Varga Lóránt: El Camino - Kis titkok könyve

A magyar Caminós könyvpiacon az egyetlen, mely közel áll a szívemhez. A legtöbb  írás szerzőjét - a reklámozottakon túl is néhányukat - személyesen ismerem, motivációjukkal, a könyvek sorsával egyetemben. 
A Kis titkok nem messianisztikus mű, nem szolgálja ki a tömegek divatos, csodavárás iránti igényét, nem áll a háttérben nyerészkedési, vagy feltűnési vágy.  Önfényezés sem. Nincsenek benne piacképesre felfújt hősök, meghamisított történetek, egyszóval nem bulvár, és nem kitaláció. 
Lóri bölcsészként,  kicsit zen-szemlélettel, alázattal és nagyon nyitottan járta végig  a Camino Francés-t  (később, valamivel észlelhetőbb hírveréssel még a Via Francigenát is).  

Jó szívvel ajánlom Camino előtt, után, vagy helyett. (www.mindenut.net)

Menni valami felé fontosabb bármi másnál. Még az sem baj, ha nem jutsz el oda; ha azt mondhatod, hogy addig mentem, amíg bírtam. Az élet paradoxona, hogy aki ezt mondja, az el is jut. Az ember rájön, hogy az út meghatározza a célt, és a cél az utat. Ha van mi felé mennem, akkor minden sárga nyilakkal lesz kirakva, és én a a sárga nyilak szerint kezdtem el látni a világot.

Kérj és megadatik. Egy középkorban élt szufi gondolkodó így írt róla: Ne aggódj a mindennapi kenyeredért, még ha az Kínában is volna, a beszerzés lovát már felnyergelték, és az vagy téged visz oda, vagy elhozza kenyered, míg alszol. 

A közértbe vezető út is lehet Camino, ha másra nincs erőnk. Sőt, az erkélyig vezető út is válhat azzá. Kinek mi adatik meg. Sokan mozdulatlanságra vannak kárhoztatva, de ez nem számít. Csak az számít, hogy mit minek tekintünk. Minden lehet zarándokút, ha azt látjuk benne. Hiszen az életünk pont olyan, amilyennek elgondoljuk. Válaszokat bárhol kaphatunk, csak kérdeznünk kell.