2013. szeptember 27., péntek

Sztalker, az evilági Kharón

Mottó: "Jobb a keserű boldogság, mint a szürke, unalmas élet." 
"Az emberre néha azon az úton várnak a legnagyobb csodák, amelyre nem önszántából lép."  - (Sztrugackij-Tarkovszkij)




Sztalker, mint evilági révész viszi a reményt vesztett embereket a tiltott területre, ahol ismeretlen eredetű katasztrófa változtatta meg a fizikai világ megszokott törvényeit. Az út célja "A Szoba", amit mindenki el akar érni a Zónában, s ahová nem lehet a legrövidebb úton eljutni, még ha a szemünk előtt van is, csakis a hosszabb, akadályokkal, tanulni valókkal teli úton. Odaérve, mindenkinek a kívánsága teljesül, ám nem a maga és mások előtt nyíltan kimondott kívánság, hanem a legtitkosabb, legbelsőbb...




***


Itt, a két csillagozott rész között összegzem majd az észrevételeket, ha itt lesznek ... és  a facabookon már vannak.

Számomra a film kulcskérdése "A Szoba". Különös, hogy az Író, éppen a művész az, aki cinikus a Zóna sajátos törvényeivel kapcsolatban, és a Tudós az, aki mindezt komolyan veszi, igaz, a megrögzött szokásaihoz ragaszkodva magával hozza a műszereit is, megmérni a csodát. Végül nem megy be a szobába, nem mer önmagával, és a legbelsőbb vágyaival szembenézni.
Az is kiderül, hogy már évek óta arra készül, hogy felrobbantsa a szobát, mert nem csak az egyénre, de veszélyes az emberiségre nézve, hiszen bárkinek a legtitkosabb kívánsága teljesül ott. Én úgy hiszem, ugyanez a helyzet a mostani ún. spirituális mozgalmak hurráoptimista, mindjárt elöjövő, vagy már el is érkezett Aranykort, békét, általános szeretetet hirdető eszméivel is...  Érdekes, hogy bár ezen a területen nem szabad visszafelé menni, őt mégis engedi a Zóna, amikor a robbanószert tartalmazó hátizsákjáért - ez egyszer megszegve a szabályt - visszamegy. 
Végül még se robbant. S talán ezért hagyta a Zóna is (jobb híján, mint valami felsőbb intelligenciát említem) visszafelé haladni, mert valójában nem a szoba elpusztítása volt a legbelső vágya, hanem egy régi, személyes sérelem megbosszulása, rivalizálás, amely a célba éréssel sikerült - legalábbis részben, mert hogy még mit kívánt a feleségét egykor elcsábító főnökének, azt nem tudhatjuk. 
A film végén, a feleségével való beszélgetés során Sztalker elpanaszolja, hogy még soha senki nem mert bemenni a szobába, mert nincs az embereknek hitük. No igen, általában nem merjük magunk előtt se felvállalni legbelsőbb titkainkat, kendőzetlen önmagunkat, s ez gátol bennünket a fejlődésben...

"...mar a sorompo elott is kezdenek burjanzani a novenyek,jelezven,hogy kozeledunk a zonahoz...mindent beno a gaz...a tankokat is befonja...ujra nyilnak a viragok a zonaban de nem illatoznak...miert nem illatoznak...? mert mutansok?:mert ez egy alom?.......a KUT(mi teszi szeppe a sivatagot?...valahol egy kutat rejt...a zonaban a kut rettenetesen mely es ures,kiszaradt....illat nelkuli viragok,viz, nelkuli kutak..."


" Mindenesetre így illat nélkül, roncsokkal teleszórva is szebb, színesebb ez a rét, mint a szereplők sárbarna, kilátástalanul szürke, piszkos "valós világa". A megfejtésig valami más: A Sztalker kislánya pusztán az elméje segítségével poharat mozgat az asztalon (telekinézis), ez talán az ember anyagba beleragadt gondolkodásának felülmúlását szimbolizálja... Vajon van-e megmagyarázható oka annak, hogy a kislány mozgássérült és különös képességgel bíró lett? Van-e köze az apja "foglalkozásához"? Büntetés vagy áldás?"


"Nekem Jézus jutott eszembe. 
"Jézus monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó
 víznek kútfeje lesz ő benne." (Jn. 4.13-14) Míg csak az anyagi világban keressük a vágyaink megvalósulását, a boldogságot, a beteljesedést, addig meddők maradunk. Illat nélküli virágok, víz nélküli kutak. Elapadt források. Benő minket a gaz... vagyis a világi kívánságok, az elme, az ego fogjai maradunk. Nem virágozhatunk ki, nem válhatunk forrássá sem mások, sem magunk számára. Az igazi élet máshonnan ered, nem e világból való. Ezért nem nyújthat igazi beteljesedést és igazi boldogságot a Szoba. Az ego vágyai el vannak vágva a Valóságtól, az isteni rendtől, a Teljességtől. Ha az ÉN vágyam megvalósul, az elpusztít téged. Valahol ezért minden szereplő érzi azt, hogy oda nem szabad belépni. És jól érzik. Mert a valódi forrás nem a Szoba."


" nekem is eszembe jutott jezus...te olyan szepen kifejtetted...de itt egy masik erdekesseg:az Iro is a Prof. osszevesznek,csipkelodnek egymassal es ezutan kovetkezik egy noi hang, amelyik ezt mondja:'' És mikor beszélgettek és
vitáztak egymással...
Ő maga közeledett és
velük ment.
De az ő szemeik visszatartóztatának,
hogy őt meg ne ismerjék.
Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek,
a melyeket egymással váltotok?
és miért vagytok szomorú ábrázattal?
Felelvén az egyik, kinek neve..."


"Tarkovszkij Sztalkerében a Zónában lévő szoba,a célállomás, ami nem azt teljesíti amit kérünk, vagy hisszük h kérjük, hanem amire a szívünk mélyén valóban vágyunk /ld.Zordon (az előző sztalker) azt kéri -s el is hiszi, h erre vágyik- h az általa meggyilkolt testvére támadjon fel, másnap reggel mégis arra ébred, h meggazdagodott... így aztán felakasztja magát, s helyére az új sztalker kerül"


 " Egy idézet: "Mindenesetre ez a maguk
egész technológiája...
ezek a házak, kerekek...
és a többi hiábavaló fáradozás" - 
milyen fölösleges dolog lehet pl. egy olyan kislánynak, aki pusztán a hitével elmozgatja a tárgyakat... gyanítható, hogy a piramisok és sok más csoda is így épülhetett..."


"ahogy az Iro es a Prof. beszelgetnek nekem annyira oroszos,mondhatnam zamatosan oroszos...a ritmusa,a megszolitasok,a felutesek...tiszta Csehov"


" Milyen oriasi konyvtara van a sztalkernek.Nem tudjuk ki is o valojaban,de biztos,hogy abbol a bizonyos ertelmisegi elittbol"kivettetett..Szerintem diplomaja,sot erettsegije sincs (esetleg esti gimi de ez mar annyira fortelemes,hogy nem is ragozom)...CSAK konyvei vannak...CSAK felesegeCSAK egy kislanya...nem normalis !:)"


"Na igen, erről az jut eszembe, hogy Sztalker Bolond! Lásd tarot:   http://utkozben-ontheway.blogspot.hu/2013/09/a-tarot-bolondja-az-zur-amit-magad-utan.html"


"Mikor feltettuk ezt a filmet elhataroztam hogy a film megnezese elott es utan nem nezek utanna a neten...hanem megprobalom magammagam...hat most mar nagyon furdalt... es keresgeltem...talaltam....Mit gondolsz, miert csak 2 embert vitt magaval a sztalker,pedig a harom a buvos szam??? ... Hát Te voltál a harmadik!"

***


Hát jelentem, ez a film 30 év múltán nem lett sem rövidebb, sem vidámabb! Akkor bakfisként bírtam nehezen türelemmel, mára pedig az én agyam is a videóklipekhez szokott. Végigülése most is felért egy lelkigyakorlattal. Egyszóval nem egy Gyűrűk Ura. Vagy: "Lord of the Rings - Very Hard Version". A felmerülő gondolatok a mai, ún. spirituális áradatban szinte közhelyszámba mennek, a hetvenes évek kommunista Szovjetuniójában azonban még végiggondolni sem volt ajánlatos őket. A filmnyelvi kifejezés ma is "ütős", csak győzzük végigszemlélni békességgel.

A film szabadon megtekinthető itt: http://www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/214654-Stalker-1979-PART1-FS-DVDRip-XviD-TAR-hunsub-avi.html

http://www.magyarvagyok.com/videok/28-Film/214655-Stalker-1979-PART2-FS-DVDRip-XviD-TAR-hunsub-avi.html

2013. szeptember 26., csütörtök

7000 !

... suttogta Micimackó, de csak halkan és finoman, hogy ne zavarjon vele senkit. 



Az oldalletöltések száma 7, a tarotban a diadalszekér, és három 0, a bolond, ezek szerint talán háromszorosan is bátor vagy vakmerő, és fölösleges bolondok vagyunk, bár nem értek a tarothoz sem ... hát izé... köszönöm, hogy társaim vagytok egy darabon ezen a bolondos utazáson :) 






2013. szeptember 23., hétfő

Csendsziget a Bródy Sándor utcában


Kívülről átlagos bérház, szépnek se mondható. Ám talán mégis az. Nem csak azért, mert belépve, a megszokott porolóudvar helyett zöld kertet látni padokkal, asztalokkal. És nem csak a színesre festett betonjárda teszi a hangulatot különössé. Van itt valami más is. A negyedik emeleten a Vipassana Magyarország Dhamma Háza, e sokat sejtető név mögött pedig egy apró lakás, abban egy barátságos, ugyanakkor puritán, jelképek és szimbólumok nélküli parányi szoba. Közös meditációra gyűltünk össze kilencen.
A szűkszavú írásos tájékoztató után nem tudtam, pontosan hová jövök, így rábíztam magam a résztvevő többiekre. Hamar kiderült, ez a program csak önszabályozásra képes embereknek való, nincs aki kívülről megtenné ezt helyettünk. Az első meditációs óra után mindenki hallgatásba burkolózott, hát én is, s így maradtunk az utolsó ülés végéig. Nem tudom, van-e erre szabály, mindenesetre a hosszú ebédidőben se léptünk ki a házból, nekem is jólesett maradnom. Ki pilleszéken ücsörögve, ki guggolva, mind ott sorakoztunk a gangon, tányérral kezünkben vagy ölünkben, zoknis vagy textilpapucsos lábunk a meleg kövön, csak a nap mozdulásával araszoltunk odébb, sütkéreztünk a zúduló fényben. Igen, hatalmas bérház, belváros, szűk udvar, ám a negyediken ömlött ránk a napsugár!
Ám a ház viselkedése az, ami igazán lenyűgözött. Emberek, állatok halkan élnek ott. Ilyen alkalmakkor biztosan. Csendes, nyugodt napot szántam magamnak ajándékba, és egészen különös módja volt annak, ahogyan ezt megkaptam. Egy ajtón kilépve valaki hangosabban köszönt a szomszédjára, ám ahogy meglátott bennünket, amint némán, egymásra se nézve ácsorogtunk a fényben, szája elé kapta a kezét, és csendesen folytatta. Valaki más pedig vendégeket engedett be, a folyosón haladva lepisszegte őket. Éppen alattunk napozott kint egy kutya, félszemmel a szemben levő ablakban mórikáló macskát figyelte... némán. A legalább ötvenlakásos házban a meditációs ülések alatt is tapintható, hallható volt a csend.
E parányi sziget méltóan várja a világ bármely részén tíz napos vipassana-alaptanfolyamot végzett, bármilyen világnézetű meditálókat, most is volt egy külföldi vendégünk. ... Várja, amíg tudja. A válság ide is elért, e kis lakás bérleti díjára, fenntartására sem gyűlik össze elég adomány.


A nap végén, távozás közben ránk buhantott a harmadik emeletet őrző kutya, jelezve, hogy tudja, vége a meditációnak. Azóta is azon merengek, hogyan létezhet ilyen harmonikus összhang egy ház, és az ő alkalmi vendégei között. Milyen jó, hogy van ilyen is!


2013. szeptember 20., péntek

Használati utasítás


"Szavaimmal nem egy tetszetősebb álomba akarlak ringatni, épp ellenkezőleg, fel akarlak rázni. Azt bizonyára magadtól is tudod, hogyan színezd ki az álmodat. Épp ezért - pillanatnyi érzelmi és mentális állapotodtól függően - szavaim egyszer nagyon gyengédnek és kedvesnek, máskor kevésbé gyengédnek és kedvesnek tűnhetnek." - (Adyashanti: Az üresség tánca)

Utazó vagyok, bár útjaim java - Weörest idézve - "mozdulatlan utazás". Tudásom folyamatosan - kedves Útitársaim, a ti hatásotokra is - formálódik, ám arra számítani lehet, hogy felvetéseim gyakran olyasmire mutatnak rá, amit nem akarunk látni.

Ez nem egy caminós blog, bár nyomokban tartalmazhat. A hasonló oldalak áradatában igyekszem, hogy ne váljék elringató ál-spiritualitás áldozatává. Valamivel keskenyebb úton járva (botladozva?), álomból ébresztgetem... leginkább magamat.

"Az Út, ahogyan van, nem ahogyan szeretnénk." (Vipassana, jelentése: úgy látni a dolgokat, ahogy azok valójában vannak, nem ahogyan szeretnénk.)

Egy ideje már ez áll az oldal bemutatkozó szövegében a fészbukon és a blogspoton is. El nem olvasása a felelősség alól nem mentesít. Szerintem reklamációnak helye nincs. 



2013. szeptember 16., hétfő

Sosem élsz oly teljesen...

Kaland

A Mester az életről tartott előadást. Egyszer - mondotta - találkozott egy pilótával, aki a második világháborúban munkásokat vitt Kínából Burmába. Az út hosszú volt és unalmas, a munkások szerencsejátékba kezdtek. Mivel nem volt még pénzük, az életüket tették kockára - a vesztes ejtőernyő nélkül kiugrott a gépből.


- Borzasztó - szörnyülködtek az elképedt tanítványok.


- Valóban - hagyta helyben a Mester -, de ez tette a játékot izgalmassá.
Később még hozzáfűzte:
- Sosem élsz oly teljesen, mint amikor az életedet teszed kockára.




A "Szentek" (részlet)

- Mi a foglalkozása? - kérdezte egy fiatalembertől a koktélpartin egy hölgy.
- Ejtőernyős.
- Az borzasztó érzés lehet - mondta a hölgy.
- Igen, vannak félelmetes pillanatok benne.
- Mesélje el nekem, mi volt a legborzasztóbb élménye?
- Azt hiszem, az - kezdte az ejtőernyős -, amikor egy gyepre estem, ahol ki volt írva: "A fűre lépni tilos!"

(Mindkét történet lejegyzője Anthony De Mello atya)