1930-tol...
Néhány napnyi Barcelona, Lisszabon, Faro, es egy rovid ejszaka utan kimerulten landoltunk a borus, huvos Portoban. E varos az orszag nevadoja is. A fogadtatas nem volt baratsagos. Es epp itt tort ki utitarsambol is az onironia, elete mottoja: "Valami fatalis felreertes kovetkezteben kerultem erre a bolygora. De ha mar itt vagyok, legalabb megprobalom rosszul erezni magam." Ezen azert konnyekig tudtam nevetni.
A szobat meg nem foglalhattuk el, setalni indultunk, am mar a szallas szomszedjaban elakadtunk. A tart ajton bekukkantva ugyanis bizarr latvany fogadott, es a kivancsisag bevonzott bennunket. Olcso reggeli ajanlat, benne koromnyi piritos vajjal, fahejas sutotoklekvar (Zebe-Zaba, lasd. Zebegenyiek - rend.: Zsurzs Eva), kave, gyumolcskompot, gyumolcsle, cukros sutemeny. Az etkezes vegeztevel azt erezheti az ember, hogy osszeragadt sajat magaval. Megbeszeltuk, hogy ide tobbet nem jovunk. Mar csak a hangulat miatt sem. Baljoslatu hely, Stephen King is megirigyelne bizonyara. Hasznos holmik, Az, Ragyogas... a legtobb kellek rendelkezesre all itt. A vitrinekben erezhetoen halott gyerekek jatekai, halott emberek hasznalati targyai, s mintha nem termeszetes modon tavoztak volna. Vagyont ero regisegek felhalmozva, a magas termet a valogatas valahogy megis nyomasztova tette. Az alagsori mosdo fele gyerekkad egy sotet sarokban, lent pedig ket gyontatofulke vart, a noi mosdon Szuz Maria kepe, a ferfin Jezuse. Folottuk holt gyerekek bicilkijei. Semmi ketseg, a tulajdonos nagyon beteg. A kozelben egy hasonlo szallodara talaltunk, talan az is az ove.
Estenkent elo zene, pupos, gnom-arcu zongorista ket haboru kozti slagereket jatszik, koztuk Seress Rezso dalait is, a zongora hianyzo harmadik labat soroshordo potolja.
A bal felso, kek bicikli kiserteteisen a Kubrick-fele Ragyogast idezi. A falra ragasztott ovodai vececsesze se teszi baratsagosabba...
Kisertetek az asztalban...
Gyontatofulkek biciklikkel.
Az utca maga is furcsa, kb. negyven haz van benne, megis 108-ig tart a szamozas. Ezt itt vettuk eszre, kesobb tudtuk meg, hogy Portugaliaban hogy egy epuleten tobb szam is van, ha egerlyuk talalhato a homlokzaton, az is kulon tablat erdemel.
A Nasoni Guest Hostel emeleteire feljutva, hasonlo latvany fogadott bennunket. Kiderult, hogy osszetartoznak, es minden reggel ebben a kavezoban kapjuk a reggelit. Nincs menekves.
A mi szobank falat antik porcelan- es uvegedenyek fedelei diszitettek, nemelyik veszelyesen a fejunk fole logott. A szekrenyek es a furdo tisztasaga hagyott nemi kivannivalot maga utan.
A tarsalgo-konyha kukaibol kicsurgott a szemet, a butorokon vastag por, a polcokon kortarsmuveszeti albumok fura alkotasokkal. Es a falon a kepek!
Negyedik emelet, nincs lift, a wifi akadozik, egyeduli lakok vagyunk ott, s mindjart az elso nap kulonos zajokat hallottunk a fal mogott, holott meg haz sincs mellettunk. Aztan a padlasrol. Oda fel is mentunk elemlampaval, am minden rendben latszott lenni.
Nem tagadom, megremultem, hogy megint mit vonzottam be, most milyen ujabb tanitasban lesz reszem, reszunk... Ismerem ezt, valamelyest ertem, de meg mindig a legszivesebben elkerultnem. Ijedtemben szetkurtoltem a feszen, hol vagyunk, ha eltunnenk, hol erdemes bennunket keresni, valamelyik ajto vagy dimenzio mogott...
Ez peldaul mit csinal vajon?
O nezett az ajtonkra. Remisztonek talaltuk a hianyzo szemeit, es a testen kuszo csigakat.
Csillar.
Kb. hatvan centi hosszu, gyerekmeretu nem tudjuk micsoda a lepcsohazban...
Es az egesz egyutt kepen megis, mintha egy lakberendezesi magazinbol bukkanna fel. Legalabbis a telefonom fotojan nem mutatja meg a valodi onmagat a hely. Mintha a valosag es a latott kep kozott valami fatyol huzodva, ami ha itt-ott felfeslik, lathotava valik a csontvaz. A kavezoban ugyanezt ereztuk. A latvany tokeletes csali, erdeklodest kelt es bevonza aldozatait.
... Aztan semmi. Negyedik nap mar erdeklodve figyelem az elokerulo ujabb reszleteket. Ez talan csak egy teszt, hogy e teren fejlodtem-e valamicsket...
A varos - egy ocean es egy folyo talalkozasanal - legalabb ilyen kulonos hely. Felmillio lakosahoz ot metrovonal, az ossz hossz legnagyobb reszen ebbol negy egymas mellett fut, kozos megallokkal. Ez is az egyike a megmagyarazhatatlannak tuno helyi sajatossagoknak, melyeket Palya Bea nyoman csak igy nevezunk: "ez egy portugal dolog". Varos kozepen pusztulni hagyott, egykor szep lakohazak sokasaga, fenyes palotak, turistacsalogato vidam kikotoi terecskek, melyek kozelebbrol olykor szomoru reszleteket rejtenek, megalomanias, nyomaszto kozepuletek valtakoznak elegans vagy eppen kedves villakkal (a Boavista kornyeken peldaul, mely az ocenhoz vezeto sugarut), futurisztikus uzlethazak, nyomor, varatlanul felbukkano zold tetok es fuves villamospalyak, hivoket vakito, burjanzo aranydisz es kofaragas a templomokon... Az utcak tisztabbak a lisszaboniaknal, am a partok nagy resze itt is budos. Ugyanakkor ovodas gyerekek nem a beton jatszoterre vonulnak libasorban, hanem szorfozni. Elgondolkodtato, mi minden kell ahhoz, hogy az itt elok baratsagos, szivbol vendegszereto, nyitott emberre valjanak.
Hasonlo barkan hajoztunk fel egy kis darabon a Duoro-volgyeben.
A messzzirol helyes hazak kozelrol esetleg ilyenek...
Eppen e varosban jott el az ideje annak is, hogy egy olvasommal megszakitsam a kapcsolatot. A tortentek az Egy botrany reszletei (Cate Blanchett) c. filmet idezik, igaz, erre engem is csak itt emlekeztetett az utitarsam. Ez a helyzet mar regota nyomasztott, s utobb se tudom eldonteni - ahogy a filmben is nyitva maradt a kerdes -, hogy ez a szakmajaban elismert tanarno egy minden erzelmevel egyetlen emberre tapado (egyebkent homoerotikus vonzalmat taplalo) no, vagy pszichopata. A res, amin keresztul segito szerepben benyomult a maganzonamba, nalam ugyan nem egy botrany volt, az alkalmat az otthoni eletem felszamolasanak nehezsege szulte, sot, meg korabban, tavolrol en sajnaltam meg ot (ill. ugye magamat, mert mint korabban irtam, sajnalat nincs, csak onsajnalat van), am a szituaciok, meg a parbeszedek is szinte azonosak. Ezt a szalat most elvagtam.
Kulon erdekesseg, hogy masik olvasom epp ekkor almodta meg, vigyazzak egy keznyujtassal, mert arthat nekem...
.jpg)
Lello, a vilag legszebb konyvesboltja. Fotozni nem szabad bent, ezt tehat a netrol vettem.
Lello homlokzat.
...Aztan az is, hogy jobaratom itt adta at titkos ajandekat. Meg a barcelonai Sta. Eulaliaban (regi szerelmem e katedralis, irtam, hogy egyszer el is temettek ide), vasarolt egy rozsafuzert, szentelt vizbe martotta. Nem vallasos, es reszben zsido, nem is tudta, miert veszi, csak arra gondolt, jo lesz nekem az utra. Vigyazzon ram, akar ha a zsakomban hordom is. Azt se vette eszre, hogy egy Jakab-kagylo forma is van rajta.
S ha mar e temanak kotottem ki, megemlitem a portoi zsinagogat, mely az Iberiai felsziget legnagyobbja, noha talan a legaprobb kozosseg epitette a harmincas evekben. Art deco es arab stilus harmoniaja. Itt nem volt holokauszt, az orszagot semlegessege vedte, es bar honi, sajat fasiszta diktatura uralkodott, az nem volt fajuldozo naci. A tortenelem soran mindig bekeben eltek egyutt arabok, keresztenyek es zsidok , osszefonodtak az uzletben, kulturaban, eletstilusban.
Egy fiatal, kipas srac vezetett korbe az ortodox epuletben, otthon altalaban szokatlan nyitottsaggal, humorral, fesztelenseggel, kozvetlenseggel volt felem, a nem zsido fele is. Mikor ott tartott, hogy a nok az emeleten vannak, magasabban a ferfiaknal, pimaszul megjegyeztem, hogy mint az eletben, osszenevettunk, neki azt mondta a rabbi, hogy azert, mert a nok kozelebb vannak Istenhez, ebben persze o nem hisz, kacsintott vissza, s ebben maradtunk. Gyorsan tisztaztuk, hogy ertem a szefard-haszid temat is... Felajanlotta, hogy ha kesobb merulnenek fel kerdeseink, emilben is szivesen valaszol. No igen, itt talan nem alakult ki, vagy nem oly mely a kolcsonos paranoia.
Eddig volt a turizmus, most jon a zarandoklat. Sokat lehetne meg irni, am netkavezoban, ketyego ora mellett most ennyit tudtam osszehozni, elnezest az esetleg eloffordulo gepelesi es stilisztikai hianyossagokert. Holnap utitarsam hazaindul, egyedul megyek Fatimaba, s onnan majd gyalog Tomar, egy kozepkori templomos-kozpont fele. Remelem, innen ismet elvezet utam Finisterre-be es Santiagoba.
nem semmi helyen szálltatok meg.legyen jó útad továbbra is!
VálaszTörlés