2014. május 25., vasárnap

Mindennapi csodáimból 4. - Újpesti mese


Tizennégy év óta ahányszor erre járok nyár elején biciklivel, mindig megdézsmálom ezt az utcán álló szomorú eperfát. Most éppen kint voltak a kertben a tulajdonosok, hát mosolyogva odaszóltam, hogy ezt ugye a vándoroknak ültették? Igen, már negyedszázada, mondták kedvesen, a néni járókerettel ki is totyogott a kapuig, hogy onnan biztasson, tessék csak tessék. Megköszöntem az eddigi éveket is, befaltam egy marék gyümölcsöt, közben a kert mélyéről egy ötvenesforma úr óvatosságra intett, vigyázzak a blúzomra, és továbbkerekeztem. Nem is mese ez gyermek, de igaz történet! Újpest, Madách utca.



A kép csak illusztráció

Valaha, talán a két háborúig szokás volt vidéken gyümölcsfát telepíteni az utak mellé, a házak elé, hogy a fáradt vándor megpihenhessen árnyékában, táplálkozhasson a gyümölcséből. Napjaikban, különösen a fővárosban meglepő. Hétköznapi csoda. 

Vonatkozó bejegyzések:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése