2014. december 20., szombat

"Mennyünk a moziba be!"




1. Amit minden harmincasnak látni érdemes:

VAN  VALAMI FURCSA ÉS MEGMAGYARÁZHATATLAN


... Abban, hogy lehet húsz fillérből olyan vizsgafilmet összehozni, mely díjakat tarol a világban (Ferzan Özpetek is voksolt rá!). Abban, hogy az alig zsebpénzből  Budapest-Lisszabon helyszíneket sikerült összehozni. Abban, hogy néhány héttel a bemutató után ma is szinte tele volt a Művész Bunuel-terme. Abban, hogy lehet olyan filmet készíteni, amely úgy mutatja meg a pályakezdők céltalan, budapesti létét, hogy nem nyomasztás, de szakadásig röhögés van.


Rendezte, zenét szerzett, rajzolt, stb., majdhogynem sufni-tuningolt: Reisz Gábor

Filmzene kattintásra
+ 1 Szécsi Pál 




2. Meleg. Bár...

SWING

A sznobok istenére esküszöm, hogy csakis a szereposztás miatt. Özpetek, Scorsese, Tarkovszkij mellé ugye nem lehet akármit. Dehogy jutna eszembe egy szórakoztató filmet (fúj!) megnézni,  pláne fizetni  érte, elvégre rendtudó sznob vagyok magam is. Ha botlásnak minősül, majd ráfogom a közelgő szilveszterre.
Itt ez a  film, ami üresen csillogós is lehetne, ám ahol néhány alakítás mélyebbre mutat a sztereotípiáknál. Valószerű életeket láthatunk, s ebben kiemelkedőnek látom Kulka János munkáját. 
Adva van három "vegyes-felvágott" énekesnő (Csákányi Eszter, Ónodi Eszter, Töröcsik Franciska), egy ex-díva, ma botcsinálta producer (Törőcsik Mari), meg egy mentornak felkért transzvesztita előadóművész. A Kulka. Miközben kíméletlen következetességgel megtanítja nőnek lenni a nőket, segít profivá válni az amatőröknek, bepillantást nyerhetünk egy meleg bár életébe is. Talán ránk fér. Hogy ne ragadjunk le csak a felszínen, elgondolkodhatunk a Töröcsik Mari-díva és a transzvesztita-Kulka összekacsintós cinkosságán, előbbi halálos ágyánál. Például hogy bennünk, emberekben több a közös, mint ahogy azt sokszor gondolnánk.
Mindenesetre hagytam magam elragadni a profi szórakoztatás, a még-profibb alakítások hullámaival. Vannak filmek, melyekből túl sok veszne el az otthoni képernyők előtt, ezeknek szükségük van a moziterem hangulatra. Nevettem, végig sokat nevettem, s a végén kifelé is nevettem. (Pszt.. Lehet, hogy szórakozni nem is olyan nagy bűn?) Akárhogy is, örülök, hogy utolsó filmes posztommal sikerült egy kicsit kilépnem megszokott komfortzónámból. Buzdítok másokat is, érdemes próbálkozni!

Rendezte: Fazekas Csaba
Zene: innen-onnan, de nagyon jó








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése