Azért megyek négyévente szavazni...

"Nem szeretem a politikát."
Szeretni a rakott krumplit kell, önmagunkat, a párunkat, a hazánkat... A politikát nem. A szennyvízcsatornát se szeretjük, ám ha nem törődünk vele, rajtunk bosszulja meg magát... és egyébként is, mi rakjuk tele.

"Nem szavazok ilyen választási rendszerben."
Aki nem szavaz, az is szavaz, és még csak nem is maga szabja meg, hogy kire. A nem szavazással éppen a butaságra, nemtörődömségre, felelősség nemvállalásra építő rendszert támogatnánk. A rendszer ugyanis éppen ilyen emberekből áll, nem a Mars-lakók építették, hanem mi magunk. mi, te és én... még ha szívesen ki is vonnánk magunkat belőle. A korlátainkat - miszerint is képtelenek vagyunk a fáradtságot venni a tájékozódáshoz és a felelős döntéshez - pedig nem érdemes addig fényezni, míg magunk is elhisszük, hogy mindez erény.

"Majd ha senki nem megy el szavazni, a politikusok elgondolkodnak."
Gyenge haritas. Nem fognak. A mindenkori hatalomnak az all erdekeben, hogy a maskent gondolkodok otthon maradjanak. Az o szavazotaboruk meg ugyis elmegy.

"Az én szavazatom úgyse számit."
A sokaság egyénekből tevődik össze. Amikor sokan hárítják így a döntés felelősségét, abból lesz az, ami most van. Így is lehet élni, ám úgy vélem, korrektül csak akkor, ha ezután sem a családi asztalnál, sem a szomszéd kerítésére könyökölve, sem semmilyen fórumon nem panaszkodunk arról, hogy milyen világ van. Hiszen nem tettünk semmit azért, hogy másképp legyen.

"Ezek közül nincs kire szavazni."
Mindig van választási lehetőségünk. Ahogy az élet más területein is. Az érett személyiség képes elviselni, hogy nincs jónak tűnő döntés, megküzd az ambivalenciával, mérlegelés és tipródás után döntést hoz, azért felelősséget vállal, és nem dől be a saját kognitív disszonanciájának sem, amelyik mindig meg tudja magyarázni, miért helyes az is, ha éppen nem teszünk semmit. Ugyanakkor azt is hiszem. nem szavazni is lehet nyugodt lelkiismerettel, ha ez nem menekülés, de tudatos döntés következménye, mely azt is magában foglalja, ehelyett mi az, amit aktívan meg tudunk tenni közös ügyeink, a társadalmi rend előrevivő alakulásáért.
Persze jobbára nem vagyunk érett személyiségek, gyakran képtelenek vagyunk döntést hozni, és a felelősségvállalással is el vagyunk akadva. Csak legalább ne hirdetnénk azt, hogy  a passzivitás a helyes eljárás.

Adassék nékünk belátás, józan ész és bátor szív, hogy felnőjünk a részvételi demokráciához (is)!

"Amikor az összhang állapotából adod le a szavazatodat, akkor az egy nagyon pozitív befolyással bíró szavazat.
De mikor az elégedetlenség állapotából adod le, akkor csupán az összevisszaság részévé fog válni." (https://www.youtube.com/watch?v=mlLXENkzOw0&feature=em-uploademail)

Vonatkozó bejegyzés:
Kivonulók, avagy mi fán terem a spirituális egoizmus