Camino Via de la Plata 1. - Astogatol Caceresig

Motto: "There is only one thing that makes a dream impossible to achieve: the fear of failure... 

(... What if I can·t?...) Then you·ll die in the midst of trying to realize your destiny. That·s a lot better than dying like millions of other people, who never even knew what their destinies were.

(...  If he died tomorrow, he would already have seen s than other shepherds, and he was proud of that.") - Coelho: The Alchemis

ELOSZO 

... Egy beszelgetes margojara:

Úgy hiszem,  minden ut, melyen evezredek ota emelt lelekkel jarnak (legyen szo barmely vallasrol, ritualerol, es nem a mai spiri-turira gondolok) misztikus. Az a sok ember hagyott ott valamit. Hogy mit, az vilagnezet kerdese, irtam en is a vonatkozo elmeletekrol, es ha a morfogenetikus mezorol van szo, azzal a kvantumfizika is foglalkozik. Meg hat azt nevezzuk miszteriumnak, amit meg nem ert utol a tudomany. Talan nem is kell mindent utolernie, mert mindennel visszaelunk, ami titkot meglestunk. Eretlen fajta vagyunk. Ugy erzem, a "hetkoznapi" eletunk is egy miszteriumjatek. Az enyemnek biztos nem vagyok iroja, de tarsrendezoje es szereploje igen, s bar mar sokat tapasztaltam, Golemet meg nem keltettem eletre (pedig Pragat is szeretem), attol en is megremulnek, ha veletlenul... A kabbalahoz sem ertek, pedig az igazan misztikus. Igaz, egyebek mellett tenger is valt kette elottem, a "nyolckerben". Van szerencsem legalabb meg egy ilyen embert ismerni, valamint ahhoz is, hogy Lipot hianyaban bennunket oda mar nem zarhatnak be...
Szeretem sved filmemben (Fanny es Alexander) Bergman szepen megmutatja, hogy nem az a kozveszelyes, amit a bolcs oreg zsido, es a kisse lokott unokaoccse a lathatatlannal muvelnek, sokkal inkabb az, amit a koztiszteletnek orvendo evangelikus lelkesz tesz a lathato vilagban.

... A Via de la Plata torteneterol pedig: 

Ez kivetelesen nem egy osi zarandokut. A romaiak epitettek ki a deli es az eszaki ezustbanyak kozott, innen kapta a nevet. Kesobb a benyomulo arabok is rajta jartak. Zarandoklatra csak a keresztenyseguket megorzo, am az arab kulturat, eletvitelt atvevo mozarabok kezdtek el hasznalni, ma is van kozeptajon egy Mozarab-Sanabres Camino nevu rovid leagazasa, valamint Sevilla es Granada kozott huzodva csatlakozik hozza a Mozarab Camino. Napjainkban a 630-as orszagut fut vegig a helyen, Astorgatol Sevillaig vegig lehetne a padkan setalni, ha ehhez volna kedve valakinek. Valamint szinte vegig mellette halad a Via de la Platarol elnevezett autopalya is. Mindenesetre az egyik oka annak, hogy ritkan van  gyalogosveny mellette, a helyiek jelenkori erdektelensegen kivul  eppen az, hogy ezt a romai utat az aszfaltozas koraig gyalogosok, szekeresek, lovasok egyarant hasznaltak. Am szamomra mindez csak utkozben derult ki.

ASTORGABOL KI

Reggel felhatkor ket francia villanyt kapcsolt, beszelgettek, eredmenytelenul pisszegtem, a tobbiek is hiaba forgolodtak almatlanul. Vegul leteremtettem oket a turista es nem zarandok szoveggel, a no visszabeszelt,  majd vigyorogva orrom ele nyomta a credencialjat, hogy lassam, o bizony mar a Pireneusoktol zarandokol. Oh szegeny szallastarsai, akik azota nem tudnak tole aludni! Nekem mindenesetre viszketett ra a tenyerem, hogy az o arcan  vakarjam meg azert is, amit az osszes tudatlan turista muvel. A  vigyoran azonban lathato volt, hogy rajta semmi se segit, hat nem vakartam meg az oven sem. A Francesen jottem ra, hogy a "ha ezt nem hagyjatok abba azonnal, en ejjel kettokor foglak felebreszteni, az agyatokat razni, es egymagam csapok akkora rumlit, mit ti akarhanyan" kezdetu szolamot is szinte barmely nyelven kepes vagyok oly hatarozottan es fenyegetoen elfujni, hogy a kesoesti csendet tobbnyire megteremtsem vele. Am a reggelekre meg nem talaltam ki hatasos megoldast. Az sem veletlen, hogy az ugyanolyan emberekkel es helyzetekkel nem boldogulok itt, mint korabban barhol. Talan a humor segithetne, am epp a szamomra kritikus helyzetekben nem jutottam meg el odaig.
Utoljara meg beneztem a kedvenc kavehazamba (tegnap, miutan elvittek egy olcso helyre, meg visszajottem ide, nem lehetek hutlen, a dupla reggeli utan inkabb nem ebedeltem). Vettem egy utolso zenefurdot. A tulajdonos nem szolt egy szot se a zsakomra, am miutan fizettem, kikesert az ajtoig, szo nelkul kezet fogtunk, en ket kezembe szoritottam az ovet, o puszira nyujtotta az arcat - a tobbi ferfi szeme lattara -, es szemebe se nezve kileptem. Akkor hat ezt is megbeszeltuk.
A varosbol kivezeto ut nem volt jelezve, akiket az utcan vagy a kertjukben megszolitottam, nem is hallottak a Via de la Platarol. A konyvemben jelzett kovetkezo falu nevet hajtogatva ratereltek az autoutra. Nem vidam azon gyalogolni, es mivel nehany kilometer utan se talaltam levezeto gyalogutat, stoppoltam. Aki felvett, letert az utjarol, es bevitt ide:

PALACIOS DE LA VALDUERNA

Semmi kis falu a puszta kozepen. Albergue valoban nincs, bolt se, terero se, van azonban tiszta kis panzio.  A joslatok ellenere a tulajdonosno beszelt kicsit angolul, az egesz falut nyilt wifi sugarozta be (talan hogy a mobiltelefonok hasznalhatatlansaga ellenre a falu ket vegen elok kommunikalhassanak egymassal), a Skype-vonal jobb volt, mint otthon, es nem hogy ivovizet, zuhanyt nem talaltam, de meg egy csodas strandot is! A semmi kozepen. A jegy olcso, a gyep parnas, a kiszolgalo helyisegek ragyogoan tisztak, a medencek feszitett viztukruek, mindenki uszosapkat viselt mindket medenceben, es zuhanyozott, mielott belepett volna. Jobb hijan zacskot kotottem a fejemre. Csak csinosan... Hoguta helyett reggel es este faztam, nappal se volt tobb huszonotnel. De  legalabb szelcsend volt, es vicces, hogy itt tudtam uszni, az oceannal setalva meg beszaladni is alig . Ugy tunik, most eppen puhara estem.  Soha ne legyen rosszabb! Jobb meg johetne, olcsobb szallas es hetente egyszer nahany orara szabad szamitogep formajaban.
A panziosne a kedvemet kereste, pedig tele volt szallovendegekkel. Tejeskavet kertem, porcelan bilinyit kaptam, sutit kivantam, nem tartanak, hazaszaladt, vagy tan a szomszedba, es hamarosan kalacsot, fankot is talalt nekem. Ugy latszik, errefele megbecsulik a ritka zarandokot, nekem a gondolatomat is lestek. Csak utobb olvastam a konyvemben, hogy van itt valami varrom is. Jol eldugtak. 

Kedves olvasom sokadszorra latnokoskodik, most velem almodott: "Egy kút szélén hasaltunk és néztünk bele, nagyon mély volt, annyira, hogy nem láttuk a tükörképünket, rajtad furcsa sisak volt ...Ezt jelenti : "Talan" vagy. Mint egy mély kút, olyan a lelked, és az alján ott a kristálytiszta, hűvös víz, de te mégis szomjazol, sőt, néha belehalsz a szomjúságba, de csak azért, mert nincs elég hosszú köteled, amellyel az edényed leérhetne a kút fenekére. Nem tudsz magadból meríteni, pedig bármikor megtehetnéd. Még a halálos ágyadon is. Akkor vagy boldog, amikor az edényed leért lelked kútjának legmélyére. A forrás benned van,csak nagyon mélyen, és sajnos gyakran be is van temetve. Amikor néha boldog vagy - észre sem veszed -, ez a víz bugyog fel. Néha nem is kell hozzá semmiféle külső ok. Kisüt a Nap, meglátsz egy kedves állatot, eszedbe jut egy szép emléked, és máris boldog vagy. Veled is előfordult már, hogy a konyhában még boldog voltál valamiért, s mire beértél a szobába, elillant a jóleső állapot, és nem tudtad, mi az oka? Vajon miért voltál boldog, és miért illant el minden hirtelen? Semmi sem történt a konyhában és a szobában, valamiért mégis jó volt, sőt, csudajó - majd újra visszatért a sivár nyugtalanság. 
Mi volt ennek az oka? Megmondom: feltört a forrás a konyhában, és a szobában visszaborult rá az agyagos föld."

Na tan azert kaptam a bilinyi tejeskavet, hogy szomjan ne haljak. Hangulat-es egyeb ingadozasok helyett pedig de jo lenne nem elhanyagolni a vipassanat. Amit epp a napokban, Finisterre-ben mondtam le. Hogy lehetnek szeptember harmadikan Barcelonaban, ha most indulok epp az ellenkezo iranyba? Nem is tudom, hogy gondoltam  juniusban, joelore igy lekorlatozni magam a jelentkezessel. Talan akkor jon el az ideje, amikor eppen ott leszek, ahol a kovetkezo tiznaposat tartjak. Ez persze a napi gyakorlas hanyagolasara nem mentseg. Am ketszer egy orat rendezett eletkorulmenyek kozott tartani se konnyu, hat meg igy, hajnalban kelve, ejjel fekudve, zajongo tarsak, szallas-elhagyasi kotelezettseg, ejszakai, hajnali joves-menes, kialvatlansag kozepette. Orulok, hogy napi par percet ra tudok szanni. 

LA BAÑEZA

Reggeli szuttyoges fizetes utan, kihasznalom meg a wifit,  a panzios asszonyka ram szol, ne siessek, raerek, ez az en hazam is. Aztan hiaba forditott be a megfelelo utcaba, a hatarban elkeveredtem. Gyenge tererzekelesem probaja, keresztezodesekben visszafele mutato nyilak alapjan megtalalni az utat, mert hat honnan tudjam, hol kell hatrafordulni, es jardaszelen, hazfalon, villanyoszlopon vagy egy bokorra erositett tablan talalom-e a jelet. A logika altalaban segit,  am ha tobb foldut talalkozik, jel meg csak egy van, ugy festve, hogy akar harom-negy iranybol is jol latni, nem tudom kitalalni, melyik utrol erkezonek szantak. Csak nyomvonalas "terkep", vizek folyasiranya, nap allasa szerint nem konnyu kisakkozni,  melyik az en utam. Pont mint "az eletben". A kis foldutakat a telefonom offline GPS-e nem jelzi. A jelek raadasul nem futnak kovetkezetesen vegig, a kritikus pontoknal megszunnek. Peldaul egy folyohoz erve hiaba kerestem, merre tovabb, s ha tudom, hogy a kozelben sincs folytatas, akkor inkabb valahogy atkeltem volna a terdig ero vizen, igy azonban egy oranyit kerultem. Valami szunyog agyoncsipte a fulemet, a helyes pici cimpaim egyike duplajara dagadt. Aztan egy ujabb csipes, meg meg ujabb, mind az arcomon. Kulonosen csinosnak ereztem magam. (Utobb kiderult, errefele mar a hirhedt Tigris-moszkitok is jarnak). 
Utkozben a varosba vezeto aszfalton egy autos kihajolt, megkerdezte, biztosan jo iranyba megyek-e, nem forditva kene-e. Ebben az is jo volt, hogy egy huszmasodperces parbeszedben ertettem, amit mond, es o is ertett engem. Ez felbuzditott a nyelvre valo odafigyelesre, es a benaventei turismoban mar olyanokat fuztem az angol szovegembe, hogy peldaul  "mañana por la mañana", ami olyan, mint egy dal. Nehany nappal  kesobb pedig eszrevettem, hogy kezdem erteni a helysegnevek kiejtesenek logikajat. De ne ugorjak ennyire elore... 
Szallas egy civil egyesulet kedves oregjei altal fenntartott epuletben, zajos cserkeszcsapat is erkezik, ok a Sanabres Camino-t jartak. A "polgari aktivistaknak" koszonheto a varos elott es utan jol jelzett szakasz, valamint az utcak jardaiba epitett sok Jakab-kagylos utmutatas. 
Persze itt is helyi fiesta van, turismo harom napig zarva, egy templomba mentem pecsetert, ahonnan durcas papok zavartak el. Igazuk is van,  unnepkor pusztuljon a zarandok, ne zaklassa oket! (De akkor honnan szerezze be a Santiago fele halado a kotelezo napi kettot? Meg jo, hogy nekem mindegy, csak a credencialom folyamatossagara van szuksegem, a zarandokszallasra jogosultsag miatt.) A kormenetre varo oregek, es kisvasutra varo gyerekek lattan  Pajor Tamas alabb idezett dala jutott eszembe.

"Szól Teri néni a manikûrbõl, körme nett. 

Kell is, mert hovatovább nyakunkon a körmenet." (Mama ucsityelnyica)

Ebben az orszagban boltoknak nem kotelezo a pecset, igy keveredtem e szallasra, ahol aztan beszelgetesbe is bonyolodtam,  ott ragadtam, pedig nem igy terveztem. Tisztasagrol es biztonsagrol annyit, hogy epp az erkezesem elott tessekeltek ki egy belogott hajlektalant, utana arra az agyra fektettek egy gyereket, agynemu meg nincs. Egy a szulei munkaja altal Angliaban felnott cserkeszlany boldogan mondogatta a szavakat, amiket kerdeztem. Buzgon irtam, csak hat a nyelvi keszsegem ugyebar...

VILLABRAZARO

A varosbol kivezeto jelek persze hogy az orszagutnal ertek veget. Itt eleg nagy a forgalom, nem szerettem. Nehany ora utan egy korombeli no megszant, felvett, kicsit beszelt angolul is. Meselte, hogy az idosebbek franciat vagy portugalt tanultak, esetleg olaszt, az o generacioja mar valaszthatott, am o is csak negy evig tanult angolt, es mivel nem hasznalja, elfelejtette. Ezt nagyon megertem, es halas voltam az o keveseert is. Velemenye szerint az angolul nem beszeles az orszag nagy hianyossaga, hiszen tele van zarandokokkal, turistakkal. Szerintem is. Buszkelkedett vele, hogy a fia azonban mar rendesen tanul, kulonorakon is, es minden nyarat angolnyelvu taborban tolti, epp most is oda megy erte. Ajanlott sevillai szallodat, hogy ha dragallom is, mindenkeppen nezzem meg legalabb, mert klasz az architekturaja. Hiszek neki, ha tehetem, megnezem. 

Beszedes, hogy itt is bajom van a szamokkal, azt sem ertem, amikor fizetnem kell, hogy mit mondanak, csak nyujtogatom a penzem (amig van, es ha nem lesz?...), oldjak meg masok. Kb. mint mindig. Valaki rendezze el az anyagiakat, engem meg engedjen ropkodni. Utrakelesem elott az Indiat jaro ismerosom kuldott egy vedikus elemzest, abban az is allt, hogy bajom lesz a bankokkal. Nagy dolog, ez eddig is igy volt. Skociaban elve a hires L'loyds majdhogynem korozest adatott ki ellenem, es ezen csak evek mulva tudtam nevetni. Az extremitasoktol eltekintve az alap altalaban az, hogy nem teljesitik a megbizasaimat, a sajat igereteiket sem, technikai okok meg akarmi miatt, es vagy elnezest kernek, vagy - ugyintezotol es bankttol fuggoen - engem hulyeznek le. Mint most. Persze en telefonalok orakig, tetemes dijat fizetve ezert is. No igen,  nulla fold-elem van a szuletesi kepletemben, meg egyebkent is, a csaladi gyokerek... Mit mondjak, van meg hova fejlodnom.

Dombhazikok

Hobbitfalvara erkeztem. Ki mondta, hogy az Uj-Zelandon van? Nem tudtam mire velni eme uregeket, szoloultetveny nincs errefele. A zarandokszallasrol kerdezoskodtem, munkasruhas munkas gyenge, de kedves angollal iranyitott - mert itt "senki nem beszeli e nyelvet" - , aztan meg egy yuppie-kinezetu yuppie kisbabaval, szuper autoval, jo angollal, vegul kulcs a barban, a szallas ingyenes. Szaladt utanam egy ficko emlekkonyvvel, irjak bele, o grundolta ki a szallast, mert egyszer jart a Francesen. A falu legvegen, minden haz csunya hata mogott ket visko, az egyik a kulturhaz, a masik az albergue, de legalabb van. Most egyedul nekem. 
Egy bacsi bekopogott, hogy honnan hova, beszelek-e franciaul, akkor mutassam a terkepen, egyedul-e, es akkor kivel beszelgetek.. Nahat! - furcsalkodott.  Ha barmire szuksegem lenne, etel, ital, beszelgetes, ove az a felalvanyozott haz ni, de akkor is menjek at, ha a delutani almombol felriadok, hogy jaj hol vagyok, mit csinaljak. Holnap reggel megy be a varosba kocsival, szivesen elvisz. Mindezt kezzel-labbal. Tyu  meg azta... lett volna, ha nekem nem kapcsol be a kelet-europai, meg sajat eletuton begyujtott bizalmatlansagom, vajon mit akar ez az oregember tolem, biztosan egyedul el... Hogy lerazzam, megkoszontem, de inkabb gyalog reggel, es majd szieszta utan atmegyek nemi gyumolcsert. Nem mentem, ezert megint jott, egy zacsko ringloval, s ugy megolelgetett, hogy ez mar megint csak furcsa volt. Mignem este lattam kilepni a szep nagy, tatarozas alatt allo hazukbol a csinos felesegevel, unneplobe oltozve, bizonyara vendegsegbe mentek. Az asszony mosolyogva ram is koszont, en meg abban a pillanatban megertettem, hogy az o gondja van a ringlomban is. Ugy de ugy elszegyeltem magam! Laposkuszasban sunnyogtam el a barba szaraz szendvicset vacsorazni. 
Ejjel leesett a parnam, azt hittem messze kerult, nem masztam le erte, nelkule azonban  rosszul aludtam. Reggel vettem eszre, hogy csak egy kisujnyira volt tolem. ... Talan a kerdeseimre a valasz, gondjaimra a megoldas, szenvedeseimre a feloldas is. Bizonyara maskent lenne jo nezni ahhoz, hogy lassak is. 

Tele a falu Via de la Plata-s es Caminos marvanytablaval, mu-romai oszloppal, minden magara valamit ado szervezet, vallalat, kornyekbeli klubocska allitott egyet. Csak epp nyilak se elotte, se utana, arra mar nem futotta, hogy kiszalajtsanak valakit egy veder sarga festekkel. Egyebkent a faluban nem tudok eltevedni, pedig a kacskaringos utcakon igyekszem. Mindenki tudja, hogy van egy zarandokuk, azt is, hogy ez en vagyok, igy valaki mindig ram szol, hogy az albergue nem erre van, hanem arra, vagy megkerdi, mit keresek. 

Igy elnek a spanyol hobbitok. De mit csinalnak itt vajon? Ezt is megtudhattam volna a segitokesz bacsitol, ha a kivetiteseim kozti barangolas kozben nem mulasztom el...

BENAVENTE

Reggel barban cafe con leche, etel semmi, banatosan gondoltam a bacsi ajanlatara, most mar mindegy. Szomorkodasomat felbeszakitva a pultnal uldugelo, kavezo idos par ram koszont angolul, hogy ok bizony nemreg voltak Budapesten, egy ott elo baratjuk fizette be oket a Gellert-szalloba. Mi van? Jaj az allam meg leesett! Nem eleg, hogy  a spanyol pusztaban - ahol allitolag senki -, egy szutykos kocsmaban idos emberek angolul beszelnek, de hogy eppen a szulovarosomrol!? Es a Gellertben laktak.... Masik amulatba estem, mikor a ferfi elmeselte az 1971-es zarandokutjat. Camino Frances, kamaszkent, penz nelkul. Nyolcszaz kilometeren at egyetlen zarandokkal talalkozott. Manharinban egyedul aludt a neptelen faluban. (Ezek szerint a ma latvanyossagga valt mu-templomoslovag Tomas sem elt meg ott.)  Mindenhol korulfogtak, szallast, etelt ajanlottak, es barmit, amire szuksege lehet. 

Ha jol szamolom, ez bizony meg  Franco idejen volt, es nagyon messze a mai tatarjarastol, meg a biznissze vallastol. Miert is etetne a nep ingyen a ma bezudulo turistakat? 

Vallomast tettem neki. Annyit mondott csak, hogy akkoriban senki nem gondolt rosszra. Aztan szelesre tarta elottem az ajtot kifele...

Ezer fokban kutyagolva, vasarnap delelott azon mofrondiroztam, hogy ezt csak magamnak koszonhetem. Autoval fel ora sincs az ut, amit aznap megteszek. A tegnapi bacsi csak egy regi hagyomanyt kovetett. Ezekben a kis falvakban most is ritka a zarandok, a kevesek is igyekeznek varosban aludni. A kozepkor mar messze van, amikor sokan jartak itt, tehat ezt a nehanyat megbecsulik. Spanyol lakasban se jartam meg soha. Na es ha lopott egy kis intimitast? Hiszen masnak meg en adok. Na es ha kozos nyelv hijan csak a megbecsuleset es biztatasat fejezte igy ki? En is szoktam az atolelest testbeszedkent hasznalni. 

Ej Pelegrina, ej, ej...  Portugaliaban es Spanyolorszagban meg lehet tanulni mindenkiben bizni, es azt a finom arnyalatot erzekelni is, hogy kiben nem lehet megsem. Amennyiben elegge tiszta edenyek vagyunk ahhoz, hogy a valosagra reagaljunk, ne a kivetiteseinkre.  Brierley  ir valamit a Portugal Caminos konyveben arrol, hogy minden lepeset az eloiteletei felszamolasara ajanlja fel, en is hogy szerettem ezt idezgetni. De meg irigyeltem is, amiert ot meghivtak egy spanyol otthonba vacsorara, harom perc ismeretseg utan. 

Eddig ugy tapasztaltam, mindig ott es akkor vagyok, ahol, amikor lennem kell. Persze ha mashol lennek eppen, meglehet, hogy akkor is igy ereznem. Ki tudhatja?

Mostanaig melyen hallgattam arrol, hogy Astorgaban felszedtem egy zarandokszallason felejtett botot. Ez a harmadik bot ket honap alatt, amit foloslegesen cipeltem. Most jol jott volna egy rovid szakaszon, es megint a teleszkop... Psszt, igen, tudom.., Nem kell minden kis nehezsegnel manko, mikor az a lecke, hogy alljak meg a labamon. Ez - mint a korabbi posztok botos tortenetei jelzik - azt is jelentheti olykor, hogy bizzak abban, amikor igazan szuksegem van ra, mert egyedul nem boldogulok, megjon a segitseg. 
Ket honapja mezitlab gyalogolok, most mar neha, hosszabb tavoknal felhuzom a gumizoknit, a Francesen szetment bokaszalagjaim megtamogatasara. Jol birom egyebkent, igy rovid napokon tovabbra is nelkuluk vagyok.  

Santa Maria de Azogue, gotika es roman, 

a keves barokk-beszuremles se tudta elrontani

Benaventebe erve Turismo-ba szaladtam, mielott sziesztara bezart volna. A holgy elso tanacsa az volt, hogy az orszaguton folytassam tovabb, mert a megszokott iranybol erkezok is teljes kaoszrol panaszkodnak. Ami viszont szep ajandek, a szallas egyik  kulcsa nala volt, es ket ejszakara nekem adta. Meg meg az astorgai spanyol kalauzomat is lecserelte angolra. 
Szallas szemetes, csotanycsapdat is lattam, takaritas talan szokoevente, de az nem iden volt. Megszunt vasutallomast hasznositottak igy, egyebkent otletesen. Estere masodmagammal lettem egy beszedhibas sevillai ferfival, akinek e nehezseg ellenere kicsit sikerult megnyugtatnia, hogy Andaluziaban jobb a szallashelyzet annal, mint amit a konyvben irnak (itt ugyanis nehany etap 45-49 km). Ugy tapasztalta, 25-35 kilometerenkent akad valami. Ez is sok a hosegben, de jobb az elozo variacional. Majd kiderul. 
Albergues gasztronomia konyhaval rendelkezo szallashelyeken, talalt hozzavalokbol: hagyma, so, olaj, teszta, kechup. Ehes embernek ebedre megteszi. 
Szallas mellett vasuti sinek helyere telepitett park, felnottek jatszotere erdekes erogepekkel, es tobb epitett grillezo. Hetvege leven lattam is nehany csaladott ott sutogetni. Mellette gondozott angolpark, helyes folyocskaval, vadlibakkal, vadkacsakkal. Es egy szep strand, amit ki is probaltam. Uszosapkat keritett nekem a jegyszedo neni, avval, hogy a tusfurdommel mossam ki, a fiae. 

Ketto es hat kozott hoseg, hetkor meg nem lehet moccanni napszemuveg nelkul. Bank, taskajavittatas, blog-vacakolas konyvtarban, ahol szokas szerint egy orat hasznalhatom a gepet. 

BARCIAL DEL BARCO

Reggel Benavente szelen, az angolparkbol indulva

Vizholyagom tovabbra is egy se, ami ennyi kilometer utan igen szep. Talan jo uton jarok. Ket zarandoklaton se volt (ill. a Francesen a legelso napokban egy pici, azt is leapolta egy szakerto, es hamar megtanultam, hogy a zokniba meg fuszal se kerulhet). Masok sokat szenvedtek, varrogattak a maguk feltucatjat (a leghatekonyabb  modszer cernat fuzni bele, igy elvezetodik a folyadek, nem kepzodik ujra), en csak remenykedtem, hogy magammal nem kell ilyet muvelnem soha.  

Egy falu legelejen, az etteremben vettem egy euroert vizet, a kozepen volt kut, aztan emberek a hazak elott, akiktol kerhettem volna, legvegul vesztartaleknak pedig egy sokkal olcsobb kocsma... Kapkodas, elorelatas, vagy bizalomhiany?

Aznap semmi szepet nem gondoltam a  spanyolokrol. "Jo nap ez a halalra!" - mondjak az osi klingonok is. Jelzes hijan, csak nyomvonalat tartalmazo "terkeppel" a kezemben, vizek folyasiranyat, napot figyelve, gondolomforman haladtam. Peldaul egy hozzavetoleg otven meter hosszu, hasznalaton kivuli, rozsdas es folytonossagi hiannyal biro vasuti hidon at, husz meterrel egy folyo folott. Elobb egy koves toltesoldalon kusztam fel a nagy zsakommal, oldaltaskammal, ossze is horzsoltam magam, aztan a keskeny padkan egyensulyoztam mindeme cuccal. A malagai Camino del Rei jutott eszembe, ami nem zarandokut, de legalabb jo eletveszelyes, elvileg le is van zarva. Sok kerulovel es kétszeres távval a celomhoz ertem, ahol ivalakit megkérdeztem a szállásol. A hangjabol tudtam, hogy a napi utamrol kérdez, hogy meleg van es ilyesmik. Mire én, hogy nincsenek jelek. Pechemre valami totumfaktum lehetett, aki kifakadt, hogy miert mondom, amikor o maga, vagy valami kozelalloja (nem ertettem jol) tett ki kettot, es ni csak, ott az a szep romai oszlop meg a marvanytabla is. Jóember, nem az a lényeg, hogy a falu szélére pályázatból tettetek-e oszlopot, avattatok-e táblát, hogy ez caminos település, meg a közepére szobrot, es két szelso házra pingaltal e nyilat, hanem hogy a pusztaba nem mentél ki! De nem am csak tetszőlegesen festegetni, hanem ésszel, hogy az idegen is kovetni birja! Am milyen nyelven mondhattam volna?

Onsajnalati rohambol fakado esti nosztalgia: ezen a napon volt egy honapja, hogy Mougasban voltam.  Mintha egy ev telt volna el. Mindig intenziven eltem, meg akkor is, amikor negy fal kozott, ugy erzekeltem, egy ev tiz, s nem ereztem azonossagot a tiz evvel korabbi onmagamnal, csak az adott nemi alapot az osszefugges realizalasara, hogy vegul is en emlekeztem. A Camino-n pedig meg surubb minden. Mintha abban a semmi kis faluban vakaki mas ult volna harom napot, en csak olvastam vagy hallottam a tortenetet, de oly nagy atelessel, hogy vagyakozom ott, akkor lenni, a mese foszereplojeve valni. Na tessek, szentimentalizmuson kaptam magam!

Barcial egyetlen erdekessege a szokasos zarandok- es viadelaplatas emlekmuveken kivul a negyzetalapra epult nyolcszogletu templomtorony. 

Szorgos, kedves hazaspar magan-albegueja, tiszta, csinos, egyedul vagyok benne. Ovek a falu barja is, ketten galyaznak  szakadasig. Mert lusta nepseg. A bar mindig tele, a szallast is jo helyeken, ugyesen hirdetik, gondolom zarandoklati foszezonban az is megtelik.. Reggeli es vacsora utan (ha meg nem emlitettem volna, kis falvakban nincs bolt, hetvegen kozepesekben sem), magam utan leszedtem az asztalt, amit pironkodva koszontek. Este az asszonyka magaelott tolta het-nyolceves forma kisfiat, aki hibatlan angolsaggal mondta el nekem, reggel mikor jojjek enni. Na, hat talan a kovetkezo generacio... Agyondicsertem, par mondatot valtuttunk "mi, angolul beszelo nagvok",  es a mama arcara ra volt irva a buszkeseg. Egyre meglepobb kanyarokat vesz a "senki nem beszel angolul" astorgai joslat. 
A barban egy helyi ero angolul kerdezte a kilometereket, nem tudom, nem szamolom. Ki hitetlenül, ki tisztelettel, ki bolondnak nez, ha a válaszom a kérdésükre, hogy Lisszabon, Fatima, Porto, Vigo, Santiago, Finisterre, megint Sangiato utan most Sevilla  - es talan Cadiz fele megyek. Pedig a regi zarandokok ennel tobbet gyalogoltak, ha csak Santiagoig oda-vissza. 
Reggel egy albergues-logos vaszonpenztarcat kaptam. Kesobb megfigyeltem, hogy a videki maganszallasoknal szokas az apro, emlekezteto ajandek, talan hogy vigyuk hiret. Viszem. 

Sok ev utan epp itt jottem ra, miert van tele a legtobb kert palackos vizzel. A kerti moso-kagylohoz  (szaniter errefele) hagyomanyosan csak hideg vizcsap csatlakozik, ezert napon melegitenek maguknak.

FONTANILLAS DE CASTRO

Augusztus 20. reggel. Egy kis faluban az utolso utcacska nevtablajat fotoztam, arra gondolva, ha lesz valaha meg politikai temaju irasom, jol johet illusztracionak. Talan, egyszer, vagy legfeljebb nem. Kanyar utca. 
Am mit ad C.G. Jung es a szinkronicitas, este irta egy baratom, hogy Kertesz Imre dijat vett at. (Eddig azt se tudtam, hogy megkinaltak vele.)
Mi jelzi egy ember erteket? Ha ugyan nem onteltseg feltenni ilyen kerdest, hiszen nem vagyunk mi mindent lato istenek.
Bojte Csaba Viktorral parolal, komazik evek ota, ha kell, trianoni beszedet mond. Levon-e ez annak ertekebol valamit, ha akar csak egyetlen gyereknek, akar csak egy kis idore is jut etel, fedel, jo szo? Pal Feri lefekudt a korabban ot uldozo egyhaznak, antiszemita, kirekeszto, diktatorikus kiskiralyokkal, spanokkal es kormanyparti politikusokkal veszi magat korul. Levon-e mindez annak a hatalmas, hasznos informaciotomegnek a hitelessegebol, amelyre a rajta vegzett terapiak ill. az altala vezetettek soran tett szert, s melyet kozkincse is tesz? (Mindkettorol irtam, botrany is volt mar, bar utobbi fejlemenyeinek kozzetetelere mar nem volt ido: http://utkozben-ontheway.blogspot.com.es/2013/10/maya-fatylaba-gabalyodva.html,http://utkozben-ontheway.blogspot.com.es/2013/09/nemzeti-tarsasjatek-palferis-modra.html)
Bulgakov, miutan mindenhonnan letiltottak, kitiltottak, es betiltottak, kervenyt irt Sztalinnak, majd elfogadta a felkinalt szinhazi allast, legitimalva azt a rendszert, melynek korabban zsenialis kritikusa volt. Lefekudt. Csakhogy elobb megirta nekunk A Mester es Margaritat!
Kell-e, szaban e konszenzusra jutni egy diktaturaval? Akar a rendszer(gazda) kezdemenyez, mert szuksege van rank, akar mi, mert nekunk van szuksegunk ra...
Egy, a kozfigyelem fokuszaban allo szemelyisegnek nagyobb a felelossege abban, mikor mit tesz, hiszen olykor a tusszentesevel is iranyt mutat. Csakhogy mindannyiunk szemelyisegenek van arnyeka, tele vagyunk sebekkel, elakadasokkal, melyek szovevenye, hatasa kivulrol kitapinthatatlan. Erdemes legelobb a sajat arnyekunk kanyarjait felderiteni, mielott kovet vetunk masokera. Irom ezt legfokeppen magamnak, mint rutinos itelkezonek.
... Teszem azt, ha valaki felajanlana, hogy kiadna egy caminos konyvemet, amennyiben elhagynam belole a politizalo es meg ki tudja milyen reszeket... Hat nem tudom. Pillanatnyilag nem tennem magamert se tuzbe a kezemet.
Es TE, Kedves Olvaso? Biztosan nem lehet elcsabitani es megfogni semmivel?

Zarandokemlekmu es temeto  a pusztasagban, 

gondolatebreszto parositas, meglatva felnevettem

Bolt sehol, gyumolcsot kivantam, es lam, az uton kerult alma, szolo, szilva, az egy hónap múlva errejaronak jut  korte, füge. Igy teljesüljenek az építő vágyaim! Az infot este meg is osztottam a másnap arra haladóknak.
Riego de Camino a neve ellenere nagyon nem tetszett, egy putrira volt mazolva, hogy bar, elotte alt egy mesebeli, oreg es gonosz boszi, kuncsaftra vart. Inkabb meg negy kilometert vonszoltam magam. Fontanillas, siesta, hoseg,  csak egy fiatal par alldogal egy auto elott, ok is csak latogatok, telefonaltak, kocsival elvittek kulcsert, a kulcsos asszonysag undok volt, elhadarta spanyolul a cimet, es becsukta az ajtot elottem. Persze hogy nem talaltam. Kavarogtam, es három szinten keresgélo olaszba botlottam. Vissza egyutt az asszonyhoz, ok megértik, falutól távolabb szakadt, koszos albergue, negyagyas. Ket olasz gagyog angolul, tehat mar mi harman egyutt. Negyven evestol hetvenig vannak. Hangosak, es zsezsegnek, mint egy zsak bolha. Telefonok, joves menes, egyébként viccesek, ha epp nem pihennék. Mosolyogva szova is tettem, kedvesen szabadkoztak: ilyenek az olaszok. Ereztem is, hogy innentol nagyon visszafogják magukat, persze meg az is hangos volt. A vekonyka, acsony öreg csomagja eltűnt a repülőn, ok öltöztetik, gondoskodnak rola. Mindenki bambinoja, raadasul udvarolt nekem. Kettős tükör, szeretném ha valaki rolam is gondoskodna, nekem peldaul mindent meg kellett vennem, amit elhagytam, az apakomplexusomra meg nesze hetvenes oregapocska. Kiderült, két baratjuk labproblemak miatt lemaradt, ezt a hazaspart navigaltak. Megérkeztek, ketten atadtak nekik az agyat, maguk osszetolt tornapadokon raktak feszket. Oten regi barátok Sardiniarol, tobbedik caminojukat járják együtt. Nekik ez tura, es szerintem aranyosan csinaljak. A megjegyzésem ellenere este sorozni hivtak,  es kiderult, hogy a vacsoraasztalt mar lefoglaltak,  engem is beleszamolva. Jol kozrefogtak, el ne vesszek egyedul.  Kamionos pihenoben volt az egyetlen elelmiszerforras, ultunk a teraszon, minden fuvar rank verte a port. Valaki megjegyezte, hogy ilyen hely felejuk nincs, es az amerikai filmek jutottak eszebe, Tarantino-mozik, meg persze a Thelma es Louise. Kozos pontok. Erre jo a multikulti, hogy legalabb olykor ne erezze magat az ember gyokertelenul a vilagban. Vegul bementunk, kinyittattuk a "kulon-termet". Felmerult a fasiszta Berlusconi temaja, aztan a mi Viktorunk, meg hogy minden diktator alacsony, es az olaszok se akarnak felnoni, szukseguk van megmondo emberre, de ok legalább osszetartanak, ezert kevesbe husbavago, hogy ki van ott messze, "folul" . Nem is értették, hogy mi nem tamogatjuk egymast, de eppen gancsoljuk, szethuzunk, meg a csaladok is szetesnek. Elmeseltem nekik a Camino Primitivos tortenetet: Ehes voltam, faluban csak a szallashoz tartozo etterem, amit az akkori lehetosegeimmel nem engedhettem meg magamnak. Magyar tarsasag tomomte magaba a kover husokat, bort is hozzattak, ujabb es ujabb rendeleseket adtak le, kozben a masnapi otven kilometeruket tervezgettek hangosan, dicsekedve a pincernek es a tobbi vendegnek. Teljesitmenyturazok, am persze, hogy az olcso zarandokszallast foglaltak el ok is. Hozzajuk leptem, kertem ket szelet kenyeret. Sajnalkozva raztak a fejuket, hogy nem adhatnak, mert nekik is szukseguk van ra. Nem vitatkoztam, hogy barhany kosarral hoz nekik a pincer, koszontem, es meg ehesebben mentem fel a haloterembe. Epp csak benyitottam, amikor egy  holland lanyka almosan pislogva kelt fel a delutani pihenojebol, es megszolitott. Delelott a varosban vett egy szep cipot, hozza sajtot is, elcipelte idaig, de holnap mar nem vinne tovabb, kerek-e belole. Meghokolni se volt idom, mar kanyaritotta is le a szeletet, ra a sajtot is. Pedig a szoba ket emelettel az etterem folott volt, ellenkezo iranyba neztek az ablakok, nem hallhatott semmit. 

Az olaszok, akik nehany percnyi ismeretseg utan maguk koze fogadtak, el se tudtak kepzelni, hogy a tortenet nem egyedi eset, es magaban foglalja mindazt, amirol a legtobb emigracios tortenet  evszazadok ota mesel, s amiert kulfoldon (ott konnyebb) kerulom a magyarokat.
Tetszett, hogy ok egymassal buszkelkedtek a masik hata mogott (nalunk ennek forditottja jellemzo). Kepzeld, o egy sebesz, tudod o meg egy jogasz, o pedig maratonista, amaz a polgarmesterunk titkarnoje! Valami borzaszto autopalyakrol is meseltek, hogy zavaros volt a napjuk, de nem figyeltem oda. Pedig masnap engem is utolert. 
Mig kint uldogeltunk, csak engem csiptek a moszkitok, őket nem. Egykori tarsam  hipotezise is megerkezett arrol, hogy most visszakapom a sokevnyi eloskodest. Vettem patikaban karkotot, de azert nem felejtek el ezen gondolkodni. Azert sem, mert Santiagoban (es meg kesobb plane) dolgom akadt agybogarakkal is. 

(Ezt a reszt a salamancai kozkonyvtarban irtam, ahonnan kilepve megszolitott egy spanyol ficko. Az egyetemekrol kezdtunk beszelgetni, meg arrol, hogy jogasz, am valahogy ket perc mulva mar ott tartott, hogy utalja az EU-t, a nemeteket gyuloli, Angela Merkelt nem kulonben. Ajaj, hogy kit, mit vonzottam mar be megint! A konkluziot magam mondtam ki, hogy lerazzam vegre: Ragyogo ido van, az ettermek ram varnak a gyonyoru tereken, legyen szep napunk!)

ZAMORA

Pirkadat

Az olaszokkal keltem, nagyon koran, aztan szidtam magam ezert az otletert meg orakig. Ok csapatban konnyebben megtalaljak az utat sotetben is, eleg ha ketten vilagitanak, a tobbi meg jeleket keres. Az orszaguton is jobban eszreveszik oket. Egyedul hova boklaszom a sotet mezon, ahol vilagosban is nehez jelzest talalnom? Ej-ej, mar megint nem gondolkodtam. 
Hetkor kezdett pirkadni, vilagossagrol beszelni csak nyolctol lehetett. En pedig hattol vaksin boklasztam. Morgolodasomat a latvany szakitotta meg. 

Napkelte

Varrom reggeli fenyben

Tavolrol, a fak kozott ozcsapatot is lattam, gyanakodva szimatoltak felem, 

szerencsem volt a szelirannyal

Aztan autopalyaepitesbe futottam, neha csomopontokba, mint elozo nap az olaszok. Pokoli volt. Eletveszely, kavargas, gyaloglas bokaig homokban vagy soderben, maskor ragados katranyban, talalomra. Munkasokat csak messzirol lattam, azt is, hogy csodalkozva bamulnak. Legalabb tiz kilometer igy, jelzes, ut nelkul. 

Ott a caminos tabla, csak epp az ut is lezarva

Csunya, arnyektalan, koszos es kilatastalannak tuno orak

Montamarta monostora

Ha akadt aznap jelzes, zsakutcaba vitt. Keserves erkezesem volt Zamora szep varosaba. Turistakkal tele, a Turismos szeme megis felcsillant, hogy ni, egy zarandok, ugyhogy oromteli fogadtatasban volt reszem. A zarandokszallast a varos tartja fent, es helyi onkentesek dolgoznak benne. Meghozza nagyon, napi tizennyolc oraban. Patikatisztasag, az ajtokon megnyugtato tabla, hogy nincs agybogar. Hatvanas  no es hetvenes bacsi fogadtak, kaptak is ki kezembol a zsakot, cipeltek fel a gyonyoru szobaba, hiaba tiltakoztam. En csak pihenjek. Nem eloszor, s nem utoljara  a los arcosi protestans onkentesek eletmentese jutott eszembe harom evvel korabbrol.   Biztos, hogy egyedulallok, igy foglaljak el magukat, es milyen jol teszik. Spanyol fiatalok harom perccel az erkezesem utan ebeddel kinaltak, sokat foztek, jut belole. Este vittem a kozeli barbol egy rakas tapas-t, kozos falatozas veluk es a hospitalerokkal. A bacsi este udvarolni kezdett, kiult mellem a kertbe ejfelig, megint ugyanaz a lecke... Maganyos, jol szitualt, nala biztosan maradhattam volna. 

Csodaszep templom mellett csodaszep, tortenelmi zarandokszallas (jobbra)

Egy reggel lelkendezo kommentet kaptam a feszen egy nemreg csatlakozott olvasotol, o is, majd ha... es most azert nem, mert... de nagyon irigyel engem. Hogy irigyel, nem hiszem, inkabb azt, hogy bedolt a cimnek,  osszekeverte valamelyik divatos caminos oldallal, es nem olvasta, csak bele-belepillantott. A majd-bol , ha-bol, a de-bol pedig koztudomasulag nem szokott jo szuletni, tobbnyire meg eppen semmi, errol en is sokat, masok meg tobbet, bolcsebbet irtak. 

"Aki pontosan

tudja, hogy mitől lenne 

boldog: sosem lesz."
(Fodor Ákos: Axioma)

Ki kerte rajta szamon, kinek magyarazkodik, kinek sorolja a kifogasokat, ha nem maganak? Mihez szol hozza, ha lathatoan nem olvassa a blogot? Kitort belolem az arrogancia.  A legfontosabb kerdes pedig valojaban ez: 
Engem miert duhit a felszinesseg? Jo lenne, ha legalabb a gyokeret megtalalnam, bar ez onmagaban meg nem segitene, de egy lepessel kozelebb kerulhetnek a bolcs hallgatashoz, vagy bolcs es humoros valaszhoz. 
A "remelem, megtalalod a parod"-tipusu ultra-szentimentalis megjegyzesekrol meg mar irtam - talan kettovel - korabban. Errol is.
Tovabbi kommentek helyett kitettem allapotjelzeskent, hogy most eppen a feluletesseg temakore foglalkoztat. Kijelento modban, kerdojel nelkul. Megis ozonlottek a keretlen "valaszok", kozhelyek bulvar-stilusban. Mint peldalul, hogy en csak a kincskeresessel foglalkozzak, massal ne torodjek, ha nem akarok. Jesszum, hat nem olvasta itt, vagy ezer mashol, hogy a kincsert egy lepest se kell tenni, bennunk van, es epp ezek a tormelekek, vacaksagok valasztanak el bennunket tole? Hogy csakis ezzel van dolgunk, azzal, hogy a rarakodott szemetet ellapatoljuk folule? Egy hozzam kozelallo pedig azt talalta irni, hogy a lapat a szeretet, azzal talaljuk meg a kincset. Ettol a lapossagtol meg inkabb elakadt a lelegzetem. Pedig mar a Costa-posztban is leirtam: 
"No jo, az eszemmel en is tudom, az emberek nem az en blogomat olvassak, hanem a sajat elmejukben lapozgatnak." Igen am, hiaba, ha a szivemmel ezt meg nem fogadtam el.
Tudom, hogy sok ember kronikusan osszekeveri a szeretet a megfelelesi kenyszerrel,  retteg a maganytol (ahogy, en is), noha ettol persze meg maganyos, csak legfeljebb egyedul nincs, mert sok ember veszi korul. Az egyedullet es a magany  nem is azonosak, azonban ennek hiteles magyarazatahoz meg magam nem vagyok eleg hiteles. (Felvetes: Jezus egyedul volt, az utana csodulok tomegeben talan az a maroknyi hozzatartozoja volt, akik a halaltusajanal is mellette alltak. Igaz tanitvanya, erto vagy ot, a kuldeteset megerzo es tamogato, ezert eletet, es johiret is felaldozo kovetoje pedig talan csak az egyetlen Judas lehetett. De maganyos volt-e Jezus? Meg az is lehet, hogy Bulgakov Pilatusaval setal a holdfenyben, s jol megbeszelnek mindent?  Egyebkent pedig oly sokan voltak, vannak igy, nalam elorebb jarok, akkor is, ha latszolag sokan veszik oket korul.) Azt tudom, hogy mindenki egyedul van, aki a felszinnel melyebben szant. Tarsasagot csak a felszinesseg vonz. Ha valaki az egyedullettol vagy maganytol valo felelmeben meg akar felelni a kornyezetenek, az csak megfelelesi kenyszer, nem szeretet. Az is olvashato szamos helyen, hogy a szeretet maga a kincs, nem pedig a kincskereso lapat. Az a  kincs, melyet ki kell asni a megfelelesi, a nem megfelelesi, es mindenfele kenyszerek, felelmek,  egyeb vacaksagok alol. Lapat lehet egy zarandoklat, muveszet, valamifele terapia, elvonulas... sokfele ut, amennyiben az belso utazas. Az asas tarthat rovid vagy hosszu ideig, akar tobb eleten at is, a retegvastagsagtol fuggoen, no meg attol, mikor fogtunk bele a munkaba.  
O igen, a kozhelyekrol meg. Hogy ezek igazsagon alapszanak, azert valtak kozhellye. Am van egy ertelmezesi tartomanyuk, es nem mindegy, hogy aki idezi oket, csak olvasta, hallotta, onigazolasra hasznalja, vagy tudatosan meg is elte, tapasztalta amit mond.

Reggelre megkaptam a valaszt onnan, ahova kerdojel nelkul elkuldtem. A szuklatokoruseg, felszinesseg azert irrital vegletesen, mert a szuleim ilyenek,  Csakhogy az olvasok nem a szuleim (meg csak nem is a barataim, kiveve...), a legtobb ember magat se erti, nem figyeli. Ram figyelni, magamat szeretni  az en dolgom. Oruljek, ha ezen felul kapok neha valodi barati segitseget, a legfontosabbakat pedig ugysem egy kozossegi portalrol. Ha a feszen, ezen a felszines feluleten mozgok, szamoljak vele, hogy mit vonzhatok be, es tanuljam meg bolcsen hasznalni, vagy nem hasznalni, de nem sirankozni. Peldaul mindjart azon is elgondolkodhatom, hogy biztosan ott a e a helyem egy mukormos- es divatblogokkal elarsztott feluleten, es biztos-e, hogy nagyon melyen vagy magasan szanto vagyok, ha meg mindig erdekelnek a szamok, ahelyett, hogy beernem azon nehanyakkal, akik idetalalnak, mert itt van egy darabig dolguk. De meg az is, hogy ha potlekkent latszat-figyelemmel is beerem, arra hajtok, akkor megint csak ki a felszines... 

Popper Peter meselte, hogy a palyaja elejen volt egy paciense, akit sehogy sem sikerult jobb allapotba juttatnia.  Kiolvasott minden vonatkozo irodalmat, hiaba, vegul a professzorahoz fordult tanacsert. Szemleletesen irja le, ahogy a teli zimankoban, kuzdve az idojarassal elvergodott annak lakasaig, kozben igen buszke volt magara, hogy lam, mit meg nem tesz egy betegert, most is ahelyett, hogy egy mozi hatso soraban ulne egy lannyal... Mikor felvazolta az esetet, a prof alaposan letolta, ilyesfelekeppen: "az a baj Popper, hogy maga meg van sertodve, amiert ennyi erofeszites utan a beteg mereszel nem jobban lenni!" Na igen, en is meg vagyok sertodve, mert mintha nem irtam volna mar ezerszer arrol, hogy az akarat nem mas, mint az ego, ha nem hivatkoztam volna sok mas irodalomra arrol, hogy a spiritualitas nem egyenlo a valosagtol valo menekulessel, a divatos pozitiv gondolkodas pedig onbecsapas, ha nincs bennunk megalapozva. Meg vagyok sertodve, hogy hiaba teszem ki a lelkem, torom magam, irok, olvasok, fizetek vagyont, hogy a blogot is tudjam folytatni... Pedig valojaban magamert teszem, a sajat epulesemert. Amig irok, olvasok, atgondolom, osszerendezodik nehany dolog. Ha akad egy-ket ember, aki hasznositani tud belole valamit, akkor elkisernek egy darabon, es legalabb visszafizetem azt, hogy egy-egy nema osszecsenges, talalkozas engem is emel. Es olykor praktius tukrom is a portal, szembesit, elgondolkodasra kesztet, mint most. 

Nos, tehat a kognitiv tudas mar megint megvan, innen mar csak egy kis seta a szivig.  Egy elet, ket elet...? Addig is, amit nyomban megtehetek: nem teszem kozze az irasimat az emlitett feluleten. 
Jobaratom  felhivata a figyelmemet,arra, hogy azt adjam, amit kapni szeretnek. Ujabb felismeres szuletett: 
Alazat, turelem. Negyedszazados mantraim. Ami nekem a felszin, masnak az udvozulessel kecsegteto melyseg, megint masnak felelmetesen tatongo szakadek. Szeretnem ha azok, akikhez kepest en vagyok felszines, turelmesebbek lennenek velem.

Csoda varos ez, es nehany napig en is turistaskodtam benne.

Szecesszio szecesszio hatan

Szecesszio, bizanci stilus, roman, gotika. Maradni vagytam, am nem a szallason, nehogy felreertesbe keveredjem a bacsival, hat maganszallasra metem, ahol fizettem, a tulajdonos szolt ram, pedig lathatoan nem vetette fel a penz a foldszinten lako csaladjat. 

Tunderi kavezoban orakig wifiztem, vegul elfelejtettem, hogy rendeztem-e mar a szamlat, a pultos lanyka megerto mosollyal nyugtatott, hogy igen. Szerencse, hogy a portugalok es a spanyolok is megbizhatoak.

Ebben a varosban vagy szaz jo kepet lehetne kesziteni, minden utcaban van valami szepseg. A fenti peldaul meg se szuletett volna, ha nem talalkozom a konyvtarban egy kerekesszekes lannyal. Magamtól a folyot se vettem eszre. O mutatta merre menjek, melyik kis utcakon szeret setalni, eltevedni. Tobb nyelven beszel, ismeri Magyarorszag tortenelmet es foldrajzat, itt szuletett, de Santiagoban dolgozik. A kezet is csak szerkezetekkel tudja mozgatni, megis az volt az erzesem, en tobb segitsegre szorulok...

Monty Pythonos bucsu Zamoratol. Az emlitett kopott Vaczak Szallo, furcsa szagokkal, ket ejszaka. A nyelvi felreertesek egyikebol, "az ar tartalmazza- e a reggelit" kezdetubol peldaul ugy kerultem ki, hogy lattam a csak spanyolul beszelo tulaj fejen: itt ez a hulye kulfoldi, aki meg egy kavezot se kepes talalni, ahol a tejeskavejat megihatna! Lefele mutogatott, am en tovabbra is ertetlenkedve alltam. Turelmet veszitve letuszkolt az utcara, betolt a foldszinti kavezoba, ahol reggelit nem, csak kavet kaptam, a pultos azt is kifizetette velem, innen tudtam meg, hogy nem tartalmazza. "Que?" Manuel forditva.

EL CUBO DEL VINO

Magan-albergue, kerdeztem az ebedlehetoseget, es a tulajdonos a helyi etterembe iranyitott. Ucsorgok, pincerlany atnez rajtam, a pultos ferfi is, negyszer szolok, hogy "por favor", mindenki mast kiszolgalnak, csak engem nem. Otodszorre felhaborodva az asztalra csaptam, jo hangosan koszontem, mindenki felkapta a fejet, es a lanyra nezett, aki vallat vont, hatat forditott es eltunt. En meg ki. Pici falucska, szaladnak a hirek, mire az alberguebe ertem, megerkezett egy neni, hogy tudakozodjon az ebedem felol. Elpantomimeztem, hogy jartam, o pedig azt, hogy varjak csak itt, felora mulva hoz ebedet. Elment, de hamarosan erkezett  a tulajdonos, aztan a felesege is,  halljak, baj volt, sajnaljak, a vendeglos fura figura, ha tele van a bar helyiekkel, akkor az idegent nem szolgalja ki, nem szereti oket. Nahat, egy soviniszta spanyol, meg ilyet! De ebbol is jo szuletett, mert mondtak, hogy a mama volt, aki ebedet ajanlott, de tudom mit, menjek  at hozzajuk, egyek veluk. Igy jutottam be eletemben eloszor egy spanyol otthonba. Az asszonyka es a kamaszlany valamicske angollal birt,  eppen eleggel ahhoz, hogy jokat nevessunk. Leginkabb  rajtam, vagy nyolcan. A kezeimet emelgettek, hogy legalabb az iranyokat tanuljam meg, mert a spanyolok gyorsan beszelnek, ertsem az utmutatast. Barokkot ok sem, de Salamancat szeretni fogom. Finom etel, benne a szivuk, es ugyan masnap reggel annyit fizettem, mintha a vendegloben ettem volna, igy sokkal jobban esett. Itt feliratos kupicat kaptam ajandekba, Salamancaban tovabb is adtam. 

Alom: mezitlab allok valami patio-ban (belso, korbezart kert), szilard burkolat, noveny sehol. Szurja valami a labfejeimet, ranezek, a jobb labfejembol egy hatalmas tuske, vagy szog all felfele a hegyevel, mintha beleleptem volna, es at is szurta. A balbol nem allt ki, de ereztem, hogy benne van, az tan rovidebb valami volt. Kepvaltas: a korabbi napokban osszefutottam egy olasz sebesszel - a csapatban, akikrol fentebb irtam -, az almomban hozza fordultam, hogy nezze meg a labamat. De valahogy mintha egy iskolaban lett volna o, es oda mentem hozza, az iskolaba. Itt felebredtem.

(A valosagos sebesz is zarandok volt egyebkent, nyugdijas, es mar csak heti egy nap tanit valahol. Meg a szallas, ahol talalkoztunk, az is olyan volt, mintha egy tornaterem lett volna. Szoval ez a hely talan azert is lehet, de meg azert is, mert az iskola mindig valami tanulnivalot jelez.)

Egy Tarot-tal foglalkozo olvasomtol kertem segitseget: "Nekem az első, ami bevillant az álomról, az a sérelem. Egyfajta figyelmeztetés, hogy "még van", ami szúrja a talpad, és amint látjuk, rendesen. Az már csak természetes, hogy mindjárt az "orvosságos emberhez" szaladtál segítségért. A Tarot azt mondja, hogy egy jól bebetonozott sérelemről lehet szó.  Mivel a talpadról van szó, így tulôajdonképpen az ősökről, a gyökerekről..... Húztam rá lapot. Kettőt is. Így aztán még olyan üzenet is van számodra, hogy éppen tenyerén hordoz a Teremto. Ezt kaptad, ez a Kelyhek 3, a bőség lapja: áldás, beteljesedés, öröm. A sok szenvedés után /másfél tüske a talpakban/ bőséges lesz az aratás."

Tudom, hogy a tenyeren hord, akkor is, amikor nem erzem. Tudom, hogy tanit, azert a sok buktato. S olykor a halat is kepes vagyok megelni.

Az elemzes reflektal a fenti duhoskodesemre, mely a szuleimnek szol, csak epp nehany "olvasomon" csattant. (A tarot-szakerto elerhetoseget igeny eseten szivesen tovabbadom.)

Masik - almodos, ram erzos - olvasom ertelmezese szerint valamit serelmet el kell tavolitanom magambol, mielott orvoshoz kellene fordulnom, es lehet, hogy ehhez, valamint a tovabbindulashoz egy idosebb ember segitsegere lesz szuksegem.

Semmi kozepe, fotozni sincs mit, tulajdonos panaszkodik, augusztusban nem jar erre zarandok. Ehhez kepest a vendegkonyvben talaltam egy magyar lanyt - igaz, o a szokasos iranybol erkezett, am ez a hosegen es uressegen nem valtoztat -, 5 napja volt itt. Igy irasban talalkozva vele jol esik tudni, hogy jar egy foldim, raadasul egy lany erre, eddig eljutott, a hosegbol jott, tehat tulelte. Koszonom neki az uttorest!

SALAMANCA

Motto: "Mit értünk mi emberek egymáson? Semmit. Magunkat se értjük. Minden más, mint ahogy hisszük, minden más." (Márai Sándor)

A kis falu mozarab temploma zarva, pedig ezert indultam el koran, hogy legyen idom megnezni. Se a kulcsrol, se a Via de la Plata-rol nem tud utmutatast adni az a ket kozertes, aki ebren volt ilyenkor. 

Contemporary Art. Kortarsmuveszet :)

Nulla arnyek, a jelzesek neha zsakutcaba vezetnek, vagy nincsenek, delelott tizkor negyven fok (pedig hol van meg innen Andaluzia), es nagyjabol az utolso 6 kilometeren at gyaloglas benzingozben, ipari ovezetben, autopalya es tobbsavos autoutak keresztezodeseben, korforgalmakban, eletveszelyben, gyalogosveny nelkul. Salamancaban meg ez a korhazi kep fogadott, meltan, mert csaknem igy kellett engem is betolni a varosba. A karomon vegigcsurgo valami nem a viztartalyom seruleset jelezte. A 24 oras deo 12 orat se tartott ki, ez a harom evvel ezelotti Mesetarol remlik. Arra gondoltam, a  turaszandalos mezitlabamat korullengo legkor ellen csudajo lenne Scholl-kremet talalnom valahol. Egyik utamon se volt meg szukseg ra.

 Kilatas a zarandokszallas melletti Galixto y Melbea kertbol

Turismo szerint delben nyit a szallas, van tobb is, en csak egyrol tudtam, most mar maradok ennel. Egy ora elott nehany perccel ertem oda, egy hetven koruli ferfi a hospitalero, ram ripakodott, hogy ot percem van lepakolni, zuhanyozni es atoltozni, mert zar. Miii vaaan? Semmit nem ertettem, de o csak surgetett, hat siettem, kozben bosszus es undok kepet vagtam az o bosszus es undok arcaba. Negykor nyit. Delutan visszamentem, megtudtam, hogy nyugdijas, sok eve onkenteskedik itt-ott, valamelyik Caminon, tagja is valami nemzetkozi tarsasagnak, annak, amelyik ezt a szallast tartja fent. Adomanyos rendszeru. Meselte, hogy a biciklisek ki szoktak nezni a "donativo" helyeket, s mivel ok konnyen mozognak, elfoglaljak, de nem dobnak a dobozba semmit. Ismerem nem biciklisben, a Frances-rol. Pierre egyebkent egy bogaras, kiszamithatatlan, gyakran modortalan, fontoskodo, mindent jobban tudo francia oregur, a joleti allamok polgarainak nagykepusegevel, am az antrem ellenere valamiert megkedvelt, s mar az elso este VIP-szobaba tett egy francia hazasparral. Mi maradhattunk ket ejszakat is. Elgondolkodtam, mi mindenen mulik valakinek a szimpatiaja, es legkevesbe rajtam. Ha hasonlitok a hisztis anyukajara, talan eppen ezert kedvel valaki, vagy eppen ezert nem. Ha ugyanugy szipogok, vagy azonos a hanglejtesem, a zenei izlesem, eletfelfogasom, abrandjaim az elete nagy szerelmehez, nyomban kiveteles helyre kerulok, am ha pechemre az utalt szomszedjaera, ne szamitsak semmi jora. Na es ahogy belepottyantam a VIP-kosarba, egy masik pillanatban - megint masra hasonlitva valamivel -  ki is eshetek onnan. (Itt erre nem volt ido... Valamint nem arultam el, hogy hontalan, hajlektalan es nincstelen vagyok.) Ilyen kiszamithatatlan parameterek alapjan probalunk megfelelni egymasnak, pedig mindez nem rolunk szol, csak a masik kivetiteseirol. Nagy igyekezetunkben epp csak magunkat veszitjuk el valahol. Persze mi is igy itelunk meg masokat, sokszor nem is sejtve, mifele regmult kepek, emlekek, elasott traumak nyoman. Ezen csak a tudatossag segithet. Mondom en, aki peldaul magyarokkal talalkozva is sikitofraszt kapnek, ha nem uralkodnek magamon annyira, hogy egy szolid gyomorgorccsel keruljem el oket, ha lehet. Errefele szerencsere nem fenyeget ez a veszely. 

A faliujsagon kint volt a wifi-kod, nem tudtam kapcsolodni, kerdesemre a valasz, nem kell az nekem, sokat logok a neten. Pedig sosem latott, hiszen nem tudtam kapcsolodni. (Ajaj, de Valaki latott, aki megint figyelmeztet...) Kesobb rajottem, hogy nem ert a szamitogephez, nem hasznalja, nyilvan a routert se kapcsolja be soha. 

Az "uj" katedralis gotikaja

Catedral Nueva ejjel

No szoval kisoregem kioktatott, hogy nem jol csinalom, nem lehet ketezer kilometert ossze-caminozni, harom-negy utat egymasra halmozni, mindegyik mas jellegu, haza kell menni a munkamhoz, a csaladomhoz, s aztan visszajonni egy masikert. (Nem kerdeztem, mi a helyzet a repulogep elotti korok tobb eves oda-vissza utjairol...) Arrol is kikerdezett mindig, hogy hol ettem eppen, ugye nem szupermarketben, ooo, a kis olasznal, az rendben van, annak is orult, amikor kavezoban latott reggelizni, megdicsert, hogy csinos vagyok, egy igazi zarandoknak igy illik. Ugye milyen olcso az elet itt, Spanyolorszagban? (A bolti vacsorakrol is hallgattam.) Tetszett neki, hogy mi minden erdekel, mennyi mindent megnezek. Szerinte jo kislany vagyok. Igen, a "zarandok" szot hasznalta. Mintha a zarandoklat a jo eleteket, a csinos ruhakat jelentene, a befizetett belepoket, egy perccel a hiusag, a penzmania es a santiagoi udvozules elott (nekem meg utan, tobbszorosen is, hahaha...). Persze nagyon katolikus. Neki koszonhetem a hajnal nyolcas latin miset is a Dueñas kolostori templomban, melyen apacak enekeltek, otodmagammal vettem reszt rajta, a turistak nem tudnak rola, a helyeik pedig tizkor kelnek. Idoutazas, vissza a kozepkorba. 

Biztos, hogy nincs családja. S a maganyerzet miatt van állandó fizikai mozgásban, am mivel ez egy érzés, mindenhova magával viszi. Es mivel sehol, senkivel nincs egyutt tartósan, talan senki nem veszi eszre, hogy demens, nem alkalmas mar hospitaleronak. Harmadik reggel ram nyitott, hogy maradhatok meg egyet. Epp elozo nap szereztem szallast egy panzioban, most nem megsem volt ra szukseg. Ket ejt szerettem volna tovabbmaradni, de ha igy alakult, beosztottam ezt az egyet, igy osszesen harom ej, negy nap. Talaltam egy Extremadura-terkepet, ilyet is epp itt akartam venni. Mar csak Andaluziarol kell, majd ha odaerek.

Catedral Nueva hatulrol

Visszajarok egy olasz kisvendeglobe, egy mellekutcaba. Napi menuben harom fogast, italt, fenseges es csodaszep eteleket adnak, glutenmentes konyhat vezetnek, a pincer kedves, en mindent mosolyogva dicserek es elegedett kepet vagok, e nemzetkozi jelzesek hatasara o meg kedvesebb, folyton kerdezi, hogy jo-e, es az is megtortent mar, hogy a menu-variaciokbol rabiztam, mit hozzon, mert etlap csak spanyolul van, o se beszel nyelveket. Jol valasztott. Szaladt, hogy a napi fotozastol lemerult telefonomat feltoltse, es azt se tudta, miben jarjon meg a kedvemre. Mindjart elso nap vacsorara is visszamentem, pedig akkor mar nincs menu, es feleannyit ketszer annyiert ettem. Egyik nap az "en pincerem" helyett egy undok lany volt, megtudtam, hogy o az uzletvezeto, a teraszon nem volt abrosz, a csupasz femasztalon ettem, utalatos kepet vagott, es szinte elem lokte az etelt, a telefonomat se engedte feltolteni. Mondanom sem kell, aznap este nem mentem vissza. Micsoda kulonbseg, es mit er egy - jelen esetben fiatal, remenyteli - ember, aki szereti a munkajat!

Utoljara mar nevetve tancra tartotta a karjat, ahogy meglatott, es a menum: paradicsomos farfale kapri- es olivabogyoval, borban pacolt marhasult friss salataval, tonik (elso nap bort kertem, de a hosegben megint majdnem porul jartam), a csokis palacsintat elmulasztottam lefotozni, mert eppen beszelgettem egy mosolyommal becsalogatott nemet vendeggel, valamint egy spanyol csaladdal. Ha az a fiatalember nem alkalmazott lenne, hanem tulajdonos, talan meg is elhetnek ebbol.

Hasonlo tapasztalatom van egy nem kedves, vacak gepes, nemtorodom, uresen tatongo netezo helyrol, es egy aprocska, nagyforgalmu, jo gepes cibersarok segitokesz, mosolygos tulajdonosarol, akinel most is ulok, es visszajarok. Persze ezt a posztot itt sem tudom befejezni, ahhoz meg egy hetre maradnom kellene.

Hoseg delutan negykor. Haromtol hatig a legy se moccan, de mar tiztol, es hetig alig lehet levegot venni. Arnyek csak a hazak falanal, am azokbol is sut a forrosag. Cserebe hajnalban diderges van. 

Utolso ebedemkor az emlitett nemet vendeg biztonsagos helyet keresgelt terjedelmes foto-felszerelesenek, vegul a kozelembe ult, es ugyanazt kerte, amit en ettem. Es mindent kifogasolt. Hogy o nem kapott kenyeret, olivaolajat, a palacsinta langyos volt, a pincer lassan ert oda a fizetsegert... Nem tudom, nekem minden volt, es minden jo volt, nem vartam Parador-szintu ellatast ezert az arert, a nem elvarasaimat viszont messze felulmulta, valamint nem siettem sehova,  A negyven koruli ferfival beszelgetni kezdtunk, nyomban elmeselte, hogy edesanyja spanyol, apja olasz, o Nemetorszagban szuletett, s a szuleinek mindharom orszagban van haza. Eddig Franciaorszagban elt, visszaterve Nemetorszagba nem kapott allast, se penze, se munkaja, se lakasa, nehany napja az anyja Salamanca melletti hazaban el. De nem is erti, minek a szuleinek ennyi haz, hiszen ugyis csak egy helyen tudnak egyszerre elni, meg minek a gazdagsag, ha negyven evi robot az ara. Mondtam, talan azert, hogy most legyen hol laknod. Megbeszeltuk, hogy megmutatom neki az utat a szecesszios muzeumhoz, egyuttal a zarandokszallas melletti - kevesse ismert - csodaszep kertet is, arra megyek sziesztazni, es egymas kozeleben vannak. Kerdezett felolem, s ha mar igy kitalalt, tomondatokban, a lenyeget felvazolva, erdemben valaszoltam en is. Nyomban surgos elfoglaltsaga akadt, nem volt mar kivancsi sem a kertre, sem a muzeumig tarto utmutatasomra. Tapinthato volt az egzisztencialis  felelme, pedig alatta van vedohalo.

Museo Art Nouveau y Art Deco 

Ritkan megyek muzeumba, am ez volt az egyike azoknak, amelyeket nem tudtam kihagyni. Szecesszios lakberendezes, disztargyak, babak (pedig nem vagyok baba-rajongo, am ezeknel egy orat elbameszkodtam, mindent elarulnak a korrol, es van nehany forgofeju, ketarcu peldany is), fotok hosszu sora. Art deko talan csak nippekben, ekszerekben van kepviselve, es ZSOLNAY eozinmazas keramiaval! Utobbiak lattan ujjongva meseltem a muzealis holgynek... (utólagos bejegyzés: mire időm lett volna leírni, már nem emlékeztem, mit meséltem.)

Panorama a San Estebantol

Regi kedves olvasom irasa a jolapoltsag fontossagarol itt talalt ram, amikor a testszag, a verejtek es a csinos ruha temakoreben melyen erintette valtam. Ironikusan felkacagtam. Ha majd mar csak az all a megvilagosodasom utjaba, hogy maig nem tanultam meg koromolloval banni, csipesszel sutaskodom, akkor beiratkozom valahova, ahol ezt is tanitjak, valamint a hazi szepsegpakolasok kesziteset. Termeszetesen nem a kosz es elhanyagoltsag odajat zengem (jelzem, a vonatkozo vegyszereket lecsereltem, potoltam, beszereztem, am a rolam szakado viz és az út pora ellen nem segit semmi), eppen csak a hangsulyok eltolodasa valt elesebben lathatova, talan eppen jelen helyzetem tukreben.

Hitem szerint mindannyian jobb vilagban elnenk, ha a jelmez, a maszk es a diszletek gondozasanal, reflektorfenybe helyezesenel nagyobb prioritast elvezne az arnyekban tartott, fekelyes, gyakran magunk elott is eltagadott, adott-kapott sebeink napvilagra emelese, kitisztitasa! Ezek gyogyulasa, szepulese kisugarzik, latszik rajtunk, lenyegunkre vonja a figyelmet, nem a borkemenyedesunkre.

Van amit egy divatdiktator is tudhat: "A nő leggyönyörűbb sminkje a szenvedély. De a kozmetikumokat könnyebb megvenni." (Yves Saint-Laurent)

Almaim kertje: Huerto de Calixto y Melibea, a zarandokszallas mellett. 

Sok idot toltottem itt.

Pierre kivetelezesenek jele, hogy ketszer is reggelivel kinalt, meg a dinnyet is felkockazta, mint egy gyereknek. Egyszer csak avval allt elo, hogy menjek busszal Sevillaig, onnan setaljak vissza, mert a keves jelzest a rendes iranyban jobban megtalalom. Nem tudok spanyolul, el fogok veszni. Jovore pedig ad nekem egy kulcsot ide, maradhatok egy honapig, hogy megtanuljam a nyelvet, aztan jarhatom az utakat keresztul-kasul. Na igen, persze, ki tudja, hol leszek, meg hat o azt is elfelejti, amit egy oraja mondott... Amugy pedig nem a nyelv a gond, hiszen nehol a falusiak spanyolul se tudnak  eleget arrol, milyen uton elnek. 

A regi katedralis, roman szepseg

Menetrendet is szerzett. Egy delutan elment latogatoba Zamoraba, a szallas tehat zarva maradt. Egyebkent is lazan vette a dolgokat, megtehette. Nyolckor bezart, negykor nyitott, allandoan surgos elfoglaltsagaira hivatkozott,  de nem takaritott, agyat se huzott (belefekudt mindenki egymas utan), kavezoban, konyvtarban, tapas-barban, vendegloben toltotte az idot, vagy helyi ismerosoket latott vendegul. Es folyton beszelt, a szavamba vagott (micsoda tukor!), csondet kovetelt, aztan feltekerte orditosra a radiot. Eppen csak kialudni nem sikerult magamat ennyi nap alatt sem, Pierre eletritmusahiz kellett igazodni, aki keveset alszik. Mondtam, koszonom a gondolkodast, am nem turista vagyok, valamiert ez az ut lett kijelolve szamomra, igy, ahogy van, es az eletemet epp jol szimbolizalja. Nem valaszthatom a konnyebb utat, abbol hosszabb tavon nem jonnek ki jol. Valamint Caminon nem megyunk visszafele, es nekem most forditva van az elore. Felcsattant, hogy ismeri a kapitanyt, ha akarom, bezarat egy ejszakara a bortonbe, az eleg nehez lesz nekem? Hat ezen ugy nevettem, hogy kozben meg kezet is csokoltam neki. Szoval kisertesbe hozott, itt gondolkodtam el eloszor azon, hogy egy ideig maradjak.

Lehet, hogy valahol, valamikor meg kell alnom, de nem most, nem itt. Ha pedig valaha Sevillaba jutok, biztos vagyok benne, hogy nem setalnek vissza, nem lenne mi huzzon, hiszen utalok gyalogolni. Kihagyni meg nem szeretnem, valamiert ide kellett jonnom, es igy, ahogy tudom, legfeljebb majd stoppolok, buszozok ket telepules kozott egy kicsit, ha akad, meg gyaloglok a forrosagban, jelek nelkul, szemben a sodrassal, eltevedve, morogva, hogy milyen nehez ez igy, egyedul... Pont ahogy az eletemben maskor is. Itt se  kerulhetem meg, ezen valahogy tul kell lenni. Az utolso reggelen neg azzal allt elo, hogy most nyomban tanitsam meg szamitogepezni! Na de az hetekbe telik... Csutortok reggel van, mutatta a jegyet, hogy o hetfon megy Sevillaba, es onnan fog visszasetalni. O, hat ezert...! Mar ertem. A fejemet raztam mosolyogva, ekkor nyakaba varrt egy amerikainak, aki szinten maradhatott ket ejjelt. Rajottem, hogy fel az egyedullettol, zarandok alig esik be - szerinte nem cdak az evszak, hanem a valsag miatt - hat aki tud, akar, es szimpatikus neki, maradjon tovabb. Szoval hogy ez a ferfi kelljen fel most, es kiserjen ki a varosbol, azon az uton, ahonnan tegnap jott, el ne tevedjek mar rogton. Nyomban beszelgetni kezdtunk a kiserommel, am Pierre rank ripakodott, hogy ne most, majd amikor ketten leszunk! Es hogy miert ilyen keson indulok, a zarandok koran kel. Mi csak osszemosolyogtunk neman, tudjuk, hogy itt ez nem megy, hetkor kezd pirkadni, latni azonban csak nyolc korul lehet. Megnyugtato volt, hogy a kovetkezo tiz kilometer nyilait maga festett fel tavaly, most mar csak a tobbi otszazzal lehet gond. Aztan adott egy keresztnevevel dedikalt caminos konyvjelzot emlekbe, egy  sevillai terkepet, es ket olcso, jo szallas cimet, arra az esetre, ha elve erkezem meg oda. Na tessek, eloszor Astorgaban, most pedig itt akarnak "elveszejteni"! Zabszem a hatsomban megint rendesen...

Amerikai joember elkisert egy oranyit, ra tett o is egy lapattal, hogy az Extramaduraban vannak 45-49 km-es etapok, kozben nincs semmilyen szallas, falu, neha fel napig meg arnyek es leulni valo hely se. Vizem mindig legyen sok, nem eleg a ketliteres tartaly, meg palackban is vigyek, es valami ennivalot. Olvados csoki helyett gumicukrot javasolt, haha. Jobb lenne tan a pillecukor, tabortuzon meg is suthetnem - gondoltam ironikusan. Nagyon figyeljek, ne hagyjam ki a keves nyil egyiket sem, mert nincs kitol utmutatast kerni. (Mar a korabban emlitett rozoga hidon is a malagai Camino del Rey jutott eszembe, ami nem zarandokut, de legalabb jo eletveszelyes.) A forrosag fentrol es a talajrol is sutni fog. Es egyeb vigasztalasok... Az Astorgaban kapott konyv szerint is ez var majd ram. Egy netes portal maskepp osztja fel, ott "csak" harmincegyenhanyas szakaszok vannak, am errol o nem hallott. (Nekem az is sok, egyszer mentem harmincnyolcat, a Francesen, es eletveszelyben, utana ugy kanalaztak ossze a draga jo holland protestans onkentesek.) Barati tavszerkesztoi segitseggel itt sikerult kinyomtatnom, majd kiderul... 

Mindenesetre a fenti alom szerinti oregember lehet akar Pierre is, mert kimoccannom mindenkeppen segitett, bar eppen mas volt a szandeka. Valahogy ez a mas szandek adott nekem lenduletet, ez a kisertes. "Ki vagy te hat? Az ero resze, mely orokke rosszra tor, es orokke jot mivel." (Faust). Megint tukre az apakomplexusomnak, ne higgyek a biztonsag latszatanak se.

Utoljara jol megszorongattam a kisoreget, dragamat, hiszen elsosorban egy maganyos oregember. Kesobb az amerikait is, miutan "sinre tett". Egyforma a Keen-szandalunk, elhult, hogy az enyemben mar vagy ezeregyszaz kilometer ota megyek (igaz, nagyjabol szazat helykozi buszon vagy autoban ultem, am bepotoltam a varosokat keresztul-kasul jarva) - juniustol ha ketszer volt turacipo a labamon -, pedig indulasomkor se volt vadiuj. Az elozo evekben a vizallo-lelegzo Merrell-rol zengtem odakat, ket Camino utan olyan, mintha két hetvegen a Budai-hegyekben sétáltam volna, am ezen az uton  a zsakom aljan lapul. Igen, ez itt a reklam helye. 

Salamanca utan...

MORILLE es VALVIERDE DE LA VALDELACASA

Szavanna

"Szemmi, cak az uresseg... Gollam. " Kivul-belul.
Szinte latom magam elott Coelho pasztorat a nyajaval.  Hat ide is elertem, a hirhedt Extramaduraba. Kozeledem Andaluziahoz.
Vettem egy botot, annyival tobb, mintha erdoben talaltam volna, hogy lakkozott, femtuskes, es igy is alig kerult valamibe. Eddig foloslegesen cipeltem, ha epp volt is, most hegyek kovetkeznek, mar latom oket, a Kozepso Cordillea akarhany hegylancaval (sierra). Ha nem is profi, megteszi, es nincs teleszkopja, ami elromolhat. Se kagylofaragas, se raaggatott kistok, semmi sallang. Konnyu, rugalmas faja termeszetesen antistressz rendszeru. Egy darabon elkiser.

Gyakran ram tor a jovotol valo felelem. Elfogadom, mit tehetnek, megyek vele tovabb. 

"Ram Tzu tudja:

A félelem soha nem hagy el. 
Olyan szervesen része lényednek, 
Mint a lélegzeted.

Érintsd meg!
Simogasd!
Ismerd ki jól!
Amíg "te" leszel,
Ő veled marad.

Visítasz,
Üvöltesz,
Dühöngsz,
Végezni akarsz vele,
Minden erőddel eltaszítod. 

De hallgass ide!

Ő erősebben kerül ki
minden neki szánt csapásból,
Hatalmasabb lesz, 
Amikor adsz valamit, aminek nekifeszülhetsz. 

Magára hagyva elszárad és meghal. 

Ám te tudod, hogy nem hagyhatod békén. 
A félelemmel mindig harcolnod kell,
Természeted az állandó küzdelem. 

Mégis, időnként ott a Kegyelem...
Te eltűnsz benne. 
S az ütközetnek vége.

A harcosnak befellegzett."

Jobaratom Szepes Mariara  es Coelhora gondolva azt mondja, senki ne irjon, aki nem tud. De akkor lemaradnank a Tizenegy percrol, en a Costa-n Az Alkimistarol, es A Voros Oroszlanert is kar lenne. Ahogy Umberto Ecco mondta volt, minden a befogadas szintjen dol el. 

Egy étteremben gazpachot kertem a menumbe, kihoztak a levest, külön tanyeron kockázott paprika, paradicsom, hagyma, főtt tojás, csodálkoztam, hogy olajat ecetet nem, de megettem salátának. A lányka kinevetett, én is vele. A zoldseg volt a levesbetét. Eddig csak barcelonai papirpoharban, utcan kostoltam,  uresen.
Emlitettem mar, hogy a spanyol barok (legtobbjuk etterem, kocsma, kavezo egyben) szemetesek? A pultnal ulteben mindenki ledobal a padlora mindent,  jo esetben zaras utan vagy nyitas elott feltakaritanak. 

Országúti kis barban tévét nez a neni, felkialtok, nini Finisterre. Egyutt aradoztunk Galacia szepsegeirol. Napok ota senki nem vett fel, most par perc múlva egy rozzant lakobuszos oreg hippi Del-Galiciabol, A Guarda közeléből, ahol emlekeim szerint nagyjabol  masfel honapja jartam. A szinkronicitas a nap minden percében velunk van, es mi nem hangoludunk ra, pedig talan meg hasznalni is tudnánk.

Itt a semmiben ertek jobaratom sorai arrol, hogy  apad a blog facebook oldalan a megnyilvanulasok szama, meg a fotok iranti erdeklodes is csokken. Tovabbgondoltam.
Hiaba irtam indulasom elott, hogy nem feladatom senki romantikus almat megvalositani, azert megis csak ezt vartak, meghozza nem is akarmikor, de gyorsan tortenjen meg, nincs idejuk - meg otthonrol, fotelbol se - varni. Csodát kovetelnek, azt pedig nem veszik észre, hogy az mp3-bol is isten szol. Tuzijátékra szamitanak, aztan amellett is ertetlenul mennek el, vagy ha felfigyelnek, akkor meglincselnek, kerekbe tornek, maglyara kuldenek, keresztre feszitenek valakit.  Az egonak kedves balvanyokat imadjak. Mint ket vagy sokezer evvel ota. Valtoztunk?...
Valamint a legtobben onmagukra sem kivancsiak a komfortzonajuknal melyebben, akkor hogy figyelnenek mar oda valaki masra, aki onmaguknak eppen azon teruleteire emlekezteti oket, melyrol nem akarnak tudni. Mennyivel kellemesebb egy masik emberrel egyutt abrandozni, ringatozni az illuziok hullamain... (No tessek, ismet egy olvasoszam-redukalo megjegyzes.)
A legfobb kerdes persze megint az, hogy a salamancai megfelelesi gondolatfutam, es oly sok mas lecke, tanulsag levonasa utan mikor adom mar fel, hogy mindez erdekeljen?

BAÑOS DE MONTEMAYOR

A furdovaroska negynapos fiesztajaba csoppentem. Irto helyes, amennyiben az ember lemond az alvasrol. Rock-koncertek ejfeltol hajnalig,  nyolctol mar a fuvoszenekar jarta az utcakat, nem fogytak ki a szuflabol egesz nap. Klubok es barati tarsasagok szines egyenpoloban, sor es virsli helyett ingyen szangria folyt az utcakon, finom edes.

A Via de la Plata Bemutatokozpontban  szep, otthonos albergue vart. Egy csalad a gondnok, ket ejt is maradhattam. Wifi a zarva levo konyvtarbol sugarzott, ultem elotte a padon, es idonkent hangosan, konnyezve nevettem azon, ahogy egy baratom kifigurazza az elgepeleseimet. Jol nezhettem ki ott, a foteren rotyogve.  Sebaj, nelkule ott se lettem volna. E varosrol es a szallasrol a konyvem nem szol, es eppen o kuldott egy osszemontirozott anyagot az utvonalrol. 

Spanyol es nemet biciklisekkel aludtam, furcsalltak, hogy szandalban gyalogolok, aztan ok is levontak a tanulsagot, hogy az esszeruseg keretein belul erdemes draga labbelit venni. Nemetek meseltek, hogy Sevilla utan (nekem elott) elvegeztek a tojasprobat, kitettek egy csajka vizben es megfott. Kosz sracok a biztatast! 

Otthonos

A regi romai furdore epult a szazadfordulon a Thermas Romana, az alagsorban meg eredeti falakkal, uveg mogott erdekes reszletekkel. Foglalnom kellett idopontot, ezert is jo, hogy ket napot maradhattam. Az egyoras furdozes ara mellett eltorpul a Szecska egesznapos belepoje. No de egyszer elunk (vagy nem), szuksegem van lazulasra. Jo draga program, es legalabb szabadsagom sincs. Furdomesterek mondjak, hol hany percet uldogeljek a pezsgomedenceben, hany kort tapicskoljak a tapidariumban, a zuhanyzoban sincs valogatas, jon a valtott hideg-meleg minden iranybol, aztan tovabb kiser valaki, hogy hol fekudjek ot percet, onnan megint merre menjek fenyterapias fulkebe es meddig. Mire kettot pislogtam, letelt a hatvan perc. Itt is szigoruan furdosapkaban. Jol esett, es jot mulattam. Ez is idoutazas, vissza a monarchai gyogyfurdoinek koraba. 

Romai medencetoredek

Van szemben egy ujabb epulet is, jellegtelen modern, viszont ide jar zarandokkedvezmeny. Uszoda es solarium-kombinaciot valasztottam, bar az utobbit nem szandezkoztam igenybevenni. Font azonban kiderult, hogy itt a solarium a napozoteraszt jelenti. Logikus, nem? Ha igy, akkor kifekudtem kicsit, vegre nem ruhaban. Van onkormanyzati strand is, oda nem jutottam el. 

Nekem a Monarchia-beli furdovarosokat idezi

ALDEANUEVA DE CAMINO

Ebredeskor Mougas jutott eszembe, lehet hogy a helyről álmodtam. Na igen, a Camino Portugues da Costa mintha csak a Coelho altal is emlegetett kezdok szerencsejet jelentette volna az utamon.  Minden elemcsuszott magatol, konnyunek ereztem magam. A portugal es a del-galiciai emberekkel pedig szerelembe estem.A Camino Finisterre jelentette a kellemes atmenetet. A Plata meg csinte csupa kuzdelem, vagy csak en veszem eszre ritkabban a mindennapi csodakat, talan kezdek elmerulni, beleszurkulni a probatetelekbe... Mint sokan masok, mashol,  en is "otthon".  Emeljem mar ki a fejem!

A furdovadisban nagyon szep, albumszeru terkepet kaptam a Turismoban, am ez is csak nyomvonalas, tavok es szallasok nelkul. Mindent a szemnek, semmit az esznek. Szep gyujtemenyem van reszlegesen hasznalhato papirokbol, nincs ket egyforma info. A varosbol rossz kivezeto utra tettek ra a helyiek, voltakeppen egy hetvegi setautra, ahonnan hamar visszafordult a turistajelzes. Mert persze nyilak sehol. Igy azonban elkeveredtem egy csodas tohoz, meg is martoztam benne, csak epp a tuloldalan, mint ahol lennem kellett volna. Megint  egy orat toporogtam, lezart maganutakra keveredtem, amikor biciklisek suhantak el mellettem. Szerencsere ok voltak a kivetelek, figyeltek, es lattak, hogy bajban vagyok, visszafordultak, segitettek. Magas toltesen atmaszas kovetkezett, igy  legalabb lattam egy erdekes vizatemelot, ami a tobol atszivattyuzott vizbol folyot csinalt, mellette dus legelok zoldelltek. 

Hervas elott a vizatemelo

Országút, aszfalt, nap, megsem próbálkozom járműre jutni, mert szerettem volna megnezni a cáparrai római kaput. Vegul epp ezt nem sikerült, jelzett gyalogutat nem láttam, igy valahol elmehettem mellette. Éttermes benzinkútba botlottam, beültem, mellettem spanyol csalad ebédelt, am a pincer társalgott, nem törődött velem, kimentem. Lássak csodát, a közelben meg egy benzinkút - néha napokig nem latok -, étteremmel, teltház, rendelek, hoztak, megeszem, fizetnek, de senki nem figyel arra, hogy por favor, negy alkalmazott a pultnál vitatkozik, odamegyek, szólok, semmi, osszecuccolok es kisetalok. Ezek szerint aznap jart nekem egy ingyenebed. Apám keves hasznos tanításainak egyike nyomán üldögélő, aldogalo, beszélgető pincerre nem várok. "Not waiting for the waiter" ahogy a salamancai nemet monta volt. Egyebkent a barbeli teve egy vicces videoklipet mutatott, helyi zenekarral, melyben valaki biciklivel megy világgá párt keresni, es Indiában találja meg. Előzőleg éppen Mougasban lattam. Szinkronicitas mindig jelen van, es tapasztaljuk  is olykor, ha  valamelyest együtt rezgunk a vilagal. Kedves  Carl Gustav Jung, bar rezegnenk többet, hogy ne csak értelmezhetetlen foszlanyokkal talalkozzunk! Az etterem wifijen belepillantok abba a blogba, amit baratom kuldott, am tobbeves, praktikusan mar hasznalhatatlan, itt mindig minden valtozik. Az elso bekezdes Marokkohoz hasonlitja az itteni hegyeket. Pedig nem kell folyton az orrom ala dorgolni. Ha eljutok odaig, akkor ott leszek. 

Embases de Baños, kristalytiszta, belefurodtem

Be a faluba, szombati szieszta, ember egy se, bejarom az utcákat, egy helyen vegre bácsi, az is bolond, kotoszkodo, vegre egy lany elvezet, csinos, felújított épület, ajtaja nyitva, furcsa, sehol senki, mumarvany lépcsőház, felerve azonban visszahokolok. Szemre szep uj burkolatok, am látványos kosz, a falakbol durván levágott csövek meredeznek, es mindösszesen egy helyen egy csupasz villanykörte, a fürdőben felverve egy helyen a szep padló, luk, lelatni a szomszéd garazsaba, felforditott matracok az agyakon vagy a falakhoz allitva... A wc lehúzásához a tartályba kell nyúlni, es mindenhol szemet. Szaadt papir egy ajton, tobb nyelven, vigyazz a tisztasagra. Szívem szerint otthagytam volna., am a könyvemben ez az egyetlen szállás husz kilometeren belul. Sohajtottam, lepakoltam, es aggódva nézegettem a csöveket, azokból ejjel vajon mi jöhet ki, keresgéltem egér, csotannyomot, de nem értek hozza. Egy fel nem fordított matracra rafektettem a,(elveszett helyett Benaventeben pótolt) izoliremet. Hatha megnyugszom a látványától... Szerintem a foldresz agybogarainak összes faja  ellepett fel perc alatt, a matracbol bujtak elo, az izolirem mellett. Eloben meg sosem lattam oket. Volt apro tuhegynyi, meg felcentis ovalis lapos, es valami kulancs-szeru joszag, potrohat vorosre megszivva. Csak remenykedtem, hogy hajtetu nem volt koztuk.  Sikitva ugrottam fel, epp jott egy spanyol biciklis korulnezni, elmeseltem, halabol egy kozeli privatszallas infojaval ajandekozott meg. Kapkodo csomagoltam.

Ha egyszer lesz idom, atirom a korabbi caminos agybogar-tanaszatot. Gyanitom, hogy a tuhegynyi talan bolha, a lapos ovalis a poloska (ennek kettos harapasat ismerem a Francesrol), de hogy a tobbi mi lehet, nem tudom. Tetotol talpig tele lettem piros verholyagokkal, meg feher gennyholyagokkal, kettos harapasokkal, es rengeteg szunyogcsipes-szeru voros dudorral. Ezek aztan hetekig viszketnek, nem segit a stift, amit itt adnak meduza-pok-szunyog es egyeb csipesekre, a nyomuk pedig elvakaras nelkul is honapokig megmarad. 

"Üvegesedem.

Tisztán tartom magam, hogy

mögém is láthass."

(Fodor Ákos: Változat)

A kulso jolapoltsagnak epuletben megjeleno szimbolikaja: szep homlokzat, 

mogotte pedig a mindent megfertozo rothadas

A maganalbergue elott (melyrol utobb en is talaltam infot a rengeteg papirjaim egyiken) egy zokogo lannyal vartak a tulajra, napkozben balesetuk volt, el is tevedtek, a veguket jartak. Megbeszeltuk, (irorszasgi munkabol valo a tort angolja) hogy biztos az elodeink forditottak fel a matracokat. A rajtam lévő ruhakat es az izolirt kézzel kimostam. 
Marokkótól ovott, hogy egyedul nokent ovatosan, Tanger mindenkinek veszelyes, esznel kell lenni, es ha megis megyek, akkor jussak minel hamarabb delre, ott legalabb nem az uzleti szemlelet uralkodik. Bar a noknek ott is kockazatos. 

Kedves háziasszony a kedvezmenyes strandra iranyit, odafele egy epulet falan a Guernica. Reggel olelve búcsúztunk. Később jutott csak eszembe, mi van, ha átadtam a bogarakat...
A polgármester bizonyára nem ilyen agyban alszik, nem ilyen körülmények között el. A szállás valoszinuleg EU-s pályázati pénzből keszult, am a fenntartással senki nem törődik. Nem tudom, mi a helyzet itt, letezik-e Tisztiorvosi szolgalat. Deli orszagokban leginkabb a család a vedohalo, maskepp mukodik az egeszegugy is.

OLIVA DE PLASENCIA

Orszagut szelen gyalogolni, tuzo napon, nehany meterre egy autopalyatol, meg ilyen szep panoramaval se kellemes

Felháromkor feladom , bekanyarodok a sok papirom valamelyikén jelzett albergue fele. A falu hataraban reklamtabla, van itt Casa Rulal, azaz allami vendeghaz, ezt is jelzi egy szep prospektusom az albeguek között, am először az önkormányzatit lassam. Zarva, telefont nem veszik fel, ajtón spanyol szöveg, ebben az estetben hívjam a hervasi szállást. Na ja, ott kavarodtam el tegnap délben. Hat akkor a vendégház. Az is zarva. Mazochista sportember epp kocogja le az ebédjét, megszolitom, kínosan jo angolra vált, mindenkinek meg szoktam köszönni, hogy vette a fáradságot es tanult angolt, most nem tettem, mert feszélyezett. Azt mondta,  a hőség miatt van minden zarva, mire én, hogy de az úton levonek nagyobb szüksége van szisztara, zuhanyzora, ebedre. Hat igen, sajnos hiányos a felkeszules errefele, mondta. Becsongstett a szomszed hazba, ott egy másikra mutogattak, ujabb kortelefon, egyikbol kiszivarog, hogy nem foglaltam (ha kellett volna, miert nem irtak sehol, es minek a reklámtábla?), vegul előkerül egy nénike, kétségbeesik, hogy nem beszéljük egymas nyelvet, én nyugtatom, a sportficko elmondja neki honnan jovok hova, neni beenged a hűvös tarsalgoba varni, most o telefonalgat, az egyikbe bele is zokog, aztán felvezet egy hacienda stílusú szobaba, ahol csak az ajtót vagy egymilliora kostalom. Dupla agy, saját fürdő, mennyezeti ventillátor, reggeli. Mindez két átlagos albergue-i ej áráért. Megpusziltam az intrekedesert, mondta, hogy ebédelni a strandon tudok, elkísért, dicsért, hogy csinosra öltöztem at (egyebkent sokszor magában beszélt, ha ott voltam, ha nem) ott is intézkedett, ott is megpusziltam, a személyzeti ifjúság tort angolsággal tudatta, hogy egy ora múlva jöhetek, addig elvezzem a strandot, mindenkinek for free. Hegyek, feszített víztükör, es egy ora múlva valoban királyi ebed, az is mersekelt aron. 

A strandon egy no gyanakodva kérdezett a csipeseimrol, melyek lassan valoban kezdtek valami borragya format olteni, mondtam, hogy moszkitó, mire nagyon sajnálkozott. A kloros vizbe biztosan nem adom tovabb, a gyepen oltoztem a strandkendom vedelmeben, kozos helyiseget nem hasznaltam. 
Csipeseim szaporodtak, tehat sajnos elhoztam nehany jószágot. Mit tehetnek? Viszem oket tovabb, ahogy a tobbi erintett zarandok.

Cicaszieszta a Casa Rulal elott

A fenti kep elkeszulte utan, este egy ismerosom oldalan erre a versre bukkantam. Szinkronicitas a levegoben, es ez mar igazan mosolyogni valo.

"Ladanyi Mihaly: Sanszon

Ha már öreg leszek:
lesz öt macskám, és kilenc ebem,
és lesz, aki mócsingot mér nekik,
igen, lesz majd egy hentesem...

Igen, talán ha már öreg leszek,
s a villakertben látom játszani õket,
a törpék és a szökõkút között,
igen, s na persze: el-elrévedek –

Most aztán végképp furcsa lenne, ha
prófétaként végezném, zsinegen,
s nem lenne villakertem, se ebem,
se macskám, se hentesem...

Ó, persze, mondanák a macskagazdikák,
na, persze, mondanák a kutyagazdikák,
hát, persze, mondanák a villagazdikák,
így végzi mind, mondanák, hát igen.

Valamit tenni kell már, azt hiszem,
mielõtt ideér a Semmisem,
óh macskagazdikák, óh, villagazdikák,
valamit tenni kell itt, hát igen."

Szepen atkuzdom magam a Központi Cordirella számos sierrajan, hegylancan, es hamarosan elerem a Déli Mesetat (ha ugyan mar nem azon jarok, ugyanis mindezt csak - a szepsegtanacsok, es rolam-velem almodas mellett  a spanyol foldrajzot is tanulmanyozo - olvasom segitsegevel sikerült megtudnom... ennyire jok a terkepeim). Szo szerint alatamasztast nyerhet az astorgai veszjoslas arrol, hogy hasonlo lesz ez, mint a zarandokok kozott hirhedt (Eszaki) Meseta - melyen egyszer mar vegigmentem -, csak meg hosszabb es nehezebb. 

CACERES

Vissza az az aszfaltra, mindjart egy kalandos atkeles autópálya es országút csomopontnal, a tuzo napon mar kilenckor negyven fok. Elgyaloglok az este kinezett busz hozzávetőleges megállójáig, ha jön, es valoban ott all meg, ahol én várom (megallotabla nincs), akkor a közös utunkba eső két települést igy teszem meg, ha nem, akkor majd tovabb araszolok. Szokados negyedórás késéssel erkezett, a sofőrnek bemondtam San Gilt, mire ram mosolygott, es biztatoan megkerdezte, nem lenne- e jobb Cácares. Ja, ha igy, hat legyen igy!  Pierre ült rajta. Lattam, hogy nem ismert meg, amikor felszalltamban szoltam hozza nehany szot. Annyi rémlett neki, hogy nyilvan szallovendege lehettem. Ugy látszik valóban ment le Sevillaba, ahogy mondta. Én hátul ültem, o elol, es mire Caceresbe értünk, valami kitisztult nala, mert leszállt velem. Elmagyarázta, hogy jutok a városba, melegen ajánlotta az önkormányzati alberguet (hala neki ezért), nem keves éllel megkérdezte, hany napig voltam eltevedve a pusztában, közben radudalt a sofőr, de meg gyorsan felírta franciaországi cimet, kuldjek Magyarorszagrol képeslapot. Hat majd küldök, ha arra járok.

Felert egy szafarival delben begyalogolni a buszpalyaudvartol. Vigasztalt, hogy a modern bevasarloutcan athaladva nehanyan biztatoan mosolyogtak ram, masok csodalva sugtak ossze mogottem, hogy ni, egy pelegrina. Hat kihuztam magam, es egyenes derekkal vettem be Caceres ovarosat 2014. szeptember elsejen!

A tortenelmi varosresz a Vilagorokseg resze. Ennek ellenere nincs angol nyelvu prospektus az irodakban. Hogy letezik tradicionalis multikulti, mi sem bizonyitja jobban, mint egy kereszteny szentrol elnevezett zsidonegyed - Barrio de San Antonio - a mor varfalra epulve. Egyebkent is, minden sarkon legalabb harom csoda var.

A gotikus San Antoio kapolna, eredetileg zsinagoganak epult, kesobb is kevesse, peldaul a kis harangtoronnyal alakitottak at

Az Albergue Veletas tenyleg pompas, valojaban diak- es turistaszallo, zarandokoknak kedvezmennyel. Fugefa a patioban, a gondnokhazaspar engedelyevel naponta egy mareknyi gyumolcsot megmentettem a lepotyogas enyeszetetol. 
Epp egy honapja indultam Astorgabol. Peldaul itt, Caceresben is - fuggosegemet tamogatando - korbeolel a wifi. 
Eszembe jutottak   a (valoban kedves) olvasom szepsegapolasi tanacsai, valamint az, hogy szoloultetvenyeken jarva elmulasztottam a tokek koze fekudni, magamra kenni egy furtot. Elevenen falnak fel holmi verszivo eloskodok gondjaim szimbolumakent, de megis csak mindenekfeletti a diszlet, jelmez, maszk. En meg itten elhanyagolom, na! Felbuzdulasomban szetnyomkodtam magamon egy tulerett fuget. Most mar ez is kipipalva.
(Mindazonaltal, ha nem birom elfogadni, hogy mindenki a legjobb tudasa szerint el (vagy tulel), es meg hosszasan rugozom a feluletessegen, nem azt bizonyitja, hogy epp a felszinnel akadtam el en is?...)

Berhazi "gang" egy regvolt palotaban

Hazigazdaim egy szep napon kihordtak az osszes matracot a napra, ebbol tudtam, hogy ez a hely is fertozott. A vastag agybeteteken a nap nem segit, de legalabb probalkoztak valamivel. Ugy tunik, a Plata tehat vegig ilyen, s mivel Santiagoban is talalkoztunk, lehet, hogy tobb vonal is. Vettem teafaolajat, a parnamra es a matracra is cseppentek, a ruhaimra is, ezek mosovizebe is teszek, meg a csipeseimet is kenegetem. A viszketest megszunteti, am egy-egy ujabb csipes szuletik meg nappal is, tehat a ruhamban is vannak, nem tokeletes a megoldas. Fejmosaskor is bedorzsolom a hajam, uszosapkat teszek ra, bar hajtetveket nem eszleltem. Mast nem tehetek. Azert sem, mert ujra es ujra visszaferozodom.
Megsejtettem az okat annak, amikor erkezesemkor (mikozben kikaptam a kezembol a zsakot, es pihenni iranyitott, hogy az adminisztracioval raerunk kesobb is) megkerdeztem, maradhatok-e tobb napot, bolintott a ferfi, avval a megjegyzessel, hogy majd reggel erositsem meg ebbeli szandekom. Talan arra gondolt, elmenekulok innen. Nem tettem, nem hemzsegnek latvanyosan bogarak (es ugye evvel is csak ugy van az ember, hogy amit nem lat, az kevesse zavarja), amugy pedig szep, tiszta a hely. Eloskodokrol nem beszeltunk, es masnap befizettem meg negy ejszakat. Ennek ellenere mar a kovetkezo reggelinel kerdezgette, hogy ugye holnap indulok. Nem ertettem, csak ismetelgettem, hogy szombaton. Legkozelebb mar a felesegevel kerdeztek ugyanezt. Akkor leultettem az asszonyt, rajzoltam a naptarba, az erkezesi pecsetet mutattam, megneztek a bejelentkesi papirt is, hogy valoban nekem van igazam. A ferfi megis megsertodott, nehezen viselte, hogy elszamolta magat.  Kiderult, hogy kiadtak a szobamat masnak, de sebaj, az utolso ejszakara atkoltoztem egy hatagyasba.
A gondnok segitokeszsege erkezesemkor megint a los arcosi holland protestans onkenteseket juttatta eszembe, akik a Francesen, egy szornyu napon szinte az eletemet mentettek meg. A caceresi piheno utan elindultam ebedelni, kiultem a legelso teraszra, es csak eves kozben vettem eszre, hogy az etterem Los Arcos nevre hallgat. 
Egy spanyol biciklis megajandekozott az egyetlen altala ismert magyar szoval, melyre egy kelet-europai turan tett szert: "tojas". Megtanitottam a "jo ejszakat!"-ra is.
Az asszony jobbkeze gipszben, tehat leszedtem magam utan az edenyeket, es egyszer kertet is locsoltam. Ok is tanitgattak szavakat, mellem ultek reggelizni, hogy ne egyek magamban, utolso reggel nagy olelesekkel bucsuztunk, egy muffinba (itt maddalena) gyertyat tettek, hogy legyen ez az ujjaszuletesi napom, szoval nem volt veluk baj. Csak ott az a szalka, hogy ki akartak dobni onnan, ahol legalabb par napra otthon ereztem magam. Ugyanez egy konyvtarban. Masodszor mentem be gepet hasznalni, mikor ram formedt a konyvtarosno, hogy mar voltam itt reggel, es egy nap csak egyszer egy orat lehet! Hiba mondtam, hogy az tegnap volt, o spanyolul kiabalt, en angolul magyaraztam. 
Talaltam masik konyvtarat, ahol egy egyetemista-kinezetu fiu ult, talan szunidei munka, nem beszelt angolul, valahogy megis megkedveltuk egymast. Neman. Az osszes verbalis kontaktus annyi volt koztunk, hogy egyszer ram szolt, ne verjem olyan hangosan a billentyuket, mert zavarja. Olykor az utcan is osszefutottunk, kope grimaszokat vagtunk, vagy csak kacsintottunk, a napi egy oramat pedig mindig megtoldotta negyeddel. A huncut pimaszkodashoz nem kell nyelveket beszelni, de meg beszelni sem feltetlenul. Hetvegen zarva vannak, hetfon pedig mar nem leszek itt. Bucsuzoul szem a szembe, egy pillanatra komolyan. Ket idegen fontos dolgai...Talan sose fogjuk megtudni, hogy min nevettunk olyan jokat, ha barhol osszeneztunk. 
Van meg egy hely, ahol ezt az irast faragtam, a fizetos Locuturio. A szo epp ugy jelent telefonfulket, mint bortonbeli vagy kolostori fogadoszobat. Ez is vicces. A tulajdonos itt is fiatal srac, s mar elso nap tudattam vele, hogy szombatig napi vendege leszek. Egyik nap sokat kesett a delutani nyitassal, harman vartunk ra a tuzo napon. Megszidtam - jol beszel angolul -, ne tegye ezt velem, jelenleg nagyon fontos szerepe van az eletemben. Masnap mar negyed oraval korabban kinyitott... az anyukaja! Spanyolul magyarazta, hogy a fia kuldte ide, mert en itt leszek. Nahat! Ezen is nevetni kellett, meg iras kozben regi slagereket hallgatva, jot bulizni a mamaval.   Lehet, hogy meglatszik e hosszu bejegyzes osszeolvasasanak hianyossagain, am annyi baj legyen. 

Delutani hold a var folott

Leltaroztam, es egy pulovert, meg  a kedvenc skot kemenyfedelu szemuvegtokomat a haziasszonynak ajandekoztam. Delen nem kell meleg pulcsi, tokbol is ketto van, epp ez foglal nagyobb helyet. Az Astorgaban feladott csomagomnak nyoma veszett, meg egyet nem kockaztatok ilyen dragan, pedig osszejott mar egy ujabbra valo. Am a kivalo esokabatomat, melyet olcson vettem, es a vilag sok viharat kibirta mar, a meregdraga Quechua-zoknikat, a prima,  hibatlan turacipomet csak nem ajandekozhatom el. Viszont ha tovabbcipelem oket, olyan leszek, mint Rejto lathatatlan legioja a sivatagban. 
Fura, hogy eletem osszegyujtott javairol lemondtam, megis vannak hasonlo aprosagok, amikrol nem tudok. Kulonben ez is megracionalizalhato: hatha meg kellenek, nem tudhatom, merre kanyarodik az utam.

Hotel la Boheme, es a tornyocska

Egyszer a  helyes, mellekutcai, patinas kavezoban tortillat ebedeltem, a pincer hosszan enekelve mondta a nevet es a hozzavalokat amikor felszolgalta, hangosan felnevettem, az egesz olyan volt, mint egy film-jelenet. Mivel sikeresen birkoztam meg a hatalmas adaggal - a szakacs es o maga is vegig drukkoltak -, bucsuzoul kaptam egy kupica likort (talan hogy a gyomrom is boldoguljon), es valami jeges edesseget. Igazan helyesek.

Zarandokszallasi tartozkodasom harmadik napjan elsetaltam egy kis hotel elott, melynek korabban mar megcsodaltam a foterrol lathato, arabos tornyocskajat. Akkor arra gondoltam, de jo lenne ott aludni egyet. Csakhogy a szallodaarak nem azonosak a mostani helyemmel, jelen helyzetemben nekem ez nem is jar... es a tobbi szokasos nyavajgas.  Most azonban meglattam egy tablat, hogy van kavezojuk, gondoltam, akkor legalabb oda bemegyek. Bameszkodas kozben kinezett egy harmincas, bolcsesz-kinezetu srac, invitalt, hogy lepjek be, am epp mashova tartottam, csak legyintettem, hogy "ante". Csodalkozva kerdezett vissza, ebbol tudtam, hogy ez nem a megfelelo szo, tehat egy ujat probaltam, "luego". Mosolyogva bolintott, ezek szerint eltalaltam. Kesodelutan visszementem. Marokkoi (!) hangulatba toppantam. A patio kulonosen vonzo volt, a napi ajanlat (vorosteas gin-tonik jeggel) is jol esett. Csaladi vallalkozas, a pincerlanyka egyben a recepcios is, jol beszel angolul, par szot valtottunk, meg a laptopjat is felajanlotta, nehany sor e posztbol azon szuletett. Egy eletem, egy halalom, rakerdeztem a lehetosegekre. Az egyetlen egyagyas szobajuk epp szombat este szabad. Eszembe se jutott firtatni, hogy az a tornyos-e. Mindegy. Lefoglaltam. Hogy konnyebb legyen a papiros kitoltese, odaadtam a szemelyimet, mondtam is, hogy nehez nevem van, igy egyszerubb lesz. Lattam, ahogy koncentralt, egyenkent suttogta maga ele a betuket, mig rajzolta oket, majd megjegyezte, hogy tenyleg bonyolult nevem van. A lapra pillantottam, es vegem volt, kipukkadt belolem a nevetes. Ez allt rajta:

Nombre (nev): SZEMELYI IGAZOLVANY.

Fuldokolva vilagositottam fel, hogy ez azt jelenti: "ID-card". Ezutan mar ketten fogtuk a hasunkat. Igy keresztelodtem at Caceres varosaban, a Hotel La Boheme Rosa-ja altal. 

Most tehat ebben a hotelben ulok. Ugyan azt beszeltuk meg, hogy a szokasos becsekkolas kettotol van, es en a recepcion hagyhatom a zsakomat, ha reggel jovok at, megis mar tizenegykor elokeszitett szoba vart. Eloleget nem kellett a foglalashoz fizeten, csak ugy bemondasra vartak. Rosa bemutatta az epp egy szobat takarito ferjet, Santiagot, o volt, aki azon a delutanon utanam szolt.  Amikor kimondta a nevet, majdnem lebucskaztam a lepcson. Titkon remeltem... de ezt a remenyt magam elott is rejtegettem, hogy ne csalodjak. Es mi tortent? Az egyetlen single room tartozeka az apro torony!  Amikor beleptunk es meglattam, jonehanyszor elhabogtam, hogy "I can't believe it!" Nem eleg, hogy a Camino Santiago gyujtonevu utakat jarom, hogy a talalt konyv pasztora is erre a nevre hallgat, es Andaluziabol Marokkoba ment, amely utat en is fontolgatom, de most egy marokkoi stilusu, szeretem-tornyos szobaban alszom. 

Rosa cipelte fel a zsakom a harmadikra, es megint a los arcosiak jutottak eszembe. Most is ebedelni indultam, es az elso nap pincere vidaman koszont ram, ahogy elhaladtam elottuk (a multkor kezzel-labbal kicsit beszelgettunk), hat visszafordultam, ujra a Los Arcosban ettem. Egy josziv es nagy mosoly is ki lett talalva nekem a foterre. Delutan ki is ultem egy padra, jolesett nezegetni az embereket. Holnap - Merida es Sevilla fele indulasom elott - is kiulok talan egy picit. Lavra es Mougas utan most erzem eloszor azt, hogy "menedek". Barmi tortent, es fog meg tortenni, jol tettem, hogy elindultam, mert ha belehalok is, messzebb jutottam... mintha peldaul otthon varnam a vegrehajtot, vagy egykori, megalkuvasokkal teli eletemet probalnam meg valamikeppen folytatni. 

Vegul pedig mindannyian belehalunk.

"Ram Tzu tudja:

Ebből nem kerülsz ki élve."
(Uttalan utakon, 29.)

 

Toronyablak nyitva...

(Tovabbra is elnezest kerek a stilisztikai, logikai, egyeb hibakert, ritkan talalhato es tobbnyire  fizetos a gep, ketyeg az ora. Itt pedig csak rovid idom volt az elmult honap leirasara, ezert fokozottan igaz, hogy utolagos betoldasok fordulhatnak majd elo.)

Salamancai fotoalbum a linkre kattintva lathato

Almaim kertje fotoalbum pedig itt

Caceres fotoalbum

Hivatkozott blogbejegyzesek:

Ram Tzu: Uttalan utakon

Zen bolcsessegek kincsestara 2. - Star Trek

Korabbi irasok, nemelyik az elozo utak emlitesevel: 
Camino Frances
Camino Primitivo
A Camino ahogyan van, nem ahogy szeretnek, hogy legyen
Guruanalizis - Pelegrina a maglyan
Utazni jo, csak el kell indulni
Varga Lorant: El Camino - A kis titkok konyve
Ime a Szent Gral

Az idei indulas korulmenyeirol:
24.000 - Ez a vilag a letezo vilagok leheto legjobbika
Guru az iroasztalnal

A mostani utrol eddig, sorrendben: 
Porto, Cafe Galerie de Paris
Arrol, hogyan induljunk el haromszor egyetlen Caminora
Bunosok kozt cinkos aki nema
Camino Portugues da Costa: Portotol Santiagoig
Camino Finisterre: Ut a Vilag Vegere, es meg egy kanyar
Azt is szeretem ebben a blogban...