Mottó: "Köszönöm Uram, hogy elvittél oda, ahová nem akartam menni." (Krisztus utolsó megkísértése)
Hála az "Idegenvezetőnek", ez is egy tanulságos kaland volt. Hogy is mondják a bölcsek? Ami nem pusztít el, attól erősebbé válunk? Vagy legfeljebb világlátottabban halunk meg.
"Közösséget alkotni a közös harc nevében. Ez olyan közösséget formáló erő, amit újból és újból a mi manipulálásunkra használnak. Nevezzünk meg közös ellenségeket, ez lehet csoport, egyes ember, lehet akárki… és összefogunk. És érdekes módon ez az összefogás az összefogás miatt jó érzéseket kelt bennünk. Csak az az irány, amerre az agresszió megy, a másikat a megsemmisítheti. És mindez egészen, egészen elfogadhatóvá tud lenni… az együttműködésnek ez az öröme, a hősiessége, a bátorsága, az összekapaszkodása szinte mindent képes bennünk szentesíteni. Nagyon ijesztő! … Ehhez csak egy ellenségre kell valahol mutatni.
Nem megdöbbentő, hogy embertelenségekre vagyunk képesek abból kiindulva, hogy együtt, vállat vállnak vetve… ? S közben kinyírtuk azt a nyomorultat, de mi bajtársak vagyunk!
Ezért minden olyan közösséghez tartozás, melynek valamiképpen feltétele, belső logikája, strukturális sérülése, hogy mások ellen irányul, az nagyon-nagyon veszélyes. Nagyon. Amikor az összetartozásunkban benne van, hogy azáltal éljük meg a közösségünket, hogy másokat lenézünk, kicikizünk… Ezt strukturális bűnnek hívhatjuk.
Egészen ijesztő, úgy megerősíteni a közösséget, hogy újból és újból elevenen tartjuk, hogy kik a rosszak. Azért félelmetes, mert nagyon járható. Az emberi természetnek az egyik legmélyebb motivációs rendszerét szólaltatja meg." - (Pál Feri, http://palferi.hu/ 2012-2013. 05.14.)
Hála az "Idegenvezetőnek", ez is egy tanulságos kaland volt. Hogy is mondják a bölcsek? Ami nem pusztít el, attól erősebbé válunk? Vagy legfeljebb világlátottabban halunk meg.
"Közösséget alkotni a közös harc nevében. Ez olyan közösséget formáló erő, amit újból és újból a mi manipulálásunkra használnak. Nevezzünk meg közös ellenségeket, ez lehet csoport, egyes ember, lehet akárki… és összefogunk. És érdekes módon ez az összefogás az összefogás miatt jó érzéseket kelt bennünk. Csak az az irány, amerre az agresszió megy, a másikat a megsemmisítheti. És mindez egészen, egészen elfogadhatóvá tud lenni… az együttműködésnek ez az öröme, a hősiessége, a bátorsága, az összekapaszkodása szinte mindent képes bennünk szentesíteni. Nagyon ijesztő! … Ehhez csak egy ellenségre kell valahol mutatni.
Nem megdöbbentő, hogy embertelenségekre vagyunk képesek abból kiindulva, hogy együtt, vállat vállnak vetve… ? S közben kinyírtuk azt a nyomorultat, de mi bajtársak vagyunk!
Ezért minden olyan közösséghez tartozás, melynek valamiképpen feltétele, belső logikája, strukturális sérülése, hogy mások ellen irányul, az nagyon-nagyon veszélyes. Nagyon. Amikor az összetartozásunkban benne van, hogy azáltal éljük meg a közösségünket, hogy másokat lenézünk, kicikizünk… Ezt strukturális bűnnek hívhatjuk.
Egészen ijesztő, úgy megerősíteni a közösséget, hogy újból és újból elevenen tartjuk, hogy kik a rosszak. Azért félelmetes, mert nagyon járható. Az emberi természetnek az egyik legmélyebb motivációs rendszerét szólaltatja meg." - (Pál Feri, http://palferi.hu/
"A családban a fekete bárány, az országokban a kisebbségek vagy nemzetiségek, népek között egymás megvetése mindannyiunk számára ismert jelenségek. A közös ellenségek szerepe a csoportok összetartó erejében, azonosságuk megszilárdításában nagyon ősi gyökerű, az egyes ember esetében pedig a még éretlen személyiségre jellemző. Érett és reálisan pozitív önbecsülésű embereknek nincs szükségük mások utálatára, kirekesztésére, megvetésére, az ellenségkép fönntartására." (Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig)
Kis hazánk legnépszerűbb társasjátéka. Sajnálatos, hogy ezt a "pálferis közösségnek" nevezett több ezer fős, s talán tízezrek világképét befolyásoló csoportosulás, önjelölt vezetőikkel egyetemben sem tudja. Nem figyelik, csak rajongják a "Mestert", könnyebb gondolkodás, felelősségvállalás nélkül imádni őt. A káprázatos díszlet mögött középkori tudatlanság, hatalmi- és egyéb játszmák széles repertoárja vonul fel, az önigazoló magyarázkodástól a gátlástalan visszaélésig. A "mundér becsülete"-hivatkozással árulás, lincshangulat, letiltás, betiltás és kitiltás, megalkuvás, elhallgatás és elhallgattatás, fenyegetés, bűntudatkeltés, kegyosztás és kegyfosztás, szolgálatnak álcázott uralkodás (a hatalom központosítása, a titkosszolgálati tevékenység és túlellenőrzés valóban sok és fárasztó munkával jár), no meg a tanítások és életrajzok meghamisítása, féltékenység és területféltés, a bármilyen módszert felhasználó politikai "iránymutatás", a tisztelet megkövetelése, ám meg nem adása, szabályok, melyeket kiagyalóik nem tartanak be, eszmecsere helyett a hit hiányát elfedő, térítő arrogancia, őszinte beszélgetés helyett ámítás, antiszemitizmus, homofóbia, vallási és szellemi türelmetlenség ... A mindezekért való számonkérés visszautasítása, ahogy az "szent és sérthetetlen", önzetlen szolgálattevőkhöz illik. Minden úgy tálalva, hogy "Pál Feri is így gondolja". Hiszen egy kirakatban álló karizmatikus ember köpönyege alól minden eladható. S amivel leginkább csábítható a magányérzet elől menekülő tömeg: szemfényvesztő "cirkusz a népnek" és "haverok, buli, Fanta". Szomorú, hogy néhány hasznos, induló vagy már futó kezdeményezésre is árnyékot vet a rendszer. Illyés Gyula szavaival élve: "hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban".
Maréknyi fiú (noha életkor szerint már nem azok, annyiféle a habitussal, ahányan vannak, a kedves szendétől a rámenősen arrogánsig), számottevő holdudvarral. Valahol már rutint szerzett tehetségről árulkodó birodalomépítés ez. Övék "az ország, a hatalom és a dicsőség." Hogy ez egy kicsi játszótér? Már nem is oly kicsi. A társaságokban, családban, gyülekezetben, munkahelyen, szabadidős csoportokban uralkodó szemlélet határozza meg a nagyobb közösségek, egy ország, a világ dolgainak folyását.
A fenti felsoroláshoz tartozik a politikusok kedd esti alkalmakon való díszfelvonulása is. Pedig abból még soha nem jött ki jól az Egyház, ha önmaga világi hatalmat gyakorolt, vagy egyik papja valamelyik hatalmi oldal közelébe került. A tanítás szempontjából az ilyen helyzet előbb-utóbb hitelvesztéshez, fontos és eredeti üzenetek elsikkadásához, átírásához vezet. Így volt ez a történelem során mindig, most sem lehet másként.
Kognitív disszonanica, megracionalizálás ... többé-kevésbé mind a sémáink körül pörgünk. Ám úgy tűnik, A tíz spirituális úton terjedő betegség a magukat vallásosnak definiálókat sem kíméli. Legkivált pedig a Biblia, Ferenc pápa, Jézus és Pál Feri tanításainak felidézésétől válnak idegessé. Rajongott idoljuk gyakran idézett példaképeit, Hamvas Bélát, Ram Tzut nem olvassák, nem értik, ismeretlenül is üldözik "felforgató" gondolataikat, szó szerint szemétnek címkézik őket. Az Egyházban még ma is tiltott kategóriába sorolt Anthony De Mello atyának csak a szép példázatai emelhetőek be a "közbeszédbe", az elgondolkodtatóan kínosak mellőzendők. Eszmecseréről, párbeszédről szó sem lehet. Ellenség minden, ami a szűklátókörűségbe nem fér bele. Így valójában ellenség maga Pál Feri, és maga Jézus is, ha a nevükben követnek el olyan bűnöket, melyeket velük szemben is elkövettek valaha. Az idők során többnyire bevált hatalmi taktikából meríteni persze lehet: ha valaki népszerűségét nem sikerül elnyomni, nosza álljunk mögé, toljuk a szekerét (ha még élő személy, egyúttal vásároljuk meg a lojalitását), evvel fényezzük a saját imidzsünket, és bővítjük a játékterünket is. Erre a játszmára számos példa akadt e kisközösségben is. Magam ehhez a kísérlethez nem voltam partner, talán nem is annyira tisztességem, mint alkati alkalmatlanságom okán.
Úgy hiszem, a szeretet nem elvakult rajongás, de ismereten alapuló megértés, elfogadás. Pál Ferit kényelmetlen lenne megérteni, ezért inkább nem figyelnek rá, így kellemesebb a köpönyege alatt játszóteret üzemeltetni és használni. Száműzendő minden és mindenki, aki szélesebb összefüggéseket tárna fel. Mivel már nem követem folyamatosan az eseményeket, csak néhány szembeszökő példa kívánkozik ide a közelmúltból. Ha valaki a homeopátia és lélek kölcsönhatásáról írna, vagy egy színházigazgató meghurcolása nyomán a homoszexualitásról - ez nem fér bele , csak a saját érdekeltségi körbe tartozó szolgáltatók, vendéglátóhelyek és politikai célok hirdetései. Tiltani valóak például a tematikus városi séták, ha éppen én szervezem őket - hátha nem ellenőrizhető, mit mondok egy Gandhi-szobornál, és mi történik az ő hatalomfitogtatásukkal, "népszerűségükkel", ha egy kápolnához vezető úton szabad eszmecsere folyhat...
"Reszketve kapaszkodás a keresztbe" - ahogy egyszer egy másik blog rövid időre oda-, majd gyorsan tovalibbent szerzője írta. Meglehet, hogy a kereszt is ürügy. Egymásba kapaszkodás, ám nem a személyiséget, lelket emelő módon, inkább egymás gyengéinek fényezése, megerősítő visszaigazolása.
Ez eddig két szereplő a játszmában. Mert kettő legalább kell. A félelemtől reszkető, vak, önállótlan, tekintélyfüggő, manipulálható tömeg, és akiket magukhoz vonzanak, a gondolkodás és döntés felelősségét helyettük készséggel átvállaló, hatalomszomjukat szolgálatként feltüntető emberek. Mindkét oldalon az önállóság vagy a hatalomvesztés miatt aggódó emberekről szólok, és nem bárányokról, és nem megváltókról. Belső és felső vezérlés híján külső vezetést igénylőkről, és a saját félelmeiket vezér-szereppel leplezve, a felmerülő igényt örömmel kiszolgálókról. Mindkét részről dühös reakció jelzi, ha érzékeny pontjaikat éri inger, ott, ahol takargatni szeretnék fejükön a vajat. Aki hatalomfüggő, annak nincs énképe hatalom nélkül, nem él önreflexióval sem, így nem meglepő, ha minden, az egyenrangú kommunikációt célzó kezdeményezés kudarcba fullad.
Intermezzo 1.
Egy püspök panasza:
- Jézus akárhová ment, forradalom tört ki. Én meg akárhová megyek, az emberek teával kínálnak.
... Ha már millióan követnek, kérdezd meg magadtól, hogy hol hibáztál!
A napokban egy Ram Tzu-vers vallásosok közötti fogadtatásáról elmélkedtünk egy olvasómmal. Ő azt írta, hogy aki ezt érti, átlátja ezt az álspirituális óvodai játszóteret. Jeleztem, hogy itt éppen egy katolikus pap képes átlátni. Az olvasói válasz a hit egyik definíciója lehet: "ez csak úgy lehetséges, hogy valóban volt egy találkozása a Teremtőjével, s kiégetett minden "tudásra" való törekvést... s ez a találkozás úgysem az átadható kategóriába esik."
... Egyszer olvastam egy bölcsnél, hogy hálás azért, mert az ő mesterei közül egy se volt karizmatikus személyiség, így nem vonták el a figyelmet arról, amit tanítottak.
Mindenesetre Pál Ferihez eljutni nem lehet, bennem pedig szaporodtak a kérdőjelek. Lassan egy éve, hogy - noha az ilyesfajta közösségektől távol tartom magamat, ebbe mégis -belekeveredtem. Tudom, személyre szóló tanítás van az idevezettetésemben. Ellentétben a sebeiket azóta terápiában vagy máshol gyógyító, valamely okból magukért kiállni nem tudó, hamar, többnyire szó és nyom nélkül elmenekülőkkel (elriasztottakkal és elkergetettekkel), vagy a jó szimattal gyorsan továbblépőkkel, nekem bőven volt alkalmam új, külső és belső tapasztalásokat megélni. Tükröztem és tükröztek. Hasznomra vált.
Vesszőfutásom egy Pál Ferit idéző poszttal indult, melyben Babits antiszemitizmusáról beszélt, evvel illusztrálva, hogy a döntéseinket, egész életünket gyógyulatlan érzelmi sérüléseink vezérlik, nem pedig az intellektusunk. Döbbenetemet osztottam meg, mert mindig szerettem, máig idézem istenes verseit. Antiszemita megnyilvánulások, majd a poszt letiltása, meghirdetett jogok kedvezményként való elvonása adott ízelítőt a később interneten túl is bevetett hatalmi arzenálból.
Olyan szomorú! Hogy egy pálferisnek nevezett közösségi oldalon Pál Feri, Jézus vagy De Mello szavait provokációnak címkézik, olykor cenzorok áldozataivá válnak... Pedig mennyi bölcsesség van bennük! És valóban provokálóak, hiszen kigondolóik is annak szánták őket, nem álomba ringatónak.
És már ez a "zárt csoport"-oldal is... Eltorzult mi-tudat, valamiféle kiválasztottsági, felsőbbrendűségi szimbólum. Nem indokolja privát lelki élet folyása, mélyen magánéleti problémák egymás közti megosztása. Látszólag nem is tér el például a egy feldmáros nyílt csoportoldalától, programok, táborok, a keddi alkalmak technikai problémái, a misék rendje, egyházzal, pszichológiai témákkal kapcsolatos sajtóanyagok vannak fent, elvileg semmi, ami titkolandó volna. Gyakorlatilag persze a cikkek szigorúan szűrve vannak, a szűrés paraméterei lassan immanensé váltak a legtöbb tagban, többek között Popper Péter, Feldmár András emlegetése is könnyen a vékony jégen járás attrakciójával érhet fel. És a kirekesztő, szellemi-lelki korlátoltságról árulkodó megnyilvánulások... Kérdésre az az indoklás, hogy Pál Ferit védik, ám ő nincs jelen az oldalon. Meg egyébként is, kitől? Leginkább talán önmaguktól lehet érdemes. Zárt oldal, zárt elmék, zárt szívek? Nem tudják, hogy nem elég Pál Feri-t szervezni, hozzá misére járni, vele parolázni, együtt fényképezkedni, sajtóban nyilatkozni ... Nem tudják, hogy nem tudnak szeretni, nem tudják, hogy nem tudnak szeretetből példát mutatni a megbélyegzett melegeknek, buddhistáknak, zsidóknak, az eltérően gondolkodóknak ... Sem a rajongó tömegnek, sem azoknak, akiket elüldöztek vagy betörtek, és nekem sem. Pedig Pál Feri - túl a buddhista múltján, inkább mert hétköznapi pszichológiáról beszél, no meg a mai "spirituális" divathullámban sikk lett ilyen körökbe járni - nem csak vallásos keresztényeket vonz. ... Jézus sem volt keresztény - tudjuk, ez sokkal később alkotott fogalom -, és nem akart irányítani, inkább tanítani, példát mutatni szeretetből.
Olyan szomorú, ha egy az Ő nevét kántáló közösségben is, a huszonegyedik században az öröm helyett a félelem fertőz, a félelem vonz be, tartja össze a nyájat, taszít ki vagy torzít el személyiségeket.
Intermezo 2.
A nyilvános bűnöst kiközösítették, s megtiltották neki, hogy a templomba menjen. Mérgét Istennek kiáltotta el:
- Nem engednek be, Uram, mert bűnös vagyok!
- Mit panaszkodsz? - válaszolta Isten. - Engem sem engednek be.Intermezzo 3.
Fogoly - szólt a Fő Inkvizítor -, avval vádolják, hogy arra bátorítja a népet, szegjék meg a törvényeket, tradíciókat, és szakítsanak szent vallásunk szokásaival. Beismeri bűnösségét?
- Be, uram.
- Továbbá, hogy keresi az eretnekek, prostituáltak, nyilvános bűnösök, a zsaroló vámosok, a nemzetünk gyarmatosítóinak, egyszóval a kiközösítetteknek a társaságát. Beismeri?
- Be, uram.
- És azzal, hogy nyilvánosan kritizálja és elítéli azokat, akiket Isten templomában tekintéllyel ruháztak fel. Beismeri?
- Be, uram.
- Végül pedig azzal, hogy átdolgozza, kijavítja és megkérdőjelezi hitünk szent tanait. Beismeri?
- Be, uram.
- Fogoly, mi a neve?
- Jézus Krisztus, uram.
Intermezzo 4.
- Te presbiteriánus vagy?
- Nem, mi más gyűlölethez tartozunk.
...
A keresztény így szólt a buddhistához: Mi valójában testvérek is lehetnénk. De ez csak az idealistáknak és a butáknak való. A praktikusok számára a testvériség a hitek azonosságában nyilvánul meg.
...
Hogy tökéletesen gonosz legyél, ahhoz nem kell a törvényt áthágnod. Elég, ha az utolsó betűig betartod.
...
A legtöbb ember hite, sajnos elég a gyűlöletre, de kevés a szeretetre.
Intermezzo 4.
- Te presbiteriánus vagy?
- Nem, mi más gyűlölethez tartozunk.
...
A keresztény így szólt a buddhistához: Mi valójában testvérek is lehetnénk. De ez csak az idealistáknak és a butáknak való. A praktikusok számára a testvériség a hitek azonosságában nyilvánul meg.
...
Hogy tökéletesen gonosz legyél, ahhoz nem kell a törvényt áthágnod. Elég, ha az utolsó betűig betartod.
...
A legtöbb ember hite, sajnos elég a gyűlöletre, de kevés a szeretetre.
(Anthony De Mello)
A külvilág érzékelésében nem juthatunk mélyebbre, mint ameddig önmagunk szemlélésében eljutottunk. Amit magunkban elfojtunk, azt hárítjuk, elhazudjuk és nemlétezővé szeretnénk tenni kívül is. Szembecsukással, fejelfordítással vagy erőszakkal. Babits példája naponta visszaköszön. Mind tartunk valahol az úton. Úgy hiszem, nagy baj akkor van, ha ön- és közámítunk arról, hogy hol...
Megbélyegzés, kirekesztés, koncepciós perek, ellenségkép, bűnbakok és boszorkányüldözés. Munkahelyen, családban, kisebb és nagyobb közösségekben, nemzetben, egy frusztrált, önmagával szembe nem néző társadalomban bárhol. Hol vagyunk mi még Reményik Sándor csendes soraitól? A félelemből fakadó hallgatás nem belső békéből eredő csendesség, a bűnök elnézése - legyen szó kisközösségről, nemzetről vagy emberiségről - legfeljebb ál-pacifizmus... Bűnrészességnek is nevezik.
Az egyes emberekben megbúvó elfojtások, sebként gennyedő szorongások, önmaga elől is elrejtett motivációk "közösségépítő" ereje nyomán időről időre összegyűlik a szép számú asszisztencia egy máglyaépítéshez.
És árad a keresztényi - vagy bármilyen címkével feldíszített - gyűlölet.
(Zárszóféle: A megbocsátáshoz - amint az a gyászfolyamatokban lenni szokott - az idő mellett nélkülözhetetlen a harag lépcsőinek bejárása is. Persze a bocsánatkérés sokat segíthet... Elengedem ezt a történetet, eltávolodom ezektől az emberektől, és maradok Pál Feri online híve. Lármázásom nyomán elmaradtak a nyíltan kereskedelmi és politikai hirdetések, talán - remélem, mert napi szinten már nem követem az eseményeket - a korábbi évek gátlástalan cenzúrája és a közösségi oldalról való letiltások is. Így is van még éppen elég eszköz - interneten innen és túl - a hatalmat szorongató kezekben. Ám talán sikerült hozzásegítenem néhányakat legalább ahhoz, hogy pontjaikat lecseréljék kérdőjelekre. A felkiáltójelek ponttá szelídítéséért nem tehetek semmit. Magamért is ennyit tehettem itt. Úgy hiszem, tisztában vagyok a motivációimmal. Mindenki maga felelős a felébredéséért.)
Vonatkozó bejegyzések:
Akiket Pál Feritől kaptam: Ram Tzu, Hamvas Béla és más...,
Rajongás, karizma, jelenlét... - Feldmár, Tolle...,
Gyengeségeinkből erősséget
Sosem élsz oly teljesen...
E blogbejegyzés publikálásához, publikációban való felhasználásához a Szerző engedélye szükséges.
A magáncélú megosztási korlátozás okafogyottá vált, feloldom. A kéretlen "hírvivők" lelki élete miatt pedig csak szomorkodom, ha úgy gondolják, emberi apparátusoknak kell megfelelniük. Az első változat kiszabadult, érkeztek az újabb fenyegető, térítő és szitkozódó üzenetek. Ezek nyomán tovább írtam, és noha eredetileg nem terveztem, néhány nappal ezelőtt - nyomatékosítandó, hogy minden soromért vállalom a felelősséget - Pál Ferinek is elküldtem. Hogy átjut-e a védőbástyákon, esetleg csak az ér el hozzá, amit szeretne megkapni, vagy hogy lesz-e változás, már nem az én dolgom. A "pálferis" oldalon közzé tettem - nem tudván, egy percig is ott marad-e -, majd az egész társaságból kiléptem.
Utóirat (2014. december): A végkifejletről a hozzászólásokban olvashat az érdeklődő.





.jpg)




