2014. augusztus 11., hétfő

Camino Finisterre: Ut a Vilag Vegere... plusz egy kanyar

Motto:

"Hány kötetnyi tanulság,
Míg egy céltalan célba érsz. Százkilónyi igazság, És cipelni oly nehéz, Míg egy világba be nem férsz..."
(Gerendas Peter: La Dolce Vita - es persze, hogy egy olvasom talalta nekem...)

NEGREIRA

Ket evvel ezelott, a Camino Primitivo utan jartam mar itt. Korabban, a Francesrol busszal mentem Finisterre-be, am masodszorra hagytam idot a setara. Esoben is tetszett az ovaros. Most szep ido fogadott, az allami alberguebe is bejutottam, sot, egy masik szallasra beengedtek szamitogepezni. Ebedre zacskos levest "foztem", meghivtam ra egy olasz fiut, am meg igy is maradt, hat kiszaladtam vele az udvarban satrazokhoz, es egy lanyt boldogga tettem vele. A szamitogep mellett pedig egy fiu toporgott, szerette volna hasznalni, am en orakig ultem rajta. Karpotlasul hagytam benne neki ingyen negyedorat. Este megkivantam egy forro csokit (instant ColaCao) az automatából, am minden apromat a kompjuterbe dobaltam. Most en toporogtam az automata elott, kerdezgettem, ki tudna valtani, amikor egy sose látott hazaspar bedobta a szukseges osszeget, majd legyintettek, hogy meghivtak, es elmentek aludni. Se elotte, se utana nem lattam oket. Hat igy adunk, hogy kapunk. 




Szoborotlet a "Szabadsag" terre: a vendegmunkasnak indulo apa utan nyulo fiu, az otthon hagyott csalad, vallon a kis batyu, a ferfi laba kiszakitott gyokerekben vegzodik, az egesz folott pedig a foldgolyo 


Mint a budai varbazar


SANTA MARINA




Galiciai ketoldalas kereszt (Jezus es Maria, vagy olykor a szent csalad)

Na tenyleg, ha a hulyeseg fajna... De hat faj is! 
Szoval hogy a Seminario Menorban valaki kitett a folyosora egy egykezes botot, szoktak ilyet, ha nem akarnak erte a repulon fizetni. Megorultem, felvettem. Ki is probaltam, mukodott. Aztan mindjart az elso napon, Negreira fele nem is volt ra szuksegem. Utana azonban szukseget ereztem, elovettem, es ... hat megint ugyanaz, nem lehetett kinyitni. Nem volt eleg ez a lecke egyszer, pedig milyen bolcsen ki is fejtettem az elozo irasban. Persze, hogy megint stoppot kaptam, ami atvitt egy hegyen, es az epp eleg volt, hogy a napot kibirjam. 
Reggel, a negreirai indulaskor vettem eszre, hogy a santiagoi papneveldeben talalt  botnak se jo a teleszkopja, hiaba probaltam akkor ki - rozoga, megbizhatatlan volt, gondolom ezert nem akart rafizetni a gazdaja a repulon. Tegnap nem kellett, nem hasznaltam, megint foloslegesen cipeltem. Na akkor ettol is szabadulas. Csakhogy az izolieremet meg szetszortsagomban ottfelejtettem a szallason. Igaz, utoljara Tomarban, tehat jo regen vettem hasznat, a koszos matracra teritve komfortosabban ereztem magam, de mas kibirta enelkul is.(Remelem, ez valoban szuksegtelen holminak bizonyul, nem kell majd a szabadban aludnom.) Meg mindig az a lecke van, hogy nem kell folosleges targyakat, embereket cipelni? Hanyszor kell megkapni ugyanazt a tanitast, hogy megtanuljuk?
Valahol meg a napszemuvegem pantjat vezitettem el. De jo volna inkabb belulrol  hagyni el  a folosleges kacatokat... 



Utkozben most is legelesztem. Szederrel a napi gyumolcsadag kipipalva. Anizsviraggal a zoldseg is.


Anizsvirag

Ugyan a turisztikai tudosok listajan harmincharom kilometeren belul nincs semmilyen tulajdonban zarandokszallas, szerencsere nehany faluban megis akad magan-albergue. Itt is. 
A faluba erve egy borjuformaju kutya ballagott felem farkcsovalva. Siman feldonthetne, vagy torkon ragadhatna, de csak a kezem ala hajtotta az enyemnel ketszer nagyobb fejet ez a fenevad. En mindig igy jarok az uton, kicsivel, naggyal, az is megtortent a Primitivon, hogy egy ilyen falusi, loncsos behemot kozedett, majd ot lepessel elottem hanyattdobta magat, legyek mar oly szives a hasat simogatni. 
Shirley McLaine a nyolcvanas evekben jart a Francesen, es ha jol emlekszem Foncebadon kornyeken talalkozott egy falka veszett kutyaval, Azt is irta, hogy rajta kivul senki, sem a helyiek, sem a kozvetlenul elotte-utana jaro zarandokok meg csak nem is hallottak errol. Az o mentalis harca a kutyakkal az o aznapi leckeje volt. Nem tudom,  mivel valtotta ki a veszett kutya-falka jelenest, am konyve nyoman rossz hire kelt a caminon fenekedo joszagoknak. Engem is ovtak toluk itthon, ami azert is erdekes, mert eletem elso negyedszazadaban hiszterikusan rettegtem a kutyaktol, aztan valaki a nyakbam  sozott egyet. Kaptam mesteremul. Ugy latszik, a tanulnivaloink szerint a Camino-n is kinek angyalok, kinek Szuz Maria, kinek meg a veszett kutyak jelennek meg. (Hogy a Francesen egyszer en meg "Dogville" konszolidalt polgarai koze tevedve majdnem odavesztem, azt csak a Lars von Trier-rajongok erthetik. A fuzetembe leirtam a telepules nevet, am azota se neztem utana, hogy a fizikai sikon is letezik-e... )



Eppen teregettem  delutan, amikor egy auto bekanyarodott az udvarra, egy nyolcvan es a halal kozti bacsi pattant ki a kormanytol, elkezdett valamit hevesen magyarazni. Ugy tunt, duhosen veszekszik. Segelykeroen pislogtam a teraszon ulo spanyol csapat fele, egyikuk beszelt kicsit angolul, igy tudtam meg, hogy a bacsi azt magyarazta, mindjart esni fog, teregessek inkabb a pajtaba, es ha kell meg tobb csipesz, azt is ad. A tolmacsom fel is ugrott, hogy megmutassa a pajtat. Na... Hat ezek utan odamentem a tulajdonos csaladhoz tartozo bacsihoz, es "gracias", meg a vallat is megsimogattam, o meg boldogan kivillantotta az osszes kapa-fogat (de legalabb a sajatjait). Kommunikacios zavarok. A tanulsag feldolgozasa meg folyamatban...



Santa Marina-i lakotelep, a XII. szazadi templom mellett ...


PONTE OLVEIRA



Galiciai melyut

Egy aranyos emlek helyen setaltam at. Ket evvel ezelott majusban egy traktor jott szembe a mezon at vezeto folduton, tavolabb megalt, a traktoros kiszallt, es lattom, hogy az ut szelen hajolgat. Aztan elindult felem, mellettem megallt es az ablakon kinyujtott egy csokor viragot, "Buen Camino"-t kivant, majd tovabbhajtott. 



 Mikor ezt a viztarozot meglattam, repesett a szivem, mert tudtam, hogy kozeledem ahhoz, amiert iden sem a buszt valasztottam... 


Az ugy volt, hogy az elso zarandokutam vegen en is csak busszal mentem ki Santiagobol Finisterre-be. Masodszorra aztan tudtam idot szanni a haromnapos ut vegigsetalasara. Akkor, Negreira utan, belebotlottam egy spanyol lanyba, aznap csak tizegynehanyszor, es ugyanennyiszer probaltam lerazni. Szep volt az ut, elvoltam magammal. Delutanra annyira megis megadtam magam, hogy kideruljon, o csak ezt a Caminot jarja vegig, mert Finisterre-be lesz valami ezoterikus fesztival, aminek o a szervezoje. 
Estere pedig egy - senki altal elore nem jelzett - szines kockakbol szetdobalt szallasra bukkantam, mintha maga Le Corbusier talalta volna ki. Viccesnek lattam, bementem, Almudena meg eppen ott allt a pultnal. A szallasert probalt fizetni, azonban keszpenze nem volt, kartyaval meg nem lehetett. Gondolkodas nelkul kolcsonadtam neki. (Kesobb otthon mindenki szetnevette magat azon, hogy en adtam kolcson, aki felpenzzel, ehen halni mentem ki...) A tulajdonos (az egyik kontenerben lakik a csaladjaval, lathatoan nem veti fel a penz) azonban az en agyamert nem kert semmit, annak oromere, hogy en voltam az elso magyar zarandok az eleteben. Ejjel egy szipogva parnajaba siro spanyol ficko orra ala dugdostam papirzsepkendot, annak, aki este koszonesre se meltatott. Masnap bepotolta. Reggelit is ingyen kaptam, Almuet megint en fizettem. A szereplok kozul senki nem tudta, hogy bajban vagyok, a Finisterre-Muxia lezarasig, majd a barcelonai visszautazasra nem tart ki a penzem. Bennem az itteni  felulirta az addigi ut megtelehez kapott varatlansegitsegeket. Egy idegen szállástulajdonos elso pillantasra megajandekozott. Reggel ketszer egymas utan ragyogott fel szivarvany az albergue felett. Almuval csak bamultunk ki az ablakon,  hogy az itteniekkel szovetseget kotottek az egiek (ikonografiailag is ez a kep jelentese). A joember azt is felajanlotta, hogy a szakado esoben levisz bennunket kocsival Cee-be. Ott nagy olelkezesek, halalkodas. Az o nevet nem kerdeztem meg, am a helyet mindenhol ajanlottam, ahol csak tudtam. Almu ketszereset adta vissza az osszegnek, meg meg egy ebedet is. Marasztalt Finisterreben, jo lesz, ilyen szertartas, meg olyan... fuvart is szerez nekem Barcelonaba... Kitort bennem az eloitelet al-spiri-ezoizekkel szemben, meg kulonben is, fejembe vettem, hogy Muxiaba is elmegyek, nem engedtem ebbol egy jottanyit sem. Ra is faztam, Muxiaval nem szerettuk egymast, am ez mar egy masik tortenet... 



Ez az. Refuxio da Ponte. Benzinkuthoz jobban hasonlit, azonban  etterem es zarandokszallas Ponte Olveiraban

 


"Ott szeretnek elni, hazamban, az ut mellet, ahol az emberek sokasaga elhalad; vannak koztuk jok, vannak rosszak, gyengek es erosek, bolcsek, ostobak - mint ahogyan en is az vagyok. Akkor viszont miert lennek en az, aki megveti oket, vagy cinizmusaban kikozositi? Ott szeretnek elni, hazamban, az ut mellett, es az emberek baratja lenni." (Sam Walter Foss)

Ha valakinek ezt sikerult megvalositania, akkor a fenti kepen lathato csaladnak biztosan. Balra az edesapa,jobbra a huszoneves fiu, kozepen a mama. 
Szoval most ugy ereztem, meg kell oket latogatnom, rajuk kell pillantanom, mukodnek-e meg. Gondoltam, nem szolok semmit. Igy is tettem. A pultnal uldogeltem, amikor a hatam mogul ram kialt valaki spanyolul, de meg en is megertettem az oromot a hangjaban:"Ooo, te vagy az, aki itt voltal az Almudenaval! - s mar ugrott is a nyakamba az en csodatevo angyalom. Meselte a felesegenek, a fianak, hogy mar jartam itt, am a csattanot mar en mondtam el, a srac forditotta angolbol. Hogy bizony akkor nekem mennyire jol jott az o ajandeka. 
Az asszony onnantol nem engedte tobbe, hogy egyedul uldogeljek a pultnak, mindig odahivott a csaladi asztalukhoz.
Egyet aludtam ott, ket ejt fizettem, megtortem a szombati bojtom, hogy tudjak náluk fogyasztani.
A hangulat egyebkent is jo volt, kolcsonadtak a hangszorojukat, es egy lengyel zarandokcsapat fantasztikus kelta- es klasszikuszenei valogatast adott le a youtube-rol. Hosszasan csevegtem egy hegedus sraccal Bachrol, komolyzenerol angolul (!... es meg kottat se tudok olvasni), aztan egy huszoneves magyar testverparral vipassanarol, az eletrol, sok okosat mondtak nekem, vilaglatottak, megadtak az emilcimuket, ha valamely foldreszen infora lenne szuksegem, ok hatha tudnak adni. Irigyeltem is oket, hogy olyan csaladban nottek fel, ahol mindket szulojuk vipassanazik, igy ok is, a papa nemreg a zazenre nyergelt at... Aztan elgondolkodtam. Hogy bar egyutt elnek, a mamarol nem esett szo, a fiuk pedig nem talaljak a helyuket sehol sem. Na igen, ha valami helyett kezdunk el meditalni, akarmizni, olyasmi helyett, amivel nem tudunk szembenezni - lehet ez barmi - , akkor ezt az elkerulo hadmuveletet atadhatjuk bar a kovetkezo generacionak is, boldog senki nem lesz tole. Persze elkerules es elkerules kozott van kulonbseg, s ha a valaha engem korulvevo felnottekre gondolok, akkor tovabbirigykedem (ami mogott mindig onsajnalat huzodik...).
Vasarnap reggel indultam tovabb, korabban, mintsem ebren lettek volna, igy aznapi reggelimet mar Olveioraban koltottem el. 
Ez a zarandokszallas nem lehet a tisztasagarol hires, az etterem sem a jo konyhajarol, am annal inkabb a benne lakok, a zarandokokkal elok sziverol. Ha valaki arra jar, kerem,  koltson el valamennyi penzt ott, hogy tovabbra is fentmaradhassanak. A szallas egyebkent "donativo", es valoban az, nem ugy, mint nemely egyhazi albergue, ahova ugyanez van kiirva, bent aztan megmondjak, mennyivel kell tamogatnod a helyet, a markukat is tartjak erte. Tudom, hogy sokaknak a "donativo" azt jelenti, hogy ingyenes, nem is fizetnek erte, am ha ez gondot jelent , kiirhatnanak szabott arat, szerintem nem erdemes mast mutatni kifele, mint ami bent van. Egy intezmenynek sem. 
A free wifi is azt jelenti itt, hogy valoban kodolatlan, nincs fogyasztashoz kotve.
Kóbor kutyaként erkeztem Ponte Olveiraba, két évvel az egyetlen találkozásunk utan. Ugy fogadtak, mintha hazatértem volna, egy nappal a Világ Vege előtt.

...Nekem tobb, mert jólesett ezen a háromnapos Caminon egy hétig bandukolni, kedves helyeken megállni.



Olveiora. Regi (spanyolul orreo, gallegoul horreo, kelta eredetu gabonatarolo) es az uj talalkozasa. Nekem tetszenek a gyakorta lathato "papirforgok"

O LOGOSO





A Xallas folyot kovetve...


Szep nap, szep ido, alig mentem valamennyit, amikor egy hegycsucson hivogato alberguebe botlottam. A GPS-re pillantottam telepulesnevert, am csak annyit irt, hogy 178 meterre vagyok a sajat poziciomtol. Hat ez mar valami! Ha a megvilagosodashoz keves is, az aznapi maradashoz epp elegge jo hir. Legyen ez a hely barhol (nem is kerdeztem, csak reggel tudtam meg egy fali terkeprol), tiszta szobak, kedves lanyka fogadott, hazias, finom etelek az etlapon, mi kell tobb egy zarandoknak.




Egy skot joemberrel kerultem egy szobaba, aztan az etteremben kulon asztalnal ulve valahogy elkezdtunk atbeszelni egymashoz. Miota elhataroztam, hogy nem tudok angolul, azota sorra megtalalnak a native speakerek. Az osszes caminoimon nem beszteltem veluk annyit, mint pl. tegnap. Jol megertettuk egymast, bar ez nem a nyelvtudasomnak, inkabb a hasonlo gondolkodasnak koszonheto, es annak, hogy meg akarta erteni, amit mondok.    Vicces volt az is, hogy megbeszeltuk, milyen bolondok vagyunk manapsag, egy szallasra erve mindenki nekifog a telefonja, tabletje nyomkodasanak, ahelyett hogy beszelgetne. Ennek oromere nyomban bejelolt, aztan orvul lefotozott, de atkuldte, es bar áthívott a sajátjához, tehát már egy asztalnal ultunk, egymas oldalat kezdtuk el nezegetni! A ket perces szunetekben viszont tartalmas beszelgeteseink voltak. Turizmus kontra zarandoklas, nemetek a caminon, a  hasonlo elethelyzetunk.  Lattam rajta, az, hogy athivott az asztalahoz, nagy lepes  neki. Meg is jegyezte, hogy neki mint eszaki embernek furcsa, hogy itt a Caminon rovid idon belul kozel tudnak kerulni egymashoz emberek, neha csak nehany mondattal erintik meg egymast, aztan tovabb mennek. Hat igen, ez is kozos tapasztalat. Meselte, hogy kicsit csalodott a Francia utban, mert zsufolt volt, nem ilyennek kepzelt egy zarandokutat, bekesebbre szamitott, es Santiagot se kedvelte meg. Ez megint kozos elmeny. Egyetertett a karacsonyi bevasarlasos hasonlattal. Megosztottam vele a hatalmas pizzamat, meghivott egy italra, am ugy ereztem (vagy csak ravetittettem), hogy nem szivbol teszi, inkabb azert, hogy ne maradjon adosom. Koszonettel nem kertem. Eleg egy skotnak is egyetlen lepest megtennie egyszerre. 
Szep es aranyos recepcioslanyka  sajat telefonjukon foglalt nekem szallast Cee-ben, leveve rolam a spanyolul egymast nem ertes gondjat.


CEE



Let´s see the sea at Cee!

Egy regi olvasom uzenete itt ert utol. Orommel ujsagolta, hogy egy baratja szinten most jarja a Camino-t, atkuldte annak lelkendezo posztjat, hogy hurra, mar megtett ennyi km-t, es mar csak annyi van hatra. Nekem meg itt kapcsolt be a teljesitmenyturazok iranti ellenszenvem, es tettem egy becsmerlo megjegyzest, melyet csak a o lathatott, a baratja nem. Aztan kaptam egy linket, melyen a lelkendezo szakadt papucsa lathato egy kilometerkovon hagyva. Hogy valami jot is mondjak, hozzaszoltam a lelkendezo oldalahoz, dicsertem a kilometerko kagylojanak szokatlanul szep kidolgozasat. Aztan el is felejtettem az egeszet... 
A privat alberget, melyben helyet kaptam, egyetlen ferfi uzemelteti, o a takaritono, a recepcios, es minden egy szemelyben, napi 18 oraban, ertheto, ha nincs ideje nyelveket tanulni. Kezenfekvo lehetett volna, hogy rakerdezzek (kezzel-labbal), maradjak-e egy idore segiteni, szallasert, ellatasert. Vegul megse tettem. Furcsa volt, hogy szemelyre es csak aznapra szolo jelszavakat ad ki a wifihez - majd leharapta a fejemet, mert elveszitettem az enyemet -, de meg a fizetos szamitogephez is. Mint ki attol fel, kihasznaljak. ( Vö. Ponte Olveira.) Ilyen rendszert meg nem is lattam. Az egyebkent kedves ember haromnegyed nyolckor kiverte a lustalkodokat  az agybol a takaritassal, igaz, patyolat rendet tartott. Sokan allnak sorban, honapokig varnak arra, hogy valahol onkentes hospitalerok, hospitalerak lehessenek, bizonyara nem itt keresendo az oka annak, hogy egyedul van. Kedves volt, de azt ereztem, nem bizik meg senkiben. Akkor hat legyen ugy, a munkahelyi konfliktusokra meg korantsem vagyok felkeszulve. Engem amugy is mar nagyon hivott a Vilag Vege. 


Kilatasaim az ablakbol. A faknal, a feher teren felnott jatszoter van. 
Reggel lattam is egy idos holgyet edzeni ott. 




FINISTERRE

Alomszep seta vezetett a Vilag Vegere. Itt-ott leultem egy kore, vagy egy partkozeli kavezoba, es csak bamultam. 




Balra Corcubion, jobbra Cee


Corcubion


Zarandokosveny


Eukaliptuszok es parfanyok kozott egyszer csak elobukkan az ocean


Anizsvirag es szeder legeleszesevel a napi zoldseg-gyumolcs szukseglet kipipalva



Tavolban a Finisterre-fok. A Vilag vege kodbe burkolozik... 


A Camino-k evszazados celallomasa Santiago de Compostela. Am en nem rajongok e vatikani barokk bazarert. 
Sokkal inkabb vagyom mindig vissza Finisterre-be, avagy ha jobban tetszik, Fisterra-ba, a Vilag Vegere, ahogy egykor hittek. FINIS TERRA. Valaha, joval a keresztenyseg elott az Europat (ma is) behalozo osszes Camino ide vezetett. Keletrol, delrol, eszakrol ide zarandokoltak a nepek, szamos osi kultura es kultusz (Neptunusz, Izisz, Napisten stb.) kozpontja volt, na nem is a varos, de a Cabo Fisterra. Szakertok szerint a fok folotti hegyek ma is orzik a regi szentelyek nyomait,  valamint a mai - felig trefas - caminos szokasok.
Az osi, "pogany" rituale:

1. Evszaktol fuggetlenul megfurdeni az oceanban. A regi enunk leoblitese. Valamint a magzatvizre es az oceanra, az elet bolcsojere is utal.

2. Elegetni a teljes ruhazatot (regen egy szal ruhaban jartak vegig az utat). Ami a regi enbol maradt, most eleg. A persona, a szerep-maszk, amit a kulvilag fele mutatunk.

(Az elso ket szokasnak higieniai okai is vannak, talan ezert is maradt fent a kozepkorban.)

3. Megnezni a naplementet a vilag okorban velt vegenel. Elbucsuzni regi eletunktol, hogy a masnapi napkeltevel teljesen ujjaszulethessunk.

(Bizonyara van tobb jelentesuk is, en ennyirol tudok.)



Ahogy leertem a hegyrol, megpillantottam egy idos zarandoknot, amint epp jon ki a vizbol. O sem halogatta a dolgot, a kovetkezo napokra varhato esos ido miatt en se tettem. Rabiztam a zsakomat, es belevetettem magamat a habokba. Korulbelul harom karcsapas erejeig, s mig vegiggondoltam, amit a vetkozes kozben  elterveztem. A levego 18, a viz 17 fok volt, kijonni jobb volt, mint bemenni. Elso pont tehat ismet kipipalva. 



Ritualis furdom helyszine a finisterrei obol. 

A varoska hataraba erkezve elsotetult a kethonapos okostelefonom, nem reagalt semmire. Nocsak, a Vilag Vege a telefonom vege is lenne? Vege a wifinek, GPS-nek, fenykepezesnek, ahol lehet szallasfoglalasnak, veszhelyzeti telefonalas lehetosegenek, face-n logasnak ... es kepek, jegyzetek hijan a blognak is? Az is lehet, hogy vissza kell fordulnom Magyarorszagra, garanciaban megjavittatni? Hiszen elvagva mindentol nem mehetek tovabb. 
Erre rimmelt kesobb a szallason egy palyakezdo tanar imaja, hogy csak a draga telefonjat el ne lopjak, el ne veszitse, csak azt az egyet ne... 
Meg nehagy eve is elindult mindenki telefon es egyeb kutyuk nelkul. Ma mar vagyont ero keszulekektol fuggunk, rettegunk ertuk, nem egymassal, de veluk beszelgetunk, ok adjak a biztonsagerzetunket. Pedig en epp ezert nem hoztam tabletet. Hogy tovabbra is otthagyhassam a zsakomat magam helyett, alljon o sorban a zarándokszallasok elott, hogy a fejem ala rakhassam, ha uton er a faradtsag, hogy ne kelljen kulon taskaban gepeket cipelnem, amikor a hatimotyomat jarmuveken dobaljak, es ne kelljen felnem a draga vesztesegtol. Ehhez kepest elhoztam egy havi fizetest ero telefont, s emellett netcafekban elkoltottem mar vagy szaznyolcvan eurot, egy tablet arat a blogirasra. Okos...  Kozben persze logok a szeren. Ahogy a zsakom jelenti minden tulajdonomat, a telefonomba toltott irodalom az otthonomat, ugy a blog az osszes kapcsolatom a hazammal, (a blogomat addig nem olvaso, hozzam kozelallokat is ide tereltem -azt a mind kb. ket embert - , hogy egy helyre kelljen csak belepnem, es mert korulmenyes lenne ujra elmeselnem, amit ide mar leirtam.) 
Persze hogy nyomban tudtam, miert tortent, ami tortent! Az elso utamon a szinten uj telefonom wifi- es egyben GPS-antennaja halt meg a masodik heten (akkor meg a tobbi funkciot meghagytak nekem a tanitok), azutan, hogy vegig bekapcsolt keresovel setaltam a varosokban, lesve, hol lophatnek csatlakozasi lehetoseget, es egesz nap a kovetkezo face-posztot fogalmaztam (az elso ket utamat nem irtam blogba, bar volt mar akkoriban is). Eppen akkor, amikor nagyon kellett volna a GPS, mert a kulso jeleket kovetve megis eltevedtem, nyolc oran at nem lattam telepulest, ot oran at embert sem, vegul  Dogville-ben talaltam magamat, oda sikerult bemenekulnom (Lars von Trier-rajongok az ertelmezesben elonyt elveznek),  aztan legalabb a belso antennaimat bekapcsolva meg idejeben kimenekulnom. 
No jo, meg mindig face-fuggo vagyok. Blogot lehet irni anelkul is, hogy naponta tobbszor a kozossegi portalt pasztazzam. Tehat okosan, mertekkel... Csakhogy most extra urugyem is van a kapaszkodasra, lasd fentebb. Sok volt az elengednivalobol, sokat el is engedtem, de meg nem tudok mindent. Ha az elso ut leckejet nem tanultam meg, most aztan mindent elvesznek tolem? Ez is milyen szimbolikus...



Aranka a nap csikos hosevel, es az aprocska kert

Az uj magyar alberguet, a Por Fin-t kerestem meg, es Aranka polgari szalonjaba csoppentem. Apro kert, tiszta szobak, este borozgatas, beszelgetes, haziasszonyunk a napi adminisztraciobol fel-fel pillant, mond valami bolcset, hogy pl. "ha sokat logsz rajta, nem veletlenul romlott el a telefonod, ugye tudod, mit jelent mindez?", igen, tudom. Masnap elkiser az egyetlen telefonboltba, szerelo nincs, ott azt mondjak, vege a kepernyomnek, szakszerviz csak Barcelonaban es Madridban van, garanciam meg ugye Magyarorszagon. Pfff... Elo a tartalekot, a keteves Motorolat, aminek epp indulas elott romlott el.. - na mije?- a wifi-antennaja. Figyelmeztetes figyelmeztetes hatan, tanitanak szorgosan, am nem vagyok valami jo tanitvany. Ahogy a  pesti szervizben mondtak: "javithatatlan", Ezert vettem az utolso pillanatban a Nokiat. 
... Hogy ket honap mulva tonkremenjen. Na szepen vagyunk. Az elozo irasban, a csodaim megosztasara vonatkozo ketelyeimre kapott azonnali valasz lehetoseget mar ne is emlitsem. Fontos irnom, mert szeretek irni, de nem feladatom  barmilyen aron, nem dolgom fuggonek lenni. Hajaj, a mertek, a mod, az ido, es a hely...!

Egy delutan visszaterve a szobaba, egy szoke magyar no koszones es bemutkozas helyett ramvicsorgott, hogy a zsakomat a tiszta agynak tamasztottam, Aranka tette el, es ezt biztosan igy illik, mondta epesen. Megkerdeztem, mire ez a szamonkero, vadlo hang, erre o, hogy kinos volt. Neki? O is vegigcipelte a buntudatkeltes otthon nyilvan megszokott jatszmajat, es vissza is viszi. A szalonban is hegyezte ram a fulet, mibe tudna belekotni, am nem sikerult volna a tobbiekkel valo konfrontacio nelkul, igy feladta, sertetten kivonult. Arankatol termeszetesen elnezest kertem a figyelmetlensegemert. Egyebkent meg: "hajra magyarok" es "szeressuk egymast, gyerekek"...!
A szallason egyebkent nemzetkozien, de csaladiasan voltunk. Van aki mar a masodik hetre ragadt itt, ringatozott e vilagvegi feszekben, mielott a sajat zavarosaba visszament volna. Itt tudtam meg, hogy a santiagoban megismert misszios Krisztian testverrol korbeszaladt mar a hir az alberguekben, vigyazat, szelhamos. Uzennem en az elozo reszben emlitett utitarsnomnek, hogy az emberismeret onismereten alapul, erdemes lenne megvizsgalnia, hogy miert nem akarja onmagat latni, a mindenkirol jot feltetelezes nem ereny, csak rovidlatas, a szentseg az, ha az arnyekkal egyutt tudnank szeretni magunkat, masokat... Persze nem teszem, hiszen nem akarja onmagat latni.
E legkorben eshetett meg az is, hogy egy epuletrestauratorno felajanlotta, felmaszik a tetore, es eltakaritja az altalanos zavart okozo, halott albatroszbebiket. Felmasztunk a padlasra, o ki a tetore is, keresere hordtam fel a forro vizet, zsakot, partvist, amit kert, es kalakaban megoldottuk a gondot. Innen is emelem kalapom elotte, en meg a tetemeket magabafoglalo zsakokra se tudtam ranezni. 
Aranyos jelenet volt aznap delutan, ahogy az eso elol Aranka szalonjaba menekulve ultunk harom magyar nok, es arrol beszeltunk, hogy mar a tornaorakrol is felmentest kertunk, soha nem sportoltunk, valahogy megis eljottunk idaig. 
Meg elso reggel egy ismeretlen srac hajolt folem az agyban, csuklojat nyujtogatva magyarul kert, hogy kossek ra egy szalagot. Azota se tudom, mibol gondolta, hogy magyar vagyok, talan csak nem beszeltem almomban. E figuraval es nehany mas magyarral kesobb a nappaliban kezdtunk csevegni, rola kiderult, hogy szinesz Szolnokon. Ramutatott az utitarsara, kollegajara is, aki csendesen uldogelt egy asztalnal. Mi mindenesetre jokat nevettunk, frocliztuk egymast, azt is megtudtuk, hogy ok csalodtak a Camino Frances-ban  es Santiagoban is, zsufolt volt, nem erre szamitottak, aztan vegul ugy fogtak fel, hogy legalabb teljesitmenyturanak megteszi... Amikor bucsura kerult sor, mert indult a buszuk hazafele, felmerult a cimcserek kerdese is. Mikor a korben hozzam kerult a papir, tanacstalankodtam,  mit irjak, hiszen csak a blogom neven vagyok elerheto a facebookon. Ekkor kialtott fel a hallgatag kollega: "egy ilyen nevu valaki nemreg hozzaszolt egy fotomhoz!" Az nem lehet, nem is ismerlek... Pedig de. Es bar a becsmerlo megnyilatkozasomrol nem tudott, azert en megkovettem erte. 
Mar megint azonnal megkaptam a tanitast. Spiritualis egoizmusommal egyetlen jel alapjan lebecsultem egy ismeretlent, aki masnap fizikai valojaban jelent meg elottem, hogy szembesuljek, o nem is azt, nem is azert, es nem is olyan... 
Nem firtatom, mekkora matematikai valoszinusege van annak, hogy ket,  csak attetelesen ismeros, egymassal latatlanul bonyodalomba keveredo, mas-mas utvonalrol - en delrol, o keletrol - erkezo magyar talalkozzon a Vilag Vegen. 




Ket szolnoki szinesz, a baloldali Meszaros Istvant kellett megkovetnem


Ket borus napot toltottem a varosban, igy e partok szepsegeit ezalkalommal nem tudtam lefotozni. Termeszetesen mindket esten kimentem a Finisterrei fokhoz. Az elson elvegeztem az egetes ritualejat, ruhadarab helyett most egy listat gyujtottam meg. Aznap a felhok alol kibuvo nap varazslatos lenyugvasat neztem vegit. Masnap vegig tejfolben telt az ido, am en igy, parakopenyebe burkolozva is szeretem e helyet. 




A Cabo Fisterra-n (finisterrei fokon) ma allo vilagitotorony a vilagorokseg resze, kozeleben all a Camino Fisterra "0" km-kove



Ez a zarandok is kuzd a kodben




Naplemente a felhok alatt



... Es utana. Ez mar a Monte Facho laba. Szamos keresztenyseg elotti kultusz kozpontja. Az elozo ittletemkor  megprobaltam felsetalni, am feluton megtorpantam, visszafordultam, azota lentrol tartom tiszteletben


A tenger es a kek eg hattare nelkul is varazslatos volt 


A bronzbakancsot is megtalaltam



Ovek a var, enyem a lekvar. Aprocska parti erod, amilyen errefele a kalozok miatt szokasos

Harmadszor jartam e helyen, nem tudok betelni vele, a Hippi Strand es az Ingokovek meglatogatasa meg igy is kimaradt. 

... es SANTIAGO megint

Motto:

"Szinpadunk szukul. 
Parbeszed nincs, csak larma:
tomegmonolog.
(Fodor Akos: Jelen-kep)



1976-ban allitolag mindossze 6 Compostelat adtak ki, es a helyieknek se volt fogalma arrol, hogy letezik egyaltalan Camino. A nehany elszant zarandoknak keresgelnie kellett az utat (forras: http://camino-story.com/129/). Meg a nyolcvanas evekben Shirley McLaine is alig talalkozott zarandokkal, igaz szallassal es melegvizzel sem. Mindez emlekeztet a Portugal Camino Costa Szent Vince-foktol indulo szakaszanak mai allapotara. Az utvonalosszetetel 2013-ban:
Camino Frances: 151.761 (70,30%)
Camino Portugues 29.550 (13,69%)
Camino del Norte 13.393 (6,20%)
Via de la Plata 9.016 (4,18%)
Camino Primitivo 6.854 (3,17%)
Camino Ingles 4.404 (2,04%)
Muxia-Finisterre  454 (0,21%)
Other Caminos 444 (0,21%)
(forras: http://www.caminodesantiago.me/2013-statistics-for-the-camino-de-santiago/)

Hogy masodszor kellett bemennem ebbe a varosba, melybe szivem szerint egyszer se mentem volna, alkalmat adott raebrednem, a Camino Frances meg ma is mukodik hiteles zarandokutkent! Noha elarasztjak a turistak, tokeletes es tomor, esszencialis kepet ad arrol, amiben elunk. Mondhatnank azt is, hogy a szoftver naprakeszen frissiti magat. Ha valaki nem szembesul magaval ebben a tukorben sem, magara vessen. A tukor pedig ezt mutatja: letharc, kontraszelekcio, uss vagy fuss, ha gyengek vagyunk, eltaposnak, felhigulunk-e a csodakert bizniszelo al-spiritualis, vagy teljesitmeny-igazolasra hajto tomegben, vagy mar eleve higak voltunk, tudunk-e belso utat jarni a divat, az elvarasok, a farkastorvenyek nyomasa alatt, merunk-e megállni, másfele vagy éppen a trendeknek, aradatnak szembefordulva szemlelodni, avagy a letharcban elveszitjuk az egyetlen es igazi Forrassal a kapcsolatot, egyaltalan emlekszunk-e arra, amikor ez meg megvolt...

"mihelyt csatanak
tekinted az eletet,
el is veszted" 
(Fodor Akos: Jatek-szabaly)

Ez jutott eszembe arrol a magyar asszonyrol, aki a Finisterre-i albergeben majd kilencszaz kilometer gyaloglas utan megosztotta velunk MLM-bol magaval cipelt vilagszemleletet gyoztesekrol es vesztesekrol. Ugy hiszem, jobb lett volna neki is, ha otthon hagyja. Masreszt becsultem ot, amiert nehany felelmet magaval hozta, melyek kozul mind talan nem is oldodott fel, de tudatosan, farkasszemet nezve elviselte, nem kerulte meg oket.  

Telefonszerviz Santiagoban sincs, egy boltban vettem spanyol feltoltos kartyat a Motorolaba, jol johet meg, ha szallast kell foglalni (mar ha beszelnek a tulvegen angolul, es nem allami vagy egyhazi szallasado az illeto, mert akkor nem lehet). Kozhasznu informacio: a vásárláshoz papíralapú utlevelet kertek! Szerencse, hogy a korábbi utjaimtol eltérően most van nálam, mivel nem tudom, merre fúj majd a szel. Mondtak, ha itt valakinek garanciaidon tul romlik el a telefonja, vesz masikat. A garancialis javitasokat ok Madridba küldi, 15-21 nap az atfutas. Az eladono azert ranezett a Nokiamra, töltőre tette, es amint a kezébe vette, lass csodat, feleledt. Felmerült az akummulator-problema gyanúja.
Emlitettem mar, hogy a Motorola, aminek indulaskor  javithatatlannak minositettek a wifi antennejat, a Finisterre-i uzembehelyezese ota vidaman elkapja es meg is tartja a vezetek nelkuli halozatokat? Akarhogyis, halat adtam, hogy ez megint "csak" figyelmeztetes, nem vettek el mindenemet. 

Ket pont kozott atmentem a katedralison, hogy ne kelljen megkerulni, meg ha mar ott voltam, aldast kertem a telefon-kezratevos nore. Valaki eppen akkor kiabalt bele a mikrofonba, hogy legyen szives a tomeg nem kiabalni, mert ez itt egy templom. Uhhh... Az udvosseget nyert zarandokok. 

A caminos mely erintesekrol mar korabbanis, meg most is irtam. Azt tapasztaltam, hogy ezek a kapcsolatok kesobb nem mukodnek igy tovabb. Ahogy a megnyilas pillanata elmulik, a kulso korulmenyek valtoznak, atrendezodnek, foleg hazateres utan, az egopancel, a jatszmak, a prizmak is visszarendezodnek. A varazslat messzeszall. Ha eleg felszinesek a felek, vagy kapcsolat-fuggok, akkor eljatszhatjak, hogy baratok lettek,  akar a vilag ket vegerol is osszejarhatnak, ez akkor is csak olyan, mint minden mas hetkoznapi "baratsag", az, amive a haversagot szokas atcimkezni. Eddig - meselhettek barmit - meg csak ilyen peldat lattam mindenhol. Tobbek kozott ezert sem kapaszkodtam a fokvarosi Markba. Jutott eszembe ez eppen itt azert, mert a fentebb emlitett skot joemberel kapcsolatban itt szuletett varatlanul egy megerzesem. Az kiderult, hogy egyedul el,  jol fizeto munkaja volt, belebetegedett, kiszallt, es most nem talalja a helyet, de mindenkeppen otthon akar munkat keresni. Nekem meg Santiagoban az a szo uszott be folyton a fejembe, hogy "tanitas". Es valoban, hozzam is jo turelme volt, figyelmes, biztato. Tanitani sokfelere lehet gyereket, felnottet is, meg hogy mit, az nem is az en dolgom. Ha igaz a megerzesem, akkor ilyen kapuk fognak kinyilni elotte, csak az a kerdes, felfigyel-e rajuk. Napokig halogattam, hogy ezt megirjam neki, mert hogyan annak, aki csak a kezzelfoghatoban hisz. Vegul arra gondoltam, vesziteni valom nincs, o meg hatha nyer, es facebookon megirtam neki. Nem traktaltam avval a keppel, amit en vetitenek ra, azert, mert mindig irigyeltem az angol anyanyelvueket, akik barhol a vilagban megelhetnek native speaker tanarkent, meg ha eredetileg buszsoforok voltak is, hiszen a nyelvtant nem ok tanitjak. Errol nem irtam neki, mert bar nekem kezenfekvonek latszik, nem biztos, hogy beleillene az o osszefuggesrendszerebe.  Nema hallgatas, illetve kitero mese a napi utvonalarol,   azota pedig visszahuzodas. A Ponte Olveira-i mese ket evvel ezelotti Almudenajaval is csak eleinte probaltunk levelezni, am hamar elsikkadt a kapcsolat. (Utólagos betoldás: jóval később, majd a madridi írásban újra előkerül Almudena, legalábbis a híre, hogy ő mégse kerüljön elő...) Megtanultam nem nagyon komolyan venni a hirtelen kitarulkozasok ajanlatait (latogass meg barmikor, irjunk, beszelgessunk maskor is...) orulni a pillanatoknak, fenekig belemerulni az ajandek-erintesekbe, aztan elengedni oket. Itt, ezeket legalabbis. Jo lenne meg sok egyebre is kiterjeszteni. Az is jo volna, ha eszrevennem, ha majd kivetelbe botlok.

Harom evvel ezelott a Camino Francest jartam, a tomeg es a szallasharc miatt nehany szepseg mellett en is csak elszaladtam. Most busszal visszementem Leonba, Ponferradaba es Astorgaba. Utobbi nem maradt ki, am szeretem, es a Platara is itt lehet csatlakozni annak, aki a Santiago utani (elotti, attol fugg, honnan nezzuk)  szaz kilometerert megkaphato hivatalos igazolasert tolongo aradatot szeretne elkerulni. Tehat egy kis visszatekintes a sokak altal egyetlennek ismert Caminos utvonalra: 


LEON



Ez a futasom annak idejen pedig ugy tortent, hogy aznap huszonvalamennyi kilometert gyalogoltam hosegben, arnyek nelkul, jobbara egy autopalya mellett, ipari negyedben. Leonba erve hallottam hiret a betelt zarandokszallasnak, kozben azt is lattam, hogy a katedralis eppen zarva van,  csak este nyit majd ki. Tovabbvonszoltam magam Virgen del Camino-ba, az ut szuzerol elnevezett telepulesre, mely egy Maria-jelenesrol kapta a nevet. Talaltam agyat, emeletes tetejen, aztan elmentem ebedelni az egyetlen, szieszta alatt is nyitva levo etterembe, ahol a teljes szemelyzet Down-korosokbol allt. Mar a rendeles is hosszadalmas volt, ketten hoztak egy fotoalbumot, abbol valaszthattam, aztan a menu elott poharkanyi helyett egy egesz uveg bort kaptam. Ultem az arnyektalan teraszon, az aszfaltot olvasztotta a tuzo nap, szomjas voltam, iszogattam... Eletemben addig talan osszesen nem ittam meg egy uveggel. Azonban pont itt sikerult eloszor berugnom. Teljesen egyedul, es eppen egy ilyen faluban, eppen a Caminon! A sovanyka ebed se segitett ezen. Nem tudom, hogy fizettem, csak arra emlekszem, kineztem magamnak a jardat szegelyezo festett csikot, majd azon haladva tartom magam egyenes uton a szallasig. Csakhogy szembejott egy csapat apaca. Arra is emlekszem, hogy tortem a fejem, hogy kell nekik angolul koszonni, arra mar nem, hogy mit talaltam ki. Az a kep viszont tisztan megvan, amikor koszonesre nyitottam a szamat, es az arcukba bufogtem. Jo hangosan, hadd halja az egesz falu! Ejjel erosen kapaszkodtam az agy korlatjaba, mintha hajofedelzeten lettem volna, reggel pedig azon masnaposan indulhattam utnak. Am mindez semmi a kovetkezo evhez kepest, amikor a Camino Primitivo egyik kisvarosat sikerult korbehanynom, es meg nehany lakotelepi padon is henteregnem. Szo szerint, pont igy. Szinten egyedul, menuebed utan,  teljes menetfelszerelessel, hadd lassa mindenki, hogy egy pelegrina muveli ezt. A szallasra elvergodve jol festhettem, mert azt hittek, az uttol vagyok rosszul, es betegszobat kaptam. Ezekkel a tortenetekkel aztan jol lehetett szorakoztatni az itthoniakat, de magam is maig nevetek rajtuk. Negyvennegy even at gorcsosen ugyeltem ra, hogy el ne veszitsem a kontrollt, a Camino meg a korlatok lebontasarol szol, hat tessek, elvesztettem, meg se dolt ossze a vilag. Mara megtanultam ugyelni a mertekre, ha pohar helyett uveg bort hoznak is. 


Most busszal erkeztem ide. Meg Santiagoban az allomason megszolitott egy nemet no, nem tudom, voltakeppen miert. Kedves volt.. Kiderult, a jegyunk is egymas melle szol. Emlitettem, hogy a hatoras utra elfelejtettem szendvicset kesziteni, hat par perc mulva kicsomagolt, es elfelezte velem az ovet. Egy nemet, lassunk csodat! Pont ellenkezo tapasztalataim vannak, es pont ellenkezo hiruk van. Innentol fogva - mintha versenyeznenk, pedig nem - alig gyoztunk minden hosszabb megalloban mindent duplan venni. Valahogy termeszetesen jott. Ha epp nem aludtunk, jot beszelgettunk. O csak darabokban tudja lejarni a Francest, evente tobbszor jon, ahogy a munkaja engedi, bar tudja, hogy elveszti az ut ivet, megis inkabb igy jon, mint sehogy. Es mindig egyedul jar. Ahogy mellettem ult, megertettem, megereztem ot. Ez is belso ut, az ove most ilyen tud lenni. Bucsuzaskor kerte, hogy legalabb a keresztnevunket mondjuk meg egymasnak. Suzy eletemben es ezen az uton a masodik nemet, aki megerintette a szivemet. 



Casa Botines. Bank. Gaudi tervezte, ill. a jobboldali bokornal, a padon ulve meg most is rajzolja...

A telefonprojekt persze meg ott zakatolt bennem, hat bementem egy boltba erdeklodni. Az elado srac kiugrott a pultbol, egeszen az utcaig, hogy a megfelelo iranyba forditson engem, vagyis az egyetlen szervizbe. Elegans szalon, kinaiak uzemeltettek (!), a ferfi szerint egy ilyen nagy kepernyos keszuleknel rendben levo, ha szaz szazalekos toltottseg eseten azt irja, a keszenleti ido 1 nap 2 ora, amikor pedig hasznalom is, akkor meg kevesebb. Legyen nalam power-bank. Hat nem tudom, ujkoraban nem nezegettem a keszenleti idot, alig volt modom hasznalni, csak most furcsalom, hogy nehany ora utan ugy lemerul, aztan hosszasan toltorol sem lehet eletre kelteni. De ha o mondja... A bankot pedig, ha mar majdnem ket honapja cipelem, ezutan hasznalni fogom, csak legyen hol feltoltenem. Nehany szallason nincs konnektor, vagy le van ragasztva, mert oreg a halozat. 


A katedralisba ot euroert lehet belepni. Nem tudom elfogadni, ha egy templomban fizetni kell, egyreszt, mert Jezus is kikergette a kufarokat, masreszt a Vatikan majd ketezer eve vagyont gyujt, jelentos reszere tomegek sanyargatasaval tett, tesz szert ma is, akkor legalabb a templomjait, intezmenyeit tartsa el maga. Fanyalogasomra nyomban megkaptam a valaszt: harom eurot talaltam egy falba vajt ulofulkeben. Akkor csak ketto... 



 Sokszaz festett uvegablak


PONFERRADA



A templomos rend spanyol kozpontja.




Ez a var nem oly pompazatos, mint a portugal tomari
a konyvtara azonban lenyugozo kodexektol zsufolt

Aldott  informacios irodas ifjusag! Harom nyelven keritettek nekem este, szakado esoben szallast, telefonon foglaltak a Hotel San Miguel-ben, meglegyen, ha fel ora mulva odaerek. Igy kaptam szobat a templomosok varahoz es mindenhez kozel, ket idos uriember kaposztaszagu szallodajaban. Reggelinel kezzel-labbal mutogattam, mit gondolok roluk: "ket dzsentleman", boldog mosolyra szaladt a szajuk. S mivel a piachoz is kozel voltak, belebotlottam egy jo helybe. A csarnok felso emeleten van a Praza Gourmet, ahol helyi finomsagokat lehet fogyasztani a piac nyitvatartasan tul is, olykor kezmuves vasarral kiserve.Ezt ugy kell erteni, hogy valaki ott faragja, amit elad, mas meg helyben varrja a design-ruhakra a gombot. Az ittlakok latogatjak, kozossegi elet folyik e helyutt is.   A Le Crepeteria nevu tiz negyzetmeteres bufeben csodakat muvel egy mester. Nem a Tripadvisor ajanlo matricaja gyozott meg, hanem az, amit lattam. A kepen szereplo serranoi sonkas, gombas, tukortojasos, valami kulonos lisztbol keszult hajszalvekony oriaspalacsinta peldaul minden belevalojaval egyutt ott, a platnin szuletett. Trukkos megoldasokat lattam, a vegeredmeny pedig mennyei volt. 


A varban a jegyszedo-srac angolul magyarazta, merre menjek, es egyszer csak azt mondta - melyen a szemembe nezve -, hogy szuksegem van vitaminokra. Tisztan, vilagosan hallottam. Elhulve kerdeztem vissza, hogy jon ez ide. Mire o kozolte, hogy sehogy, nem is mondott ilyet, es elismetelte az iranymuatast. 
Mivel en hallottam, biztosan mondta, meg ha o nem is tud rola. Az ilyen üzenetküldési módokkal mar a zarandoklataim elott is tisztaban voltam. Ahogy most azzal is, hogy akarki uzente, igaza van. Bar draga keszitmenyekre igy elso korben nem koltenek,  tobb friss forras bevitelere valamivel jobban figyelhetek. 



Akit erdekel: Coelho e varban hagyta felbe a Caminot


Hogy a "tau" se maradjon ki


ASTORGA

Motto: "The mysterious force... that appears to be negative, but actually shows you how to realize your destiny. It prepares your and your will, because there is one great truth on this planet: whoever you are, or whatever it is that you do, when you really want something, it is because that desire originated in the soul fo the universe. It is your mission on earth." (Coelho: The Alchemist)

Elnezest kivanok, de a forditas meghaladja a kepessegeimet. No szoval ismet itt. Elso utamon szerettem meg ezt a varost. A masodikrol, a Primitivorol visszafele busszal tettem meg a Muxia-Barcelona tavot, huszonnegy oraba telt, es csak utkozben tudtam meg, hogy az addigi osszes caminoimon athaladunk. A Mesetan peldaul - ahol egy hetig kuzdottem a nappal vagy a regi Delta bevezeto kepsorahoz hasonloan szembeszellel - mindossze ket ora alatt hajtottunk at, gyonyoru naplementeben. Astorgaban is tartottunk ot percnyi pihenot a soforvaltas alatt, az allomasrol sovarogva szemleltem az alabbi kepet. 





Innen esett jol megerkezni Astorgaba. Almaimban mindig igy lattam. 




Helyesek a katedralis szinesre festett zarokovei



Vasarnap delutan egy ritka bekes pillanat a zarandokszallason: a sakkozo sakkozik, a masszor massziroz

A varos legregibb szallasara mentem, harom eve mar aludtam itt egyszer. Luisa a jelenlegi tulajdonos, tulhajszolt, faradt - korombeli - venlany. Nem csobog mar a kerti szokokut, ahol egykor de jol esett dagadt bokaimat aztatni, eltortek az egyik korsojat, "ezeknek" nem csinaltatja meg. Nincsenek mar uloparnak a konyha kopadkain, minek, "ezek" tonkretesznek mindent. A ma mar hasznalaton kivuli eloterben regi fotok a bekesebb kilencvenes-ketezres evek zarandokeleterol, kandallo koruli beszelgetesekrol, kozos favagasrol, borozgatasokrol... 



Katedralis mellett a Gaudi tervezte puspoki palota. Vitakbol kovetkezoen a belso tereket nem o fejezte be, es puspok sem lakott itt soha

Az emeletek kozti haromszaz eves gerendafodem persze ma is recseg, no es a nem oly regi fa emeletesagyak is. Elobbirol mar a reggebbi utilonyvek is irtak. Am most durva talpak trappolnak, futkosnak rajta. Turistaaradat, de turnie kell, mert beloluk el. Zarandok csak ritkan jar erre. Neha persze felcsattan, es o is a konnyebb ellenallas fele. Harom nemet kamaszfiu kapott ki legutobb. A tuzhelyet en kapcsoltam be nekik, mashol magam is segitsegre szorultam. Egyszer csak azt lattam, hogy a tojasok tetejet elkezdik valami biztositotuvel kifurni. Minek? Hat hogy ne robbanjanak fel fozeskor. Jaj ne mar, csak tegyetek bele oket a vizbe ugy, ahogy vannak, forras utan negy-ot perc, es kesz. Kesobb meg arra lettem figyelmes, hogy bicskaval nyiszaljak le a fott tojasok tetejet, es villaval eszik ki a hejabol a lenyeget. Eddig is jot szorakoztam rajtuk, ekkor meg mar sirtam a nevetestol. Epp mutattam, hogyan kell tojast pucolni, mikor Luisa berontott, mergesen kozolte veluk, hogy a kiiras szerint nyolckor bezarja a konyhat, es  "ti semmire nem vagytok tekintettel!" - vagta ezt azoknak a fiuknak a fejehez, akik csak most erkeztek, es lathatoan arrol se volt fogalmuk, mennyi idobe telik tojast fozni. Egyebkent meg meg volt ot perc nyolcig. Mindent lesoport, a fiuk csak pislogtak. Foloslegesnek tartottam felvilagositani oket, hogy a kozutalatnak orvendo nemet, es Luisa utalatanak orvendo barmilyen turistak helyett kaptak ok most fejmosast. 
Aznap esett meg velem az is, hogy az utcan leszolitott egy papagalytarka-ruhas, madarijesztonek oltozott idos ferfi spanyolul. Leraztam. Nehany oran belul tobbszor is. Delutan az albergueben Luisa bemutatta nekem, mint a haz regi baratjat, aki ingyen korbekiseri a zarandokokat a varosban, es bar csak spanyolul beszel, sok erdekes helyet tud megmutatni. Puff neki, vagyis mar megint nekem, az eloiteleteimenk, a szetszortsagomnak, az akarmimnek, mert most ezek szerint egy unatkozo, maganyos oregembert neztem bolondnak. Magam helyett fogtam neki is, Luisanak is egy kuncsaftot az utcarol. (Utobbi egyebkent valamiert orult, hogy hosszabban maradok, mindenkinek dicsekedett velem az elso napokban. Talan a tomeges atcsortetes elotti idokre emlekeztettem. Am a nala toltott ot nap felere  mar megunt engem is, valahogy mindenhol az utjaban voltam. Lattam, hogy nyuzott, alig gyozi a vendegekkel a kedvesseget, es megertettem, hogy evrol evre lassan minden surolja az ingerkuszobet. Remelem, telen azert majd tud pihenni.)
Ugyanezen az esten megszolitott egy amerikai ficko (mar megint egy native speaker!), hogy kifigyelt engem, en mindenkinek segitek (ebben a pillanatban ot is megkinaltam a hatalmas kaliforniai paprikambol), de ne tegyem, az alacsonyabb szintekre kar energiat pazarolni. Plusz megint egy megjegyzes, hogy tokeletes az angolom, mert o mindent ert. Mire en a szokasost, hogy errol nem a gyatra nyelvtudasom tehet. Kerdezte, miert indultam utnak, elmondtam, visszakerdeztem, hat o azert, mert ket Camino utan mar elerkezett - ekkor a ricsajozo tobbiekre mutatott - a magasabb szintre, a civil eleteben is megtalalta, csak azt nem tudja meg, tartosan hogyan kapaszkodhatna meg ott. (Nem mondtam neki,  ha kapaszkodni akar, megette a fene. Hallgattam.) Szunet nelkul nyomott le nekem egy okitast az Univerzum torvenyeirol, arrol, hogy csak negyvenen foluliekkel beszelget, a fiatalabbak nem tudnak semmit, a nemzeti hovatartozast is megvalogatja, mert a nagyon keleteuropaiak se tudnak semmit... (Pfff, gondoltam magamban, aztan azt is, hogy en meg a turistakat es zarandokokat kulonboztetem meg ekeppen, tehat en is diszkriminalok, nincs mit a szemere vetnem. Igaz ugyan, hogy ha nem vagyok nagyon magamba fordulva, akkor a turistakkal is valtok par kedves szot, segitek, ha tudok, amikor pedig magamba fordulok,  talan a zarandokot se veszem eszre.) Engem azert nezett ki maganak, mert erzi, hogy en is a magasabb szint fele tartok. Nagyjabol csak abban ertettunk egyet, hogy elobb magunkon kell segiteni, nekunk kell jol lenni, hogy masoknak segithessunk, minden más csak goody-goody játszma, pótcselekvés.  Epp a terhei letetele utani szabad lelegzesrol beszelt, mikor megjegyeztem, hogy asztmas vagyok. Hat mintha azt kozoltem volna vele, hogy epp most meszaroltam le a Dalai Lamat. Ingerulten kialtott ram, hogy akkor huzzam magamra az oxigenmaszkomat, es menjek ki az utcara gyerekeket menteni! Betegsegem a tudatom tukre, es o rolam is meghozta az iteletet. Alacsonyabb szintre kerultem (hajaj, mi tortenne, ha a tobbi nyavajamrol is tudna), tehat oda, akikkel nem erdemes foglalkozni. 
Vasarnap volt ez a nap, amikor bejar egy masszorlany adomanyrendszerben konnyiteni a faradt, fajo izmokon. Bar kedves volt, finom zenet tett fel,  az o ajanlatat is haritottam. Aztan - az egyetlen telefontoltesre alkalmas helyen  ulve - vegigneztem, hogyan keszulodik, meghuzogattam vicces copfjat is, kozos nyelv hijan osszemosolyogtunk, kilottyent az olaja, feltoroltem, es ekkor valamiert meggondoltam magam. De jol tettem! Harmadikkent kovetkeztem, az elso ket klienst is szeretettel masszirozta, engem is. Tolem is megkerdezte, faj-e valamim, vannak-e friss, vagy kronikus panaszaim. Am a rameso negyvenot perc feletol cirogatni kezdett, mint anyuka a kisbabajat. Tudta, mire van szuksegem. Csak ekkor sikerult elengednem a predikaciotol  felkavarodott gondolataimat, ellazultam, majdnem elaludtam, igy csak sokara tudatosult bennem, hogy valamifele abrakat rajzol a kezemre, a talpamra, a hatamra, es valamiket lehuzogat rolam. Nem ismertem a jeleket, de ereztem, hogy jot tesz velem. Jo ideje kiszurom a kuruzslokat, igy tudtam, hogy benne bizhatok, valoban szereti,  erzi, erti is, amit csinal. Harom eurot terveztem adni, tiz lett belole. Nekem sok, a piaci arhoz kepest itt ez is keves, de ha adomany, akkor az en lehetosegemre van bizva. Konnyuen ereztem magam, ahogy leszalltam a masszirozoagyrol, majd visszaleptem es megoleltem. Arc az archoz, puszit is kapott,  egy darabig meg tartottuk egymast. No hat akkor ezt is megbeszeltuk. 
Sugarozhattam, ahogy az etkezobe visszatertem, mert az amerikai felajanlotta, hogy uljek hozza es a francia baratnojehez, egyunk egyutt. Koszonettel nem kertem a megtiszteltetesbol, am mosolyogva  megjegyeztem, hogy az a varazslolanyka a huszonevevel egyutt,  neman is tobbet ert, mint az o osszes szovege egyutt, es szuksegem van maganyra, hogy meg lebeghessek kicsit. Elhuzott szajjal koszonte meg szavaimat, tobbet elem se kerult. Jol tette. Azt is, hogy vacsora elott megszolitott. Csudara pontos tukrot mutatott nekem. Azzal egyutt, hogy en is jo vagyok itelkezesben, belyegosztasban. Nyomban turtam is neki egyet, spiritualis egoizmus es gog felirattal. 


A barokbol ennyi meg nekem is tetszik. 

Ebben a katedralisban harom euro volt a belepo. Utana nyomban talaltam a szallason otven centet. Igy tehat csak ketto-fel. Gaudihoz most nem neztem be, voltam mar, nem vagytam ujabb jegyet vasarolni. A szembensi oldalon azonban megszunt az a  helyes kis teabolt! Amikor itt jartam, megbeszeltuk, hogy nagyjabol egyszerre nyitottunk. Talan egyszerre zartunk is. 




Egy kávéházi sarokban azonban kejes elvezettel lestem meg a helyi ferfiak zartkoru, reggeli ritualejat. Ültek a pultnál, újság, kávé, valami rovidital, eszmét csereltek. Pink Floyd, Santana duruzsolt. A hatvanas tulajjal osszekacsintottunk, milyen jo zene ez. Varázslatos, nem akartam moccanni. 
Masnap ugyanott: Simon and Gartfunkel, R.E.M., Beatles es a tegnapiak. A kavehazas emberem mar erkezesemkor ramkacsintott, egyik kezevel a hangszorora mutatva, masikkal a pulton levo praclimat cinkosan erintve. Reggeli zenezuhany. 
Eszembe jutott egy portugal falusi kocsma, az az igazi poros, ahova nok nemigen teszik be a labukat. Mas lehetoseg hijan ide hajtottam be, termetes hatizsakommal majdnem letepve a szuk ajto nejlonszalag-fuggonyet. A bentiek dobbenten bamultak ram. Kavet kertem, es meg a mosdoba is elmereszkedtem, rajuk hagyva minden holmimat, aztan kitolattam. 


Cafe con leche, forro csoki (Astorga hires a csokolade-manufakturairol) es churros. Kaloria- es zenedus reggeleim...

Hogy a leskelodessel kapott kep kerek legyen, ejjel kilenc ferfival aludtam egy szobaban. Harom harmincas, yuppie-forma olasszal mar este sikerult konfrontalodnom, amikor is vadiuj, portalan cipokbe, ruhakba bujva, magukra kolniket szorva, hangos tarsalgassal keszultek a varosba. Szerintuk ok zarandokok, es hallgassak, mert ok Burgostol gyalogolnak (a Camino Francesnek kb. a kozepetol), mig en turistakent itt hevereszek napok ota. Pedig nem is magam miatt szoltam. Mikor mondtam, honnan jovok es hova megyek, beken hagytak - a szamok hatnak a teljesitmenyturazokra epp ugy, mint a zsakjukat taxival viteto, vasalt zokniban setalgato turistakra -, am ez nem akadalyozta meg oket abban, hogy ejjel, kapuzaras utan doromboljenek, es feldulva szaz ember piheneset, megint hangosan, ajtot csapkodva duborogjenek vegig, a nyikorgo emeletes agyon felettem fekvo peldany pedig vegigugralja az ejszakat. E ferfi-titkok elvezete nelkul igazan tudtam volna elni. Koran el is huztak, talan nem akartak a tobbi szaz - egyebkent egesz delutan ricsajozo es bulizo, ajtot csapkodo, am ejjel eppen alvo - szeme ele kerulni. A masik hatot cirogatassal ebresztettem husz perccel a szallas reggeli bezarasa elott. 
Egy biciklis srac Burgosbol indult (ott is lakik), masodik napja volt uton, de mar csodalkozott, hogy birom egyedul, o unatkozik, orul, ha tarsasaga akad. Aranyos turista. Ajanlott egy olcso reggelizohelyet, egyutt mentunk, utana elkisert a postara, segitett megszabadulnom ket kilonyi konyvtol, ruhanemutol. Kell a hely, mert eppen ennyi lesz a viztartalyom sulya, es meg igy is tul nehez marad a zsakom. Santiagoban fele ennyibe kerult volna a posta (nem tudom miert, zarandokkedvezmeny, vagy valami kulonos zonarendszer miatt), de oda mar nem megyek vissza. Remelem, celbaer. Mivel itteni cimem nincs, a szokasos eljaras szerint a nevem melle ezt kellett irnom: "Pelegrina, Astorga". Ezen jot derultem. 
Tunyulasom alatt - bar kialudni a minden iranybol recsego, es hangos turistakkal teli szallason nem sikerult magam - jartam fodrasznal, ilyen rovid hajam talan meg sose volt, majd a az atjarohazkent is funkcionalo furdoszobaban befestettem. Tizennyolc eve nem lattam az eredeti hajszinem, most megrenditett, hogy nem annyira sotetszoke, mint amennyire osz. Rendben van, szembesultem, de a folyamatos (el)viselesere meg nem keszultem fel. 
Luisa egy delutan boldogan mutatott ra egy magyar hazasparra, most erkeztek, tudok veluk beszelgetni. Nem tortem le a lelkesedeset avval, hogy mi nem szeretjuk egymast annyira, mint mondjuk a spanyolok (a portugaloknal meg meg kevesbe). Ha azt meseli, hogy ket portugal erkezett, de akar lengyel is, talan jobban felvillanyozott volna. Megis osszeakadtam veluk a konyhaban, dicsekvo, irigy, vetelkedo emberek, mibol telik, honnan van idom, ok nem ernek ra, fontos dolguk van. Mintha ugyan valaki fegyverrel kenyszeritette volna oket camimozni. A ferfi folyamatsan szidta a spanyolok lustasagat, nem vette eszre, hogy az orszag jelentos reszeben olyan a klima, hogy o tan a soreert se moccana. Valamint nem sikerult megfigyelnie a vendeglatasban, magan-alberguekben, kis panziokban dolgozok heroikus, szieszta es fiesta nelkuli kuzdelmet a megelhetesert, vagy nehany helyen az onkenteseket, csak ugy, a zarandokok joleteert. Toluk hallottam a foter haromcsillagos szallodajanak rendkivul meltanyos aru zarandokmenujerol, melyhez credencialt kell bemutatni. Panaszkodtak, hogy vacak volt. Kiprobaltam. A salata gusztusos, a felkinalt csirkemell helyett ropogosra sult, piros combot hoztak (na bumm, ez volt foloslegben), a geil-kinezetu csokis suti mennyei volt, s mindez egy csodas teren, teraszon, baratsagos aron. Itt keszultek a napernyos kepeim. 
Luisa masnap is jott egy hasonlo hirrel, egy norol. A mellettem levo agy jutott neki, igy vele is osszefutottunk egy rovid idore. Na es o egy helyes, melegszivu,  az utakon sokat jaro, hospitalerakent is szolgalo vajdasagi asszonyka. Feher hollo. Orulok, hogy ilyet is lattam. 



Egy delelott a ciberkozpontban ultem - ezt a posztot megalkotni, mielott a sivatagba indulok -  amikor nagy csorgessel bevonult egy par, gondoltam, ok is magukra aggattak az osszes hagyomanyos zarandokkelleket, jatszak az eszuket. Jobban megnezem, hat az asszony vak, a ferfi gyengenlato, bizonyara ezert volt rajtuk annyi csengo, hogy az uton mindenki hallja, odafigyeljen rajuk, pl. az eszementen szaguldozo biciklis "zarandokok" ne csapjak el oket a szuk osvenyeken. Hoppa, a rogzult reflexeim, az eloiteleteim... 



Orulok, hogy azokat a szep hegyeket valamikor mar megmasztam, es most nem kell

Mikor haziasszonyom meghallotta, hova keszulok, osszecsapta kezet, kevereknyelven hadarta, ne menjek, most veszelyes, ott fogok meghalni! Forrosag van, albergue nincs, wifi-t, internetkavezot ne is keressek, harminc kilometereken belul vizet se, es ha valahol, hat arrafele biztosan nem beszel senki angolul.
Az osszes utvonalon sokan vesztek mar oda, a nagy szamok torvenye alapjan a tomeges Francesen "divatta" valt, hogy az elhunytak fotoival kohalmot emelnek, es lattam mar koltseges emlekmuvet is. Mindenkinek meg kell halnia valahol, nem ez a legrosszabb, ami tortenhet. Meg mi mast tehetnek, most vagyok itt, hogy oktoberben hol leszek, azt igazan nem tudhatom. Messziről csabitgatott ez az út, közelről rémít. Ha lenne hova, most megfordulnek, es hazamennek. Ehelyett talan most jott el az ideje, hogy abbahagyjam ezt az illetlen lebegest, es kiprobaljam az ugrast. Elvégre ép ugy eshetek puhára, mint keményre, vagy botladozhatok ujabb vegyes talajon.



Isten veled Astorga!

A Turismo-s alkalmazott itt meg beszelt angolul. Szerinte keteselyes, akar meg is uszhatom.  Az idei nem a legforrob nyaruk, ha augusztusban mar ateltem a Mesetat (harom eve a Francesen), akkor azt a hosszat szorozzam meg neggyel, az otodik Andaluziaban annal valamivel melegebb lehet. Kezembe nyomott egy ingyenes zsebkonyvet, bar spanyol nyelvu, ez is csak iden szuletett, tehat orulok. A sovanyka kis szallaslistat, a tavolsagokat es e terkepeket kibogaraszom, a latnivalokat a felsorolasbol majd kikovetkeztetem. Azt nem mondta egyikuk sem, de tudom, hogy mindezek tetejebe, mivel lefele haladok majd (miert epp itt ne haladnek a trenddel szembe, nem igaz?)  - a meglevo jelzesek is a hatam mogott lesznek. Van meg ket mersekelten megbizhato, kishibas telefonom, meg a rozoga, spanyolul szallast foglalni sem kepes, felos, panikba esos,  hivon is hitetlen onmagam. Igaz, legalabb tomegre nem kell szamitanom. 
(Az egykori parom irta, hogy vigyazzak magamra. Na de nem tudok, mert fogalmam sincs, mire keszuljek. Felteszem a kezem. Mire o, hogy de ez nem uj, igy tettem mellette tizeneven at. Hoppa... Most tehat legalabb a jelekre jobban kellene figyelnem. Csakhogy azok a hatam mogott lesznek. Lehet, hogy a belso jelek is ismeretlen terepet mutatnak, ha ugyan magamba vagy a tulelesbe bonyolodva felfigyelek rajuk. Talan akkoriban is igy volt?)
A Camino Via de la Plata Astorgatól Sevilláig 705 km (Santiagotol kb. 1000 lenne), onnan a Via Augusta megy tovabb Cadizig, ez 175. Majd kiderül, meddig jutok. ... Milyen sokrétű mondat ez is. Holnap indulok.




Udvozlet Via de la Plata! 
(A net szerint ez a latvany a Salamanca kornyeken jarot fogadja)


(A stilisztikai es egyeb hibakert tovabbra is elnezest kerek, alaposan atolvasni nincs ido, fizetos gep, ketyego ora. Ha valami ideillo meg eszembe jut, es modom adodik, utolag betoldom, kiveszem, atirom, egyszoval a valtoztatas jogat fenntartom.)

Vonatkozo blogbejegyzesek:

Ez is Budapest 5. - Szabadsag ter
Fuggunk, vagyis logunk a szeren
A tarot Bolondja: a zur, amit magad utan hagytal
Hasznalati utasitas


Korabbi irasok, nemelyik az elozo utak emlitesevel: 
Camino Frances
Camino Primitivo
A Camino ahogyan van, nem ahogy szeretnek, hogy legyen
Guruanalizis - Pelegrina a maglyan
Utazni jo, csak el kell indulni
Varga Lorant: El Camino - A kis titkok konyve
Ime a Szent Gral

Az idei indulas korulmenyeirol:
24.000 - Ez a vilag a letezo vilagok leheto legjobbika
Guru az iroasztalnal

A mostani utrol eddig, sorrendben: 
Porto, Cafe Galerie de Paris
Arrol, hogyan induljunk el haromszor egyetlen Caminora
Bunosok kozt cinkos aki nema
Camino Portugues da Costa: Portotol Santiagoig







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése