2013. augusztus 4., vasárnap

"Zen" bölcsességek kincsesháza 1. - Miért éppen Alaszka?

Hol volt, hol nem volt, a forgatókönyvírók képzeletében mindenesetre megszületett egy alaszkai kisváros. Cicely az a hely, ahol sokan szívesen élnénk. Régi lakók és betelepülők, fehérek, feketék, rézbőrűek, liberálisok, konzervatívok, entellektüelek, favágók, melegek és heterók alakítják egymás világképét, személyiségét hat évfolyamon át, s ezalatt  formálódnak maguk is, sok megpróbáltatás, súrlódás és öröm által, valami felsőbb és belsőbb szükséglet szerint, mégis megőrizve egyéni karakterüket. Itt nem működnek a hollywoodi sablonok, nem feltétlenül teljesednek be a szerelmek, a problémák megoldása olykor transzcendens, mégis emberi megértést, együttműködést igénylő. Olykor pedig nincsenek megoldások, ám van  felülemelkedés és továbblépés. 
Cicely egy álom: a lázadás és  elfogadás, a változás és hagyományőrzés,  az egyéniség és az alkalmazkodás szimbiózisának álma. Az emberiség álma közösségről, egyensúlyról, szabadságról...

(A történet tekinthető Dr. Joel Fleischman, a fiatal zsidó orvos Camino-jaként is, New Yorktól New Yorkig.)


Megváltozunk, ha birtokolunk valamit?  Miért akarjuk birtokolni azt, amit szeretünk? És miért hülyülünk meg, ha ez sikerül? Mindnyájunkkal megtörtént már.Vágyunk valamire, birtokba vesszük, és amikor birtokba vesszük, elveszítjük. Amikor nagynehezen meghódítjuk álmaink asszonyát, rögtön megpróbáljuk megváltoztatni. Rövidesen mindaz, amit szerettünk, amit megváltoztattunk és ami még nem tetszik, úgy összefolyik, mint vízfestmény az esőben.

Ha a madarak beszélnének, nem tudnának repülni.

Szerelmes vagyok... Valójában lehet, hogy ez csak az önimádat egyik formája. Hogy szerethetnénk valakit, akire rávetítjük azokat a tulajdonságokat, melyek belőlünk hiányoznak?

Én nem az emberek felett bíráskodom, hanem a cselekedeteik felett. 

Ha csak az agy dolgozik, a szívből tárgy lesz." (Krishnamurti)




Elmondom, mit mondott Marx anyja: Ha Karl ahelyett, hogy megírja a Tőkét, inkább megszerzi, minden sokkal jobb lett volna!

Annyira vigyázunk a kézzelfoghatóra, hogy közben megfeledkezünk a megfoghatatlanról. 

A Sors nem a lehetőségeket jelenti, hanem a választást. Nem olyasmi, amire várni kell, hanem amit el kell érni. 

A holdkóros, a szerelmes és a költő, mind csak a képzelet áldozata. ... Az előítéletekről van szó. Vajon olyanok vagyunk, amilyeneknek látjuk egymást, vagy azt látjuk, amit akarunk? A kép homályos a szemüvegünkön át. Ma elvesztettem valakit, és azt sem tudom, ki volt. 




Kicsoda bármelyikünk is? Meghatározott személyek vagyunk már születésünkkor? Vagy úgy fejlődünk, akár a hegyoldalról leguruló hólabda, vagy úgy változunk, mint a bőrét vedlő kígyó? Vagy a hernyóból kibújó pillangó, amelyik maga mögött hagyja korábbi önmagát? ... Lapozgatom a fotóalbumomat... katolikus gimnázium... Ki ez az idegen, vesszek meg, ha tudom! Talán ez a lényeg. Talán nem is kell tudnunk. Talán erről szól ez a földi utazás. ... Csak táncolunk körbe-körbe gyanítva, pedig a titok középen gubbaszt és tudjuk.

Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok, ne gyűlöljük hát egymást. - Lincoln szavai egy megosztott nemzethez... A demokrácia nem tökéletes rendszer, de a legjobb, amit kitaláltak... Az alkotmány kísérlet, ahogy az élet is kísérlet. Az utolsó szó ma Th. Jeffersoné, az Egyesült Államok harmadik elnökéjé: "Néha azt szokták mondani, hogy az emberre nem lehet rábízni önmaga kormányzását. Másokét akkor rá lehet bízni? Vagy angyalokat keressünk erre a feladatra?"

Meg kéne próbálni valahogy a saját dühük mögé látni, s meghallani amit a másik mond. ... A leglényegesebb dolog egy jó kapcsolatban, meghallgatni a másikat.

Néha kell valami rosszat tennünk, hogy tudjuk, hogy élünk.

Az igazán jelentőségteljes tettek, a nagy horderejű dolgok gyakran igényelnek emberáldozatot.

... Jung szinkronitás-elmélete arról, hogy a véletlenek még véletlenül sem véletlenek. 

Bizony emberek, hamarosan meglátogat bennünket keletről ez az őrült szél. Ne küzdjenek ellene, inkább öleljék magukhoz az ellenséget. 

Egy magamfajta fickó próbál minél inkább megtelepedni, és a Mindenható megmutatta, hogy egy perc alatt tönkreteheti a jól berendezett kis életemet. Egy pillanat alatt az utcán találtam magam, fedél nélkül gázoltam a sárban. 
Mert mi egy ház? Egy metafora az elménkre... Lerombolod a régi önmagad, hogy újjászülethess, el kell vesznünk, hogy újjászülethessünk. A Mindeható lerombolta a házamat, és egyben engem is, mondván: "Ne sajnáld, add fel ember! Hajítsd ki a régit, és alkalmazkodj a jelenhez."



Az a leggazdagabb, akinek semmije sincs.

Szenvedés nélkül nem érhetjük el a tudatosságot. (C.Jung)

Vannak, akik mindig mennek. Le akarják rázni a démonaikat.

Lassíts! Különben még utoléred magadat.

Az ösvény nem vezet mindig egyenesen a célunkhoz. Rossz utcán megyünk le. Eltévedünk. Visszafordulunk. Talán mindegy is, hogy melyik úton hajózunk. Talán csak az számít, hogy hajózzunk. 



Nem hiszem, hogy az élet mércéje az évek száma. Az élet hosszúságának nincs feltétlenül köze a boldogsághoz. A boldogság abból fakad, hogy készen állsz a kalandra, vállalod a veszélyt, és mersz kockáztatni. Ha nem kockáztatsz azért, ami valóban fontos neked, lehet, hogy már nem is élsz.

-Mérlegeltem az alternatívákat, és racionális döntést hoztam.
Felismertem hogy az életben három lehetőség van:
úszhatunk az árral szemben kifulladásig,
vagy taposhatjuk a vizet, amíg el nem sodor, 
vagy ráfeküdhetünk, úszhatunk vele ahová vinni akar.
- Úgy döntött ráfekszik a vízre?
- Igen.

Viseljetek kényelmes cipőt. Tudjátok,  a homo sapiens komoly terhet cipel magával, a lelkiismeretét. Mind tudjuk, hogy egy nap le kell szállnunk az élet körhintájáról, de addig legalább vigyázzunk magunkra.

Mindenkinek kell valaki. Mindegy, hogy csillaghalmaz vagy parányi proton, test és lélek... Mindannyian kapaszkodunk valakibe. Rómeó és Júlia, kenyér és vaj, whisky és szóda... 

A növekedés változás, csak változás, nem más. Ahogy a kígyó levedli a bőrét, hogy nagyobb legyen. Ahhoz, hogy továbblépj, haladj, el kell hagynod dolgokat.

A sas szárnyal, és a röptében bent van minden mondanivalója.



- Most mit csinálunk?
- Táncolunk.
- Hogyan?
- Hát önfeledten.

- Nem tudom, hogy készen állok-e.
- Senki sem áll készen.

Egy ember befolyásolhat egy másikat. két ember már megváltoztathat egy várost. Egy egész világot!

Hallottál már az önbizalomhiányról? Ez a zöld manó. ...Valójában te teremtetted magadnak. Minden sámánnak van egy démona, amivel küzd. A tiéd a lehető legrosszabb. Az önbizalomhiány a világban végbemenő szörnyűségek legfőbb oka és kiindulópontja. Ez okozta a háborúkat, és döntötte az emberiséget nyomorba. Ez maga a Gonosz.
Szerinted Hitler szerette magát, vagy Cortes? Azért utálunk másokat, mert magunkat utáljuk. Addig nem lehetsz gyógyító, amíg le nem győzöd a zöld manót.
- De hogyan győzhetem le?
- Félek, hogy sehogy, teljesen sehogy. De kordában tarthatod. ... Van erre egy találó mondat a bibliában, János evangéliuma: A szeretet elűzi félelmeinket. Tanuld meg szeretni magad!




- Mi van másoknak Ed, ami magának nincsen?
- Szülők.
- Áh... Épp úgy jelenthetnek akadályt, mint segítséget, higgye el!

Nem tudjuk, mi lesz a vége, míg oda nem érünk.

Ha valaki nem simul bele a kis rózsaszín világképükbe, akkor azt telepumpálják gyógyszerekkel, ugye?
Már nem öljük meg a hírnököket, inkább meggyógyítjuk őket.

- Eltévedt?
- Nem. Csak nem tudom, hol vagyok.


Akár négy év, akár négy hét áll maga előtt, jelenleg itt van. Szerintem ha valahol vagyunk, ott kell lennünk. Mert nem az a lényeg, mennyi ideig maradunk egy helyen, az a fontos, mit teszünk, amíg ott vagyunk. És amikor elmegyünk, hagyunk-e valami jót magunk után?

A szerelemben nincs méltóság.

Egyetlen kapcsolat sem fejlődne, ha mindig csak udvariaskodnánk.



Ahhoz, hogy megtaláljam magam, el kell engednem a régi énemet. ... Ezt kaptam. A semmit. De erre volt  szükségem. Nincs hová menni és nincs mit tenni. Csak az idő, amit megélsz. Hát nem ez a lényeg?

Alapvetően egyek vagyunk. Ugyanannak a létezőnek a részei.

Tudod, sráckoromban arra gondoltam, semmi sem valóságos. Úgy éreztem, mintha valami filmben szerepelnék, ha elég gyorsan mozgatom a fejem, megláthatom Istent, vagy valami természetfölöttit. ... Néha most is ezt érzem, mintha létezne egy másik valóság is, az igazi valóság, amit nem láthatunk. ... Ha jobban belegondolok, azt hiszem, ezért akartam orvos lenni, hogy válaszokat kapjak. Sajnos nem kaptam. Továbbra sem tudom, mi a valóság. Honnan tudjuk, mi a létező és a nemlétező? Talán egész életemben erre a napra vártam. Talán most bepillanthatok a színfalak mögé.



- Hogyan tartod meg, akit szeretsz?
- Sehogy. A szerelem önzetlen, nem akar birtokolni. Ha igazán szeretsz valakit, nem akarod őt kalitkába zárni, hanem szabadon engeded.

Fura, de tény, hogy a bowling  annak idején a templomokban kezdődött. Az egykori Német-Római Birodalomban, nagyjából Krisztus után kétszáz körül végiggurítottak egy golyót, amivel egy ördögöt ábrázoló szobrot céloztak meg. Ha így nézzük, csak egy kis ugrás, és megszületik a mai bowling. Bizarr, nem?



Van egy jiddis mondás: "Ha nem tudod, hova mész, minden út odavezet." 

Ne felejtsd el: mindig figyeld az utat. Elvezet oda, ahová menned kell.

Félt dönteni, mert attól félt, mi van ha rosszul dönt. És így nem lehet élni. Mi van, ha hibázik? Lépjen tovább! Jobb, mint csak ülni. ... Ugorjon! Az ég szerelmére, ugorjon!

Valahányszor telihold vigyorog fenn az égen, mindig felhív valaki, és így szól: Chris, mit szólsz ehhez? Igyekszem tréfás választ adni. Például: Ha valamikor, most lehet táncolni a szabadban! Vagy azt mondom: Mire kíváncsi a hold, miért leskelődik?



A város megtekinthető panorámaképeken. Igaz ugyan, se nem Cicely, se nem Alaszka, de azért létezik. 

Tégla : 

Fleischman rendelője, ami időközben Cicely ajándékbolt lett :) : 

Chris rádiója: 

Roslyn felirat:


Itt meg a többi hely képekkel,jó keresgélést.


Vonatkozó bejegyzés még:
"Zen" bölcsességek kincsesháza 2. - Star Trek, avagy minden, amit az emberiségről tudni illik





2 megjegyzés: