tovább szűri, szőlőlugasom kitakarja a fa mellett álló irodaépületet, és az apácarács egyik kockáján át lesem, látni is vélem az izzó sugarak szóródását. Néhány perc, s már a dús lombnál is tovább, vörös fényfelhők úsznak a horizonton - jelen esetben egy családi ház tetején -, hosszan időznek, színt is váltanak, majd lassan elsötétedik az ég. Csillagok. Ez a világ a létező világok lehető legjobbika.



Augusztus, édesedik a szőlő és nagyon készülődik már a füge is. A falra kúszó bordó és barack rózsáim színe jól harmonizál a lilaakác néhány harmadvirágzású fürtjével. Lehet hunyt szemmel, pillák között szűrve, játszani a napfénnyel. Esténként egy-egy nagyvárosba tévedt tücsök szolgáltatja az altatódalt.


Szeptemberi fügeérés és szőlőszüret! Eső után repedeznek a duzzadó fügeszemek, gyorsan kell enni. Nem permetezek, így mosás nélkül is lehet csemegézni, csak úgy, a tőkéről. Ízük adriai emlékeket idéz.  Reggel harmatos a fű, mégis jól esik még mezítláb lépkedni benne. Nyugágyon heverni plédbe burkolózva, hunyorogni a délutáni napsütésben ...


Késő ősz. Egy-egy elkésett szőlőfürt kelleti magát. A be nem érett zöld fügécskék édes befőttként  várják a telet, hogy majd felidézhessék a nyár ízeit. Napsütéses délutánokon, jól felöltözve, betakarózva,  kellemes elbóbiskolni a teraszra kiakasztott függőszékben. Lélekben készülődöm, lassan le kell szerelni kedvenc pihenőhelyemet. A hintaágyat is, nemszeretem munka, alig használom, a függőszék birtoklása óta ez már inkább a nyári vendégeké. Lomb sárgul-barnul, a szél olykor megforgatja, fölemeli és elengedi őket, a cseppnyi kert tele van. Szerencsére akad néhány télálló, egy-két zöld levelet megtartó lonc is.


Havas télen vicces látvány a kert közepén nejlonzsák-kabáttal óvott fiatal füge. Időjárástól függetlenül egész évben, így ilyenkor is kiszaladok pizsamában, mezítláb, tapicskolok néhány lépésnyit. Földelek. Enyhébb téli hetekben árvácskák színkavalkádja jelzi az életet.


Aprócska kertem élhető sziget a városban. Negyven négyzetméternyi csoda. Most ennyi bizatott rám...


Vonatkozó bejegyzések: